2018. január 31., szerda

Szerdai miegymás

Hihetetlen, hogy végig értem a hónapban, megint elég sokat kellett bepótolnom.
Nagy iramban folytatom a hímzést. Már tényleg nem sok van... A vége a legrosszabb, mert a végére maradnak mindig a kimaradt, itt is, ott is fellelhető 1-2 db-ból álló üres keresztszemek. Lehetőség szerint mind más színű persze. Na, ezekkel nem igazán lehet haladni!

Öcsém csengetett, hozott nekem három doboz kocsonyát.
Ő szokta megvenni a húst hozzá, és anyám csinál belőle kocsonyát. Elsősorban nekik, de ilyenkor küld nekem is és öcsém elhozza. Beszélgettünk pár percet, tetszett neki a hajam.:)) Most már ugyanis, mióta befestettem, nem hordok itthon slityakot. Jóvanazúgy.
Így aztán ebédre kocsonyát ettem.

Sokat leveleztem cseten pár emberkével, megnéztem az Elif 99. részét.
Este serpenyőben fehér szalonnát sütöttem, azt ettem hagymával.

Szerda, tehát BK és Szulejmán.:)

2018. január 30., kedd

Macskamánia és vitamin

Reggel az almosok körül szokásos nagytakarítás, használtalmos-tatyó rendezése.
Haramia igen nehezen mozog néha, enni-almozni kijár a kosarából ugyan, de amikor hirtelen jön a vukkolás, akkor néha nem képes kimászni időben, és maga alá vukkol. Ezt célszerű folyton ellenőrizni, ha az ember nem akarja, hogy tébláboljon a macska -- mert a hányásosba nem fog visszafeküdni, ami nyilván jobb is. Vannak direkt neki beállítva erre a célra régi törülközők, ilyenkor fogom, tisztát teszek a kosarába, a koszossal meg egy ideig elmanipulálok lavórban, néhány vízcserével... Amikor hajnalban van ilyen akció, tudom, akkor is meg kell tenni, ha nem látok ki a szememen; mert különben úgyse lesz nyugtom.
Egyébként van a kosarában egy szivacs ülőpárna, arra szoktam a törülközőt tenni. Jó esetben a szivacs nem lesz taccsos. De arra nem bírok rájönni, hogy ha tisztát teszek alá, vagy ha a meglévőt csak megigazítom, kisimítva-összehajtva pakolom újra alá, akkor kosárba szálláskor miért kell akkurátusan elkapargatni a törülközőt úgy, hogy nehogy véletlenül simán maradjon? Miért kell annak a szerencsétlen ruhadarabnak a lehető leggöcsörtösebben, csomókban lennie és úgy beszállni rá? Ez is olyan szokásos macskabaromság. Honesty fekvőhelyein is vannak macskaplédek vagy pl. régi pulóver; ő sosem kapirgál eszeveszetten, jó neki úgy simán is.:)) Hiába, Haramia sosem volt komplett...:D

Mostam egy géppel Dani-cuccot, teregettem.
Szilvi hazajött Bencussal -- én azt hittem, iskolába mentek el, és szokás szerint Szilvi utána vásárolni. De mint kiderült, az orvosnál voltak. Nincs nagy baj, csak megfázás, kaholás. A fél osztály hiányzik. A héten már nem fog menni.
Azért be tudta fizetni előttünk a postán 3 csekkemet és vett nekem bérletet, itthon meg kihordta a sok szemetes baromságot.

Megnéztem az Elif soron lévő, 98. részét.
Hosszú idő óta (tavaly tavasz) most kezdtem el szedni C-vitamint, mondom, mégis kéne már valami, és hátha le tudom nyelni. Persze nagy dózisokban nem tudok gondolkodni, nem vagyok képes lenyelni. Így is a szívgyógyszerek után már nem megy le, várni kell 1-2 órát, hogy két darab 100 grammosat be tudjak venni. Tudom, most nagy divat 1000-es dózisokban falni a C-vitamint, holott én úgy nőttem fel és évtizedekig abban a hitben is voltam, hogy C-vitaminból felesleges sokat szedni, mert úgyis kiürül a szervezetből a felesleg. Tényleg, mást se hallottunk annak idején. Most meg többezresével eszik az emberek naponta. Mármint mg szerint.
Kemó alatt, úgy tudtam, felesleges szedni, legalábbis a minimumnál többet (én semmit nem bírtam), mert a rákos sejteket is táplálja. Mikor keresztanyámat ápoltam el, neki is azt mondta az orvos, hogy nem kell vitamin... Most teljesen váltott nézeteket olvasok, a hatalmas dózisok felé hajlik a vélemények szempontjából a mérleg, ennek ellenére én inkább afelé, hogy nem kell túlzásba vinni, csak az alapjáraton megszokott C-vitamin is elég, mert semmilyen gyógyító hatással nincs a rákra, illetve nincs közük egymáshoz.
Na mindegy, mivel az immunrendszernél azért segít, úgy döntöttem, hogy visszaállok a 2x100 mg-ra, úgyhogy nagy rákészültséggel mától újra elkezdtem már szedni.

Megnéztem a BK-t, majd a Gyilkos a házban c. kanadai thrillert.

2018. január 29., hétfő

Hétfő

Már igazán nem sok hiányozna a hímzésemből, ami sokkal kiadósabb, mint amilyennek gondoltam az elején. Jó lenne már készen látni.

Anyám felhívott, majd később Dani is. Megint szervezkednek valamit levesügyben.
Főztem, igen gyorsan összedobtam egy jó adag mákoslaskát, és jól be is tudtam belőle termelni. A többi sem ment kárba, mert Szilvi is nagyon szereti, és három nap múlva is meg tudja enni.
Dani jött este 7-kor, összepakoltuk a hátizsákjába a göngyöleget: dobozokat, üvegeket (szószos, befőttes, erőspistás üvegeket mindig elküldöm, ő hasznát tudja venni), pár zacskó száraz kenyérhéjat, lejárt, de bontatlan felvágottat a macskáknak; mindezzel elbiciklizett anyámhoz, ahogy szokta.
Dani is mindig vesz élelmiszerféleségeket anyámnak csak úgy, mikor odamegy. Egyiket-másikat anyám nem is ismeri, később mondja, hogy mi minden volt nagyon finom.:)

Később megjött egy befőttesüveg jó sűrű gulyáslevessel, csak nekem, meg küldött anyám almabefőttet.
Adtam Daninak két alomra pénzt, hogy amikor tudja, bármikor hozhatja, de legkésőbb hétvégére mindenképp kell; ja, és elhozta a szennyest.

Sokat levelezek a csevegőn, ezért ma pl. sokkal később és netről néztem meg a BK-t, mert elfelejtettem...

2018. január 28., vasárnap

Vasárnap

Megnéztem a tegnapi Szultánát.
István telefonált, majd magamnak csináltam egy tojásból hagymás rántottát. Ügyes voltam, mert most nem hagytam meg felét Szilvinek!... :DDD

Sok levelezés, netezés, dolgok pótlása.
Este hozták Bencust.
Megnéztem a Sztárban sztár + 1 kicsi 9. részét, az elődöntőt. Itt a 10 páros közül 5 továbbjut a döntőbe. Egyik szuperebb, mint a másik, tényleg. Az öt közül végleg nem tudnék dönteni.

2018. január 27., szombat

Szombati ez meg az

Szerencsére sikerült magam normálisan kialvadni.
Délelőtt hímeztem, de előtte kb. tizedjére behúztam az itthoni gatyóm korcába a madzagot. Az a biztosítótűs akció. Akárhogy is teszek görcsöt a végére, előbb-utóbb kibomlik és visszakúszik a zsinór a "házába", s ha már az egyik vége eltűnik, újra kell kezdeni.

1-kor elvitték Bencust.
Főztem, mégpedig apró fasírtokat készítettem és krumplipürét.
Megnéztem a szerdai, csütörtöki, pénteki Elifet.
Telefonált István, majd Dani.
A Táblácskának elküldtem pár fotót és köszönőlevelet -- ezt még a küldéskor kérték, ha esetleg nincs akadálya, örülnének neki, ha az átadáskor készült fotót elküldenénk. Össze szokták gyűjteni a Táblácskatulajdonosok oldalukra a fotókat.:)
István átküldte A lány a vonaton c. filmet, melyet -- tanulás céljából, István távránézésével -- Linuxban letöltöttünk, megkerestük, hol van; majd átraktuk pendrájvra, hogy a tévén nézhessem meg. Jó volt gyakorlatnak, mert hát egyelőre az ilyesmi Linuxon nekem elég káoszos.
Úgyhogy megnéztem tévén, kényelmesen -- Honesty nagy örömére.
(Nem írtam még róla, de Honesty legmélyebb álmából is felkel, ha elkezdek tévét nézni és leheveredek. Jön mellém, és míg tévézek, az neki az imádás ideje. Simizés, pocakolás, bújás. Néha olyan hangosan dorombol, hogy majdnem rá kell szólni, mer' nem hallom tőle a tévét.:D
Amíg a gép előtt ülök, három kedvenc helye van körülöttem -- egy bélelt kosár, egy plédes fekvőke és a vasalódeszka --, s el sem mozdul onnan, csak ha a szükség szólítja. De mihelyst mozdulok, jön ő is! Ilyen egy kutya.)

2018. január 26., péntek

A második nap

Reggel kicsit besokalltam, mert egymás után a két almost összesen négyszer kellett rendbetenni, és azontúl, hogy már 5-kor fent voltam etetni, 8-kor megint éhezés volt -- azt is rendezni, aztán mindeközben próbáltam Istvánnak lóhalálában reggelit készíteni. Mivel nem szimpla szendvicsről volt szó, azért nem mindegy, hogy aközben rohangálok-e ide-oda, vagy mondjuk, rántottakészítés közben.
Fél fej hagyma, négy tojás, 4 szelet sonka, figyelni a megfelelő állagra, meg hogy még sajtot is melegen reszelhessen rá az ember, sőt még enni se hidegen kelljen, de legyen ott kenyér, ital, időben a kávé -- elszoktam már ettől, én magam miatt sosem kellett, hogy emiatt parázzak. Ám nyilván nem várhatom el másoktól, hogy azért, mert nekem mellékes a kajálás, éhen haljanak. Ahhoz képest, hogy én a gránátalmaszirupomon kívül csak a szívgyógyszereket reggelizem egy pohár teával és du. 2-ig semmi, most egy kicsit ez sok volt, a macskákkal tűzdelve. Aztán pedig míg az amúgy is zsúfolt szobám reggeli kupleráját meg nem szüntettük, az "idegállapot" fenn állt.:)
Aztán István megint bűvölte a gépet, időnként szólt, hogy mehetnék kipróbálni ezt-azt. Nyilván a Linux maradt, szerencsére működött, és felírtam pár tudnivalót, meg megpróbáltam megjegyezni okosságokat, hogy mit hogy kell itt csinálni.
Felrakta a kiegészítő egyéb programokat, hogy nagyjából meg tudjam csinálni a dolgaimat, vagy tudjak olvasni, fényképeket macerálni, jegyzettömbbe írni -- mert jelenleg semmit nem találnék magamtól.
Egy órakor etetés, az előző kínai megmaradt harmada és a harmadik kínai fele maradéktalan elpusztítást szenvedett, s ebből én is ettem pár falatot.
Aztán a tegnap óta készített fotóinkat gyűjtötte össze István, nekem a gépre töltötte, ő meg pendrájvon vitte haza a magáét és az enyémet is. Ezt általában mindig így szoktuk. Az együtt töltött idő alatt készített fotókat mindig mindkettőnknek begyűjtjük.
Aztán Honestyt fésülgettem, István meg fotózott, de ebből a macska érdekesebb.:)


Fél 4 körül el kellett kezdeni készülődni, főleg Istvánnak, az összepakolás miatt. Negyed 5-kor mindenképp muszáj volt elindulni a buszhoz, mert a későbbivel már nem érünk oda. Így sem kellett sokáig várni, mivel az eddigi évek alatt megszokott időponthoz képest hamarabb indult a vonat.
Még ki se pihentem a lépcsőzést az aluljáróból peronra felmászás miatt, hangszórón sem mondták be -- már be is gördült a vonat. István fejvesztve rohant a megfelelő kocsiszámhoz, én iparkodtam utána; de ha vissza nem húzom két másodpercre elköszönni, szerintem simán felment volna anélkül, olyan meglepetés volt a vonat hirtelen jötte... ami pár másodperc múltán már ment is tovább.
Hát, egyelőre ennyi volt; megállapodtunk, hogy ha valami ötlet adódik, akkor újra jön vagy 2 hónap múlva.

A 30-ashoz másztam ki, ismét aluljárós lépcsőzés, ami nekem nagyon kimerítő valahogy.
Szerencsére 10 perc várakozás után jött is.
Mivel a Deréktól kellett megint hazamászni, így bementem a -- régebben Profi, majd CBA, majd nemrég -- Spar üzletbe. Még most voltam itt először, de nagyon tetszik. Sok minden van, frissensültes, salátás pultok is, óriás zöldség-gyümölcs kínálat, sütik, rengeteg felvágott, húsok -- szerintem nagyon jó. Be is vásárolgattam, ami épp jól jött.

BK után nem sokkal István telefonált, hogy hazaért.
Egy-két napig azért időnként a gépnél problémába ütköztem. Ha sok kínlódás után nem sikerült rájönnöm a megoldásra, akkor általában ráírtam, és ha majd észrevette, felhívott, vagy távránézéssel segített megoldani vagy megmutatni a dolgokat.
Bőven éjfél utánig photoscape-peltem a fényképeket, még maradt holnapra is, de örültem, hogy abszolválható volt.:)

A táblácskáról...


A táblácskáról egy pár szót...
Októberben rendeltem, 3 hétre vállalták. Napra pontosan érkezett futárral a kis könnyű csomag.
Csak hát nem tudtam részletekben bejegyzést írni, mert akkor nem lett volna meglepetés Istvánnak.
Mindenkinek ajánlom a táblácskát mint ajándékot. Akár megrendelőként is, akár az ember önmagának rendeli (mert ilyen is van), és hát ugye a legjobb annak, aki kapja.
Évek óta nyomon követem őket, ismerőseim is vannak, akik kaptak már ilyet, és tényleg, eszméletlenül örül neki mindenki, aki kapja. És az ajándékozónak is nagy öröm. Előnye, hogy a táblácskát mi rendeljük, az elképzelésünket, részleteket, esetleges adatokat leírjuk -- aszerint készítik. Minden táblácska teljesen egyedi és személyre szóló, nincs több belőle. Négyféle méretben készül. Amit én rendeltem, a tenyérnyi, 10x15-ös méret. Nem mondom, hogy olcsó, de egyedi kézművesmunka. Ha pontos a leírás az elvárásokról, akkor a rajta lévők felismerhetők az ajándékozottnak. Kedves, szívhez szóló ajándék lehet. Lehet kérni díszdobozt, képtartót, aki szeretne.
És hát ami még meglepő, az a végtelenül figyelmes "körítés" -- én garnírungozásnak szoktam nevezni.
Kaptunk mellé még egy csomó dolgot, kérés és elvárás nélkül. Már a boríték is olyan kedves részleteiben...
Aztán van benne egy nagyon happy képeslap "táblácskás" rajzzal, kaptunk új táblácskára beváltható kuponokat, eredetiségtanúsítványt, a táblácska ízléses kis tasakban külön, és a levélre még egy kis privát üzenet is volt ragasztva: Legyen szép napod!
Egyszóval le voltam nyűgözve! Le is fotóztam minden részletet...
Megbecsült, értékes emléke lehet bárkinek, melyre ránézve szerintem évtizedek múltán is melegség önti el az ember szívét. Még az ajándékozónak is...

2018. január 25., csütörtök

Ajándékozás -- gépes dolgok

Tehát, hogy az előző bejegyzést folytassam, szépen megrendeztük az előző év név-, születésnapi, évfordulós, mikulási, karácsonyi ajándékozását. Főleg, ami engem illet, volt lemaradásom, hiszen tőlem még csak a tavalyi 4 e-könyvemet kapta, de hát az nem kézzelfogható, és nem is nevesítettem, melyiket melyik alkalomra küldöm; én viszont, ugye, kaptam színesceruza-készletet, vezeték nélküli vonalas telefont... hogy már arról, hogy támogat megélhetésileg, ne is beszéljünk.
Mivel úgy volt, hogy év végén én utazom Pestre, már szerintem mindkettőnk ajándékai be voltak csomagolva egy hónapja. Ez most az István influenzája miatt ment fuccsba, mindenesetre év végén lett volna ez program. Most a gép miatt kellett jönnie, így hát egy kissé csúszott az ajándékozás. Ami olyan szempontból nem baj, hogy neki kellett cipekednie; lehet, nekem most ez egy kicsit komplikált lett volna.
Szépen kipakoltuk az ágyra a becsomagolt ajándékokat, előbb én, aztán ő. Ezek után következett a bontogatás -- nem ám egyszerre, mert úgy nem érdekes. Az egyik bontogat, a másiknak figyelnie és fotóznia érdemes azért, hogy hogyan reagál a másik! Gondolom, ez máshol is így van; kivéve a gyerekeket: nekik mindig és mindenkor a sajátjuk a legfontosabb általában.
Amit én adtam:

...és ami Istvántól jött. A mai vásárlások persze csomagolás nélkül vannak felrakva, valamint van ott két sör, melyet Zoli küldött nekem, hónapokkal ezelőtt, csak most jutott el. Remélem, majd egyszer meg fogom tudni inni.:)) 


Valamint az összesített ajándékhalmaz! Azért nem rossz ez... ;-)


Aztán István kezdte bontogatni a cuccokat. Megkapta a tavalyi 5 db antológiát, melyben megjelentem. Egy csináld magad kreatív maci, egy kávé, egy nagy Milka, 3 vastagabb zokni, két rajzom keretben, egy kreatív habszivacs szív "díszítve", és hát a fő attrakció: a táblácska! Ez utóbbi önmagában a karácsony és névnapja, amire szánva lett.






(Ez utóbbi kettőt külön fotón is iderakom, majd írok még róluk később.)
Aztán bizony én is bontogattam ám...
A pulóver, hajfestékek, szemceruzák nyílt titkok voltak, hiszen azokat ma vettük. Tudtam a vitateames plüssökről is, melyeket a pennys vásárlások kigyűlt pontjaiból szerezte be István, ezek itt zeller és karfiol.:) Nagyon cukik!:)
A két sör Zolitól ered. A könyvek viszont nagy meglepik voltak, bár mindegyikről beszéltünk az elmúlt hónapokban, nem találomra történt a beszerzésük, István figyel rá és megjegyzi, ha valamelyik könyv tetszik vagy szívesen olvasnám. Na és hát a Ferrero Rocher, az nagyon finom...

 



































A végén kipakoltuk a kezdeti felállásban az ajándékokat, csak már kibontva.:)


Aztán felpróbáltam a pulóvert. Fogyásom előtti pár évben ilyet nemigen hordtam, inkább lazább, bővebb fazonokat szerettem -- egyébként most is --, de most jó a szűkebb is.


Ezek után István tényleg nekiugrott a gépnek.
Sajnos, igen rövid időn belül kiderült, hogy valami egyéb probléma is van, amiről egyelőre halvány sejtésünk sincs. Ugyanis felmenni felment ugyan a win10, de nem indult el. Ugyanúgy beragadt, mint a hiba észlelése után: megjelent az ablak ikon, és úgy is maradt. Sokszor újrakezdte, próbálta István, de az istennek nem bootolt be a gép...
Hát, ez ténynek elég elkeserítő mindenesetre, főleg, hogy ki sem ír semmit, és fogalma sincs az embernek, mi lehet a probléma.

Mindenesetre úgy döntött, hogy akkor megpróbálja a Linuxot feltenni, mégiscsak jobb a semminél, ha van az embernek bármilyen oprendszere. Az elején az sem igazán akart sikerülni, de aztán mégis összejött. Az biztos, hogy szokni kell. Annak idején voltam én már 10 éve is, meg 4 éve is, valamennyi ideig Linuxon, de azok is inkább kényszerűségek voltak. Oké, hogy a böngészőben a nettel semmi gond, az ugyanolyan, de a fájlkezelése, képkezelése akkor nagyon idegesített, hogy nem lehet látni a képet, amit fel akarok tenni, nem találom, hol vagyok, hova ment, hogyan kell valahova tenni valamit. Mostanra azonban ez változott: kis ikonok formájában megjeleníthetők a képek, ez nagy könnyebbség.
Valamint pl. munka szempontjából sem ideális, mert mindenhol wordöt kérnek! Legyen az munka, vagy legyen az bármi, pl. antológiába beküldendő anyag. Oké, hogy itt is van szövegszerkesztő, de olyat nem igazán fogadnak el. Ha docként mentem el, akkor meg egyáltalán nincs garancia a tördelésre, hogy azt kapják, ahogy én gondoltam.
Este 8 körül megetettem Istvánt megint, most a következő kínai kétharmadát szedtük ki, az is hatalmas volt látványra, de ő simán meg bírta enni. Puding, kávé, üdítő, ez-az. (Én nem bírtam enni.) 
Szilvi behozott nekünk egy nagy tál friss pattogót, legalább megvacsoráztam én is belőle. Ebből István inkább nem kért a foga miatt.
A gépbűvölés közben én megnéztem a BK-t, majd kiolvastam az egyik ma kapott könyvet, Erzsi bölcsességeit. Ezek után megnéztem (helyenként István is) egy, anno moziban látott 18 éves amerikai thrillert, amelyet mi Szilvivel nagyon kedvelünk és bármikor meg tudjuk nézni, a Tökéletes gyilkosságot, Michael Douglas és Gwyneth Paltrow főszereplésével.
Úgy tűnt, a gépen további eredményeket nem lehet elérni.
Még összeraktam a kreatív macit Istvánnak, vagyis hát összeraktuk. Mert a két lábát ő rakta be. Tök formás, aranyos macsici lett, olyan retróféle.:) Anyakönyvezni is kellett...

István érkezik, lakatok, Fórum

Reggel még voltak rendezkednivalóim, s tüzetesen átmentem a konyhai készleten, nem lesz-e valamiből hiány. Kikészítettem István frissen mosott "itthoni" ruháit és ágyneműt húztam.
Negyed 10-kor indultam a 30-ashoz, azzal meg az állomáshoz. Bemondták, hogy 5 percet késik a vonat, ennek csak örülni lehet. Mármint, hogy nem 25 perc, mert olyan is volt már, amiből a végén 40 perc lett. Mivel nem bírok állni, kimenni is korán lett volna még ebben a hidegben a peronra, így üldögéltem a váróteremben, ahol szerencsére a kevés ülőhelyből adódott olyan, ahol el tudtam különülni kissé. Úgy öt perccel a várható érkezési idő előtt kimentem a peronra, és ott sétáltam 10 percet fel s alá, mire jött a Latorca IC.
Megjött István, egy darabig örvendeztünk, majd vett buszjegyet. Gyalog mentünk fel a "városba", ahogy szoktuk. Előre megbeszéltek alapján, ahogy már évek óta terveztük és készültünk rá, szerencsére nem felejtettem el itthonról vinni a két meglévő kis lakatot, melyeket itt akartunk felrakni a két lakatfalra. (Ugyanúgy, ahogy Pesten is van már a Deák térin is kettő, illetve a másodikat azért raktuk fel, mert az első után tönkretették a lakatfalat, és a lakatok is eltűntek... és van a Gellérthegyen is.) Tehát elmentünk a Batthyány utcára, ott lefotóztuk a lakatokkal már szépen megtelt helyet, s felraktuk a mienket.







Továbbmenve a Kossuth utca felé a Batthyányn fotóztuk:



A Liszt Ferencen át István is láthatta az Ady-szobrot és a szabadtéri könyvtárat, majd ott is voltunk a Fórumnál. István hozott nekem két vékony, fekete alkoholos filcet, mert otthon már az előző lakatra is csak egy elég vastag filcem volt - így arra most egy padon dobtam össze némi jelzést.
A Roncsbár előtt ücsörögve bűvöltem meg a lakatot.








Ezután, a sokéves tescós szokásunk ellenére, ha már itt voltunk, bementünk a Fórumba. István még úgysem volt itt, és hát én sem sűrűn. Eltöltöttünk azért egy kis időt itt is. Itt szándékoztunk kaját venni elvitelre, elsősorban Istvánnak. De először még bementünk a DM-be, ahol ő ragaszkodott hozzá, hogy vegyen nekem ezt-azt -- így pl. kaptam 4 (!!) hajfestéket, variálva a világos hajszíneket, az ember majd megállapodik valamelyiknél. Mondtam, hogy nem kell annyi, hiszen most egy doboz két alkalomra is elég; de hiába. Aztán kaptam még két szemceruzát is.
A kajáldás szinten István elvitelre rendelt magának 3 nagyadag különböző kínait, majd nagynehezen én is választottam egyfajta kaját: sült csirkecombot krumplipürével.
Azt hiszem, egy szint kivételével a többin átmentünk. Észrevettük, hogy hatalmas akciózások vannak mindenhol, már a DM-ben is sikerült akciókat kifognunk; de a ruhás üzletekben most fantasztikus árakon lehetett vásárolni. Én láttam meg egy cicás pulcsit egy kirakatban, István vette észre, hogy 6000-ről 2000-re van árazva, és ragaszkodott hozzá, hogy megvegye nekem! Mellesleg amíg a kifizetésre kellett várni, észleltem, hogy előttem lévő hölgyek (ketten voltak) 12 db ruhafélét vásároltak, 47 ezer Ft-ért, és az egyik a telefonba, nem titkolva kacarászta bele, hogy óóó, még csak egy boltban voltak!:)))

A Fórumtól nem messze lévő buszmegállót szerencsére megleltük, mert én innen nemigen vártam buszt azóta, mióta a villamosvonal megépült -- kissé lejjebb tették, s az utat megfelezve a megállós járdaszigettel.
Kezdettől fogva szombati érzetem volt a mai napon, így most is rossz menetrendet néztem: szombatit a munkanap helyett. Úgyhogy kellemes csalódás volt, mikor a 20 perces várakozási idő helyett 5 perc múlva már ott is volt a 22-es! Még le is tudtunk ülni, ami nagy szerencse, mert igen elfáradtam, de még István is. Aztán még a Derék úttól haza kellett gyalogolni, miközben a vállamról a kajás táska állandóan csúszkált lefele, de előbb-utóbb sikerrel landoltunk otthon.
Miután elrendezkedtünk, átöltöztünk; ebédet iktattunk be, hogy essünk túl az ilyesmin.
Istvánnak kiborítottam egy teljes adag kínait -- még ilyen nagy doboz rizset egy adagnál nem láttam, külön dobozban volt a húsféle --, hát akkora volt kiborítva, tányérszélig kiérve, hogy a kaja csak tízcentis magasságában állt meg a lapostányéron. Ha én tudnék egyféle kaját többször egymás után enni, nekem kb. 10-szeri evés lett volna minimum. Még István is rengetegnek találta, pedig én embert nem láttam még annyit bírni megenni, mint ő. Öt percig mikróztam a kajáját (ami nem volt hideg eleve!), és nem lett túl meleg...! :D Én nem hittem volna, de... megette!

Én egy evőkanállal kiszedtem a krumplipürémből, levágtam a sült csirkecomb alsócombját, és nem bírtam megenni. Haramia segített a csirkehússal... Na mindegy, ez nem érdekes, hiszen ez nem újdonság egyáltalán. Üdítő, kávé Istvánnak; aztán neki lehetett esni a gépnek.
Előtte még azonban úgy döntöttünk, hogy "karácsonyozunk". Szóval az egész elmúlt éves ajándékozást megejtjük, letudjuk. Hogy ne legyen túl hosszú a bejegyzés, főleg a képek miatt, ezt egy másik bejegyzésben folytatom.