2018. január 11., csütörtök

Laptopon

Kimostam két géppel, kiteregettem.
Ezt követően ismerkedtem a géppel. Most újra Chrome volt a kezem ügyében, szerettem valamikor, csak aztán pár év után egyszer csak nem működött benne a játék. Újratelepíteni se engedte magát, illetve közölte, hogy már telepítve van; úgyhogy átálltam az általam soha nem hallott Vivaldira. (Minden ilyen kínomat István szokott távránézéssel megoldani.) Ez már régóta bevált, minden rendben van vele.
Sok mindenre nem jöttem rá azonnal, idegen profilon próbálkoztam ezzel-azzal, de nem tudtam az oldalak pontos nevét és a csomó jelszó is keveredett időnként. A nap folyamán sok minden beugrott, s ahogy a Googléba sikerült bejelentkeznem, egyből megkaptam a régi chrome-os profilomat a könyvjelzőimmel stb. Azt hittem, majd István segítségét kell kérjem, de csak türelem kellett hozzá, és sikerült mindent megoldani.
Később a fényképekkel szórakoztam a Photoscape-pel. Szinte minden fotót világosítani kellett, kintit-bentit egyaránt. Bent nem vakuzhattam, kint meg már szürkület volt... Ami érdekes, meg voltam győződve, hogy a benti képeket élesíteni kell, ehhez képest alig volt rá szükség. Azt kell mondjam, talán vakuval sem lettek volna különbek.
Délután kipróbáltam, hogy tudok-e filmet nézni -- minden további nélkül. Úgyhogy megnéztem a tegnapelőtti és tegnapi Elifet, amit István lelkiismeretesen küldözget.
Vele is telefonoztunk. Tisztában van ő is a problémával, s az a véleménye, hogy mindenképp újra kell húzni a gépet. Szerinte jó lenne, ha Dani ezt megoldaná, valamint feltelepítene egy TeamViewert, s onnantól ő már ezzel a programmal minden egyéb szükségest meg tud oldani a gépemen.

Megsütöttem a kis szál kolbászt a babfőzelékhez, és valamennyit ettem. Este meg húslevest is.
Csak BK-t néztem ma -- örültem, hogy tegnap végül is összejött a Szulejmán is, Dani addigra elment dolgozni.

Popikának még kedden vittem egy kis ajándékot; hiszen ő felköszöntött a névnapomon ajándékkal, és hát nyár óta nem találkoztunk személyesen, nem viszonozhattam. Úgyhogy vittem neki az idei antológiáimból hármat: az Útkeresők, a Változások és a Forrongó Nap címűeket.
Szerdán pedig ő hozott nekem egy nagy hajlakkot (nyilván nem nekem van rá szükségem:)); anyukám szokott ilyet használni) otthoni tartalékból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése