2018. március 19., hétfő

Télidő

A tegnap megolvadt hóréteg reggelre természetesen jéggé fagyott. Most pedig újra esik a hó. Príma ám, mert ráesik a friss hó a jégre... Nem szeretnék most lemenni az utcára!
Csakhogy Szilviéknek muszáj volt iskolába menni reggel. Az iskola közel van, ám odáig is el kell menni valahogy! Így esett meg, hogy Szilvi itt a köztes belső úttesten átkelve seperc alatt hanyatt találta magát az úttesten! Ott és akkor, ahol és amikor a legtöbb autó jár, az iskolába, óvodába hozva a kölyköket. Bencus segítette fel. Ismerem az ilyet: az ember, mikor már szó szerint feldobja a talpát, néhány másodperc késéssel tudatosul az agyában, hogy mi is van -- olyan hirtelen történik! Szerencsére ő még nem veszélyeztetett csontritkulási szempontok miatt, bár tény, hogy így is lehetett volna akármi...
Sok esés volt, az biztos. Lépten-nyomon a mentőket lehetett hallani. Saját szemmel is láttam 2-3 zuttyanást csak annyi idők alatt, amennyiket az ember az ablaknál kinézve tölt -- tényleg csak pár percnyit. Eszem ágában sincs kimenni. (Még jó, hogy nincs sehol jelenés...)

Ma olvasással is töltöttem időt.
Este hagymás rántottát csináltam, BK-t néztem, neteztem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése