2018. március 27., kedd

Rendelés -- Emlékek

Volt tegnap éjfélig egy akció a Táblácskánál. Aki rendel egyet, az ingyen kapja mellé V. Robi könyvét, amely egyébként négyezer-párszáz Ft.
Na most... én azóta szeretnék táblácskát, mióta tudom, hogy létezik. Egyre több mindenkinek van a környezetemben. Én is rendeltem Istvánnak. Mindig fájt egy kicsit, hogy nekem már nincs apropó... nem fognak búcsúztatni munkahelyről, sem nyugdíjba, ahol össze lehet dobni a páciens számára egy ilyet. A családomban meg ez bárkire nézve nem háromezer forintos tarifa, amit itt rendszeres ünnepekkor megengedhetünk valahogy személyenként.
Ettől függetlenül én is nagyon szeretnék táblácskatulajdonos lenni.
Viszont azt is tudom, hogy nekem csak akkor lesz, ha én intézem és én rendelek magamnak. Valahogy fel kell ezt fogni úgy, hogy nekem volt egy 22,5 és egy 13,5 éves munkahelyem az életemben. Egyik helyről én jöttem el, másik helyről megszüntették a posztomat. Volt ilyen is, olyan is, mégsem búcsúztattak sehonnan. E 36 év alatt isten a tanúm, hány embernek fizettem be ilyen-olyan apropó címén az éppen esedékes tarifát! Rengetegnek! Soha nem tudnám összeszámolni... És soha nem sajnáltam, tényleg. De én, sajnos, elfelejtődtem ilyen szempontokból, pedig nem voltam konfliktusos ember, sőt. Tudomásom szerint kedveltek, jól megvoltam akárkikkel.
Nyilván nem foghatom rá, hogy emiatt nekem okvetlen jár bármiféle "kárpótlás". Csak eszembe jutott. Nem is kellene magyarázkodnom, miért kell nekem. Szerintem biztos nem én vagyok ilyen egyedül a történelemben, hogy magának rendeli a táblácskát.:))
Úgyhogy megtettem.
Még éjjel megjött a részletes megrendelőm visszaigazolása, reggel pedig az ún. díjbekérő, mely segítségével utaltam is -- és emellé nekem még egy könyv is jön ám! :)

Mosdót és mosogatót "takarítottam" 20%-os ecet segítségével.
Zöldséglevest készítettem.
Megnéztem az Elif 136. részét, valamint színeztem az újabb baglyomat.
Anyám telefonált. Csetben leveleztem vagy négy emberkével.
Este tükörtojást sütöttem, mintegy másfelet meg is bírtam enni.

Dani már jóval 9 után jött anyámtól, hozott pogácsát, "anyanázst"; Szilviék részére egy összeget Bencusnak a jó biziért, a szülinapjára, valamint locsolópénzt. Ugyanis nyugdíj volt és végre egy favételmentes hónap.
Daninak visszaadtam a pendrájvját.
Istvántól elkértem a mai BK-t, mert ezt most nem láttam, csak nyomokban az elejét.
Megkaptam, megnéztem, valamint a Stranger 4. részét.

* *

Ma 1 éve engedtek ki a kórházból. Reggel a vizit után hívatott az orvos a kezelőbe, ahol kiszedte az egyik drént. A másiknak még maradnia kellett... azzal kellett hazamennem. Még tegnap este, a vasárnapi kezelésnél sikerült az orvosnak "kifejezni" a köszönetemet. Tényleg nagyon rendes volt velem, és utólag már azt is tudom -- mert egy év sok idő és számtalan helyről érkeztek az infók --, hogy az egyik legjobb orvost kaptam (én nem fogadtam meg senkit, mivel nem is ismertem senkit).
Nem volt ez (az, hogy bennem maradt az egyik dréncső) végül is haszontalan, bár 5 napig kínlódtam vele még otthon... Azért félős volt végig, ki ne cibáljam, vagy a macskák... vagy éjjel el ne felejtsem, hogy nem lehet forogni.

Akiket egynapos műtötten megszabadítottak az egyetlen drénjüktől és hazaküldtek, azok sokáig visszajártak kezelésekre, naponta pungáltatni! Én ezt ezáltal megúsztam, nem kellett mennem egyszer sem. 5 nap múlva kellett mennem, akkor szedték ki a másikat.

Eljött az utolsó reggeli.
Vizit után, mikor fix lett a kiengedés, szóltam Daninak, hogy jöhet -- így is lett. Addig megpróbáltam pakolni, de a nagyját ő pakolta össze.
Daninak egy kollégája vitt haza, Dani gondoskodott róla előre.
Az furcsa volt, hogy én a negyediken vagyok, de az utcai ruhája az embernek a földszinti ruhatárban van, amelyet a leadáskor kapott átvételi elismervénnyel lehet átvenni. Tehát csomagokkal, de hálóingben-köntösben és papucsban kellett mindenhova flangálni.
A zárójelentés, ahogy meglett, el is készültünk a pakolással. Utána kint a recepciónál három nővérnek meg tudtam köszönni a velem való törődést és kedvességet.
Utána mehettünk a "raktárba"...
Hát, elég körülményes volt a csövemet a flakonnal megszervezni a ruhákkal egyidejűleg! De már legalább csak egy diszkótáskám van...
Emlékszem, az epeműtétemnél nem flakon volt a végén, hanem zacskó. Azt neveztük ott diszkótáskának.:))
Otthoni emlékek e napról nem nagyon jönnek elém. Azt tudom, hogy sokat kellett telefonálni, meg hogy Dani ment anyámhoz, aki főzött és kajákat küldött; valamint hogy Szilvi előtte porszívózott és bevásárolt, ki volt almozva, macskák életben voltak, és egész nap hitetlenkedve járkáltak körülöttem és szaglásztak.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése