Haramiás hajnal -- Egy évvel ezelőtt

Haramia néha koncertet ad zöldhajnaltól. Akkor hagyja abba, amikor már úgysem tudnék visszaaludni, bármennyire keveset aludtam előtte. Kimegyek, teljesítem minden kívánságát, almozok utána azonnal -- mégis. Aztán bejön, félórát simizni kell, miközben ő dorombolva mászkál összevissza az ágyon. Néha teljesen kivagyok tőle. Minden rendben nála input-output körül, sőt, igen sokat eszik (minden kívánságát teljesítve!), úgyhogy nem tudom, mi ez a nyávogás. Ha simogatom, abbahagyja. És van, amikor napokig sincs ilyen baja; de egyébként a nap 90%-ában alszik.
Amit észlelek, hogy lehet időnként nála valamiféle mozgásszervi fájdalom, mert úgy nehezebben fekszik le, nehezen engedi el magát. Meg hát, ami nem új, az az, hogy nem röpköd már a levegőben. Sokszor elszámítja magát az ugrásoknál, lecsúszik, mellétottyan valamiről, valaminek.
Az utóbbi évben, ha rájön a vukkolás (szőrkígyók...), már nem képes kiugrani vagy odébb menni a fekvőhelyétől, hanem maga mellé produkál. Na, ennek szoktam nagyon örülni, mert ha ez éjjel vagy hajnalban történik, akkor is rohanni kell törülközőt cserélni, a vukkosat pedig beáztatni, különben azért lesz nyugtalan, mert nincs hol aludni.
Ma is egy ilyen produkciósorozat zajlott.
Hát igen, benne van már a korban azért rendesen...:(

Beszedegettem a ruhákat. Kimosva a télikabátomat, előtte becipzáraztam, mosás után vettem észre, hogy a cipzár húzókája a nyakánál van, alul meg szétnyílva a cipzár. Mindegy, így tettem fel száradni vállfára. Hát, természetesen nem tudtam megcsinálni, azaz lehúzni és szétszedni a zárat, sehogysem. Később Szilvi csinálta meg valahogy, rafináltan. Már rákészültem, hogy úgy fogok kabátba bújni, hogy "belemászok"...

Ma is ettem a Dani mézes-chilis szószos csirkemell kreációját rizzsel. Haramia ebből is kunyerált...

Kaptam a hőszolgáltatótól levelet, hogy a következő számlánál levonják a 12000 Ft-ot, amelyet most rendelet útján kapnak a háztartások. Ez nem fog rosszul jönni!

Megnéztem a BK-t, majd a Stranger 2. és 3. részét. Alakul!

* * *

Egy éve vasárnap már nem sokáig voltam egyedül. Kora délután bekerült egy 71 éves asszony, szegény Gizike néni. Nagyon szenvedett, pedig szegény próbálta magát tartani... Bélelzáródást okozott nála egy több hónapja meglévő daganat, így sztómája lesz... de majd csak holnap lesz a műtét! Érdekesség, hogy az orvosa egy tanítványa volt anno... Gizike néni ui. biológia-kémia tanár volt.

Tegnap egyébként sajnos, már délelőtt elvették a homokzsámokat, amit nagyon sajnáltam. Ám kaptam helyette egy igen szoros keresztkötést a mellek köré. Ennek nagyon örültem, sokkal stabilabbnak éreztem úgy az egész hóbelevancot a kötésekkel meg a drénekkel együtt.
Volt príma jó ebéd, aztán már vártam az orvost, mert mondta, hogy be fog jönni vasárnap is.

Később jöttek a gyerekek, ott voltak vagy két órahosszat, megbeszéltük a holnapi teendőket. Érdeklődéssel figyelték a küblijeimet, nehogy megteljenek és ne vegyem észre.
Már elmentek, amikor megjött az orvos és magával hívott. Megtörtént a kezelés, csak hát sajnos, a szorítókötés már nem került vissza, azt mondta, jó lesz már az úgy... Mindenesetre én sokkal komforttalanabbul és biztonságvesztve éreztem magam olyan "szanaszét".

Gizike nénivel sokat beszélgettünk a szenvedései közepette. Fájdalmai voltak és sokat hányt... Aztán meg gyomorszondát dugtak le neki, mert állandóan jött fel a sav és folyton öklendezett. Jááááj...
Utána behoztak a sürgősségiről egy 42 éves nőt epegörccsel. Órákig csak feküdt ruhában, hanyatt az ágyon, infúzióval. Ettől aztán elmúlt neki, de azt mondta, hogy már két napja kínlódott vele, és ez már a sokadik alkalom, nem érti, miért nem műtik meg már végre.
Éjjel nem sokat aludtunk, szerencsétlen Gizi néni meg aztán abszolút. Neki megváltás volt már végre a reggel, amikor végre bejött az orvosa.