Erkélytörténet

Kitakarítottam az erkélyt.
Időszerű volt, mert a tavalyi évben hozzá sem nyúltam, ki sem tettem rá a lábam.
Keveset volt használva kezdettől fogva. Amikor még dolgoztam, a késő esti órákban már akkor sem használtam volna, ha nem lett volna ezer más dolgom; de akkor sem, ha nagyobb, illetve nem déli fekvésű lett volna. Ezek ui. egyáltalán nem tették csábítóvá az erkélyen tartózkodást.
Szóval eleve vagy két négyzetméter az egész, nem fedett, déli, ami azt jelenti, hogy naplementéig odatűz a nap, fél 11-től kezdve. Ha nyáron 30 fok van, mértem már az erkélyen 50-et is. Olyan forró az aljára tett több évtizedes, leharcolt linóleum, hogy nyáron beérződik a szobába az égett gumiszag. Majd biztos oda kívánkozik az ember "levegőzni"... :DD
Ezenkívül csak hab a lehetőségeken a macskák léte. Haramia 15 éve van itt, és még tavaly is lehetetlen volt úgy kimenni az erkélyre, hogy ne teremjen ott és pillanatok alatt fel ne ugorjon a virágtartókra. És csak egy rossz mozdulat... nem lehetett kockáztatni.
Mikor idekerült Haramia, majd Honesty, tervbe volt véve igen sokáig az erkély berácsoztatása, de valahogy idő, pénz és beszerző-kivitelező hozzáértő ember híján ez mindig elmaradt.
Sokáig volt ültetve muskátli és/vagy petúnia, büdöske, melyek a déli fekvésű erkélyen igénytelenségük ellenére is elég nagy erőfeszítést kívántak. Hajnalban és este locsoltam, a művelet alkalmanként vagy 10 liter vizet igényelt, amit míg kilocsoltam a flakonokból, az volt sok idő ahhoz, hogy a macskák ne akarjanak azonnal kirohanni (bár Honestyre a rohanást nem nagyon lehetett azért mondani, ő sokkal óvatosabb és higgadtabb volt annál, hogy felugráljon és rám hozza a szívbajt -- de azért nem szívesen vettem, ha kijött bármelyik is). Mivel a kötelező erkélyvirág-gondozás elég sok időt igényelt a macskák miatti stresszelés szempontjából, vagy nyolc éve egyáltalán nincs virág.
Lényeg, hogy a tavalyi évben már annak is örültem, ha elvegetálok, nemhogy erkélyt takarítsak. Nem jutott egy csomó ilyenre erőm már egyáltalán.
Pláne, amikor felfedeztem, hogy az egyetlen alkalmatosságnak, egy kis sarokasztalnak -- melyen régen cserepes muskátlik álltak -- a lapja alatt darázsfészek van. Amikor tavalyelőtt ősszel takarítottam, akkor vettem észre, miután már vagy másfél órát "szórakoztam" kint, külső ablakmosással és mindenféle sikálással egybekötve... Hát nem tudom, de szerintem a gondviselés mentett meg attól, hogy bele nem tenyereltem a darázsfészekbe, hiszen számtalan lehetőségem lett volna rá. Nem tudtam a módját, hogy tudnám ezt megszüntetni, aztán meg ugye, annyi bajom lett, hogy struccot játszottam: nem megyek ki az erkélyre egy csomó, fent leírt ok miatt, tehát nincs erkély, ergo nincsenek darazsak...
Most megnéztem azért a helyzetet. Rettegtem, hogy mekkorára nőtt már a lakosztályuk... de mint kiderült, valami történhetett vele, mert letört egy jó része. Hogy laknak-e benne, csak később derült ki: laknak. Mondjuk, túl sokan nem férnek el, de haltak már bele egy darázs csípésébe is...
Mindenesetre kicuccoltam, amikre szükségem lesz, majd felsepregettem, utána meg többször átmostam az erkélyt. Az asztal tetejét is lemostam, de bizonytalan részekhez az asztal környékén nem mertem közelíteni.
Anyám kapott egy szakértő ismerősétől maszek gyártmányú darázscsapdát, melyet pár hete Dani hozott el, anyám meg elmondta, amit hallott, tehát hogy mit kell csinálni, és az ismerős szerint az tuti megoldás lesz... hát majd kíváncsi leszek, mert most kiraktam.
Ezután, ha már így benne voltam a felmosásban, a konyha, közlekedő linóleuma, a fürdőszoba és a vécé járólapja is sorra került.
Lemostam az ajtókat, a hűtőt kívülről.
Honesty egyik legkedveltebb fekvőhelyének rugaszkodtam még neki. Anno akciós jutalomként kaptam a FN-ban egy Iams fekvőkét, melynek a szövetrészét sokáig próbáltam szőrteleníteni, nem volt egyszerű. Szerencsére nagy része más anyagból van, melybe nem tapad bele a macskaszőr, így ki lehetett mosni.
Ez le volt takarva egy Gourmet macskatakaróval, mert Hony így szeretett rajta feküdni, és hát túl régen halogattam a kimosását, mert egyszerűen már kivihetetlennek látszott. Teljes egészébe beleivódott a macskaszőr, és már gyakorlatilag egy új réteget képzett az anyagon. Elég sokat kínlódtam, hogy valamiképpen megszabadítsam a kettőt egymástól, de egy idő után lemondtam róla, mert lehetetlenség volt. Úgyhogy sajnálatomra ki kellett, hogy dobjam. Nyárra úgysem fontos, télire meg majd szerzek helyette valami takarót a fekvőkére.

Mindeközben Szilvi a Tescóban volt akciós Félix utánpótlás beszerzésén, vett 12 db négyes csomagot még, s mivel az előző adagot nemrég kezdtük el, remélhetőleg egy ideig tényleg nem lesz rá gond.

Megnéztem a tegnapi Elifet, valamint a Stranger 2. évadjából a 3. és 4. részt.
A táblácskát falra raktam, két kis darab príma jó kétoldali ragasztót raktak a hátuljára.
Délután spenótot, este pedig pirítóst ettem -- BK-t és Szulejmánt néztem.