2018. április 14., szombat

Nyugis szombat

Jó érzésekkel tudtam aludni, a hajnali macskaletudások után simán visszaaludtam 9-ig.
Később megválaszoltam a leveleimet, tettem-vettem.
Főztem zöldséges gombalevest, most igen finomra sikeredett -- pár hónapja mindig savanyú volt bármilyen gombakészítményem, nem is értettem. Néha pedig már -- nyilván a saját levét eleve leöntve róla -- még át is mostam többször, mégis savanyú maradt akár a pörkölt, akár a gombásrántotta. De most, mivel ugyanúgy csináltam (sőt, most nem is mostam át a gombát) és nem lett savanyú!!, így rá kellett jöjjek: idáig az én ízérzékem volt a probléma. Mindenesetre örülök neki, hogy ezek szerint már nem, mert nem savanyú a konzervgomba.:)) Egyre több dolognál érzem, hogy kezdenek helyreállni az ízek, és ez nagyon jó, mert gyógyulást mutat. Bár sajnos, azért még nem teljes, mert simán érzem olykor a keserű pezsgőpor ízű csípősséget is, ami még a kemós idők borzalma. De már kibírható, enyhe, és főleg akkor érzem, ha éhes vagyok. Ha tudok valami olyat enni, ami bejön és jólesik, utána elmúlik.
Mindenesetre remekül átkavarta a szervezetemet ez a kemó, hogy még 8 hónappal később is éreznem kell a hatását a közérzetemre...
Főztem még szecsuáni csirkemellet rizzsel.

Bencust elvitték kora délután, Istvánnal telefonáltunk.
Megnéztem a tegnapi Elifet, valamint a tévében Hugh Granttel a Hogyan írjunk szerelmet c. filmet.
Netezés, csetelés, olvasás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése