Esős szombat

Mivel időről időre istentelenül felhalmozódnak a félixes dobozok, kénytelen vagyok likvidálást beiktatni még akkor is, ha tényleg sajnálom ezeket a tök stabil, masszív dobozokat...
Már rengeteget felhasználunk a lakásban itt-ott, bármire; de hát a végtelenségig ezt sem lehet. Felhalmozásnak sincs értelme, mert nem tudjuk hova; valahol tárolni kell, itt nincs kamra vagy pince... A szemétledobóba nem lehet begórni, mondjuk, egy reklámszatyorban, mert ahhoz túl könnyűek, fennáll a dugulásveszély. Így aztán, sajnos, szét kell valahogy ollózni lapjaira, és úgy szemetesbe dobni. Ma ezt csináltam vagy egy órahosszat reggel, friss erővel. Mert ne higgye bárki, hogy ez könnyű. Annyira erős a doboz, hogy az ollóhoz is meglehetős erőkifejtés kell hozzá. Tőlem mindenképpen.
Esős nap volt, ha tisztességesen látni is kellett, villanyt kellett kapcsolni.

Megnéztem az Elif 102. részét, majd anyám telefonált. Nagyon szomorú, mert egy ideje eltűnt a kismacskája. Lehet vagy 4 hónapos összesen...:( Mikor hozzákerült novemberben, öklömnyi volt. Bőven szopós korban... És hát ahogy találgattuk, őt valószínűleg bedobták a kerítésen anyámhoz, máshogy egy ilyen apró macska nem kóborol még el. Hidegek voltak, és pár napi kinti etetés után anyám megadta magát. A kismacska kitartóan ordított az ajtajában, ki az, aki azokban a hidegekben ilyennek ellenáll?
Annyira jól megvoltak, és anyám nagyon megszerette. Pont ezért nem akart saját macskát, mert már annyiszor csalódott: megszereti, és akkor egyszerre csak történik vele valami... Azt hiszem, igazi állatszeretők többször is megtapasztalhatták már ezt. Olyan nagy a csalódás, hogy azt mondjuk: soha többet. Én is így voltam Toncsi után, bár ő kutya volt...
Viszont nem lehetett nem kiengedni. Annyira benne volt a cicában a "kint" imádata, ha nyílt az ajtó, mint akit puskából lőttek, úgy rohant kifele. De hát mindig visszajött. Már tervezgettük a tavaszi ivartalaníttatását is...
Vigasztaltuk anyámat, hogy még visszajöhet... példákat hoztunk, kinek hány napja eltűnt macskái is megkerültek. De a napok telnek... és hát még olyan kicsi volt. Még az is lehet, valaki befogta és jó helyen van. Bár így lenne! Olyan szép volt, olyan tökéletes kis habos-mákos macskaanyag, látszott rajta az is, hogy gazdás. Persze... ki tudja, mi lett a sorsa. Mindig azt mondom, leginkább arra gondoljunk, hogy befogadták.:(

Bencét elvitték kora délután.
Cseteltünk Danival, István telefonált.
Nagy örömünkre elkezdődött A mi kis falunk 2. évadja, ma volt az 1. rész.
Éjszakába hajlóan még megnéztem egy krimit, Ártatlanul vádolva címmel.