A második nap

Reggel kicsit besokalltam, mert egymás után a két almost összesen négyszer kellett rendbetenni, és azontúl, hogy már 5-kor fent voltam etetni, 8-kor megint éhezés volt -- azt is rendezni, aztán mindeközben próbáltam Istvánnak lóhalálában reggelit készíteni. Mivel nem szimpla szendvicsről volt szó, azért nem mindegy, hogy aközben rohangálok-e ide-oda, vagy mondjuk, rántottakészítés közben.
Fél fej hagyma, négy tojás, 4 szelet sonka, figyelni a megfelelő állagra, meg hogy még sajtot is melegen reszelhessen rá az ember, sőt még enni se hidegen kelljen, de legyen ott kenyér, ital, időben a kávé -- elszoktam már ettől, én magam miatt sosem kellett, hogy emiatt parázzak. Ám nyilván nem várhatom el másoktól, hogy azért, mert nekem mellékes a kajálás, éhen haljanak. Ahhoz képest, hogy én a gránátalmaszirupomon kívül csak a szívgyógyszereket reggelizem egy pohár teával és du. 2-ig semmi, most egy kicsit ez sok volt, a macskákkal tűzdelve. Aztán pedig míg az amúgy is zsúfolt szobám reggeli kupleráját meg nem szüntettük, az "idegállapot" fenn állt.:)
Aztán István megint bűvölte a gépet, időnként szólt, hogy mehetnék kipróbálni ezt-azt. Nyilván a Linux maradt, szerencsére működött, és felírtam pár tudnivalót, meg megpróbáltam megjegyezni okosságokat, hogy mit hogy kell itt csinálni.
Felrakta a kiegészítő egyéb programokat, hogy nagyjából meg tudjam csinálni a dolgaimat, vagy tudjak olvasni, fényképeket macerálni, jegyzettömbbe írni -- mert jelenleg semmit nem találnék magamtól.
Egy órakor etetés, az előző kínai megmaradt harmada és a harmadik kínai fele maradéktalan elpusztítást szenvedett, s ebből én is ettem pár falatot.
Aztán a tegnap óta készített fotóinkat gyűjtötte össze István, nekem a gépre töltötte, ő meg pendrájvon vitte haza a magáét és az enyémet is. Ezt általában mindig így szoktuk. Az együtt töltött idő alatt készített fotókat mindig mindkettőnknek begyűjtjük.
Aztán Honestyt fésülgettem, István meg fotózott, de ebből a macska érdekesebb.:)

Fél 4 körül el kellett kezdeni készülődni, főleg Istvánnak, az összepakolás miatt. Negyed 5-kor mindenképp muszáj volt elindulni a buszhoz, mert a későbbivel már nem érünk oda. Így sem kellett sokáig várni, mivel az eddigi évek alatt megszokott időponthoz képest hamarabb indult a vonat.
Még ki se pihentem a lépcsőzést az aluljáróból peronra felmászás miatt, hangszórón sem mondták be -- már be is gördült a vonat. István fejvesztve rohant a megfelelő kocsiszámhoz, én iparkodtam utána; de ha vissza nem húzom két másodpercre elköszönni, szerintem simán felment volna anélkül, olyan meglepetés volt a vonat hirtelen jötte... ami pár másodperc múltán már ment is tovább.
Hát, egyelőre ennyi volt; megállapodtunk, hogy ha valami ötlet adódik, akkor újra jön vagy 2 hónap múlva.

A 30-ashoz másztam ki, ismét aluljárós lépcsőzés, ami nekem nagyon kimerítő valahogy.
Szerencsére 10 perc várakozás után jött is.
Mivel a Deréktól kellett megint hazamászni, így bementem a -- régebben Profi, majd CBA, majd nemrég -- Spar üzletbe. Még most voltam itt először, de nagyon tetszik. Sok minden van, frissensültes, salátás pultok is, óriás zöldség-gyümölcs kínálat, sütik, rengeteg felvágott, húsok -- szerintem nagyon jó. Be is vásárolgattam, ami épp jól jött.

BK után nem sokkal István telefonált, hogy hazaért.
Egy-két napig azért időnként a gépnél problémába ütköztem. Ha sok kínlódás után nem sikerült rájönnöm a megoldásra, akkor általában ráírtam, és ha majd észrevette, felhívott, vagy távránézéssel segített megoldani vagy megmutatni a dolgokat.
Bőven éjfél utánig photoscape-peltem a fényképeket, még maradt holnapra is, de örültem, hogy abszolválható volt.:)