Orvosnál és egyebek

Bencusnak ma kezdődött a téli szünet, ma már nem kellett menni.
Így a szokásos évi apalátogatását a mai napra igazította Szilvi és az apja. Ilyenkor Bencussal elmennek már délben, visznek is egy csomó ajándékot, meg kapnak is. Apjuk meghívja őket egy hozzá nagyon közeli étterembe, ahol tényleg olcsón és rengeteget lehet enni, nagy étvágyú embereknek például kész főnyeremény, nekem már nem érné meg.:) Olyan, hogy fejenként 1550-et kell fizetni, és ezért pár óra alatt annyit ehet bárki, amennyit és amit csak akar.
Már tavaly ilyenkor is voltak ott.

Én ma reggel ott kezdtem, hogy induláshoz készülődtem, mondván, hogy az egyik szívgyógyszerem elfogyott, de egyébként is ki kell már íratni mindkét szedettet.
Tehát elevickéltem a hóban az orvosi rendelőbe, ahol kiderült, hogy a mi doktornőnk már nincs is, és helyettesítés is a rendelési idő felében van csak!
Az asszisztens Juditka megkönyörült rajtam, de mondta, hogy háromhavit semmiképp nem tud kiíratni... viszont 1-1 doboz is több semminél, úgyhogy kinyomtatta a recepteket és átment egy másik rendelőbe aláíratni azokat! Így végül is nagyon hamar készen lettem, igaz, hogy február elején újra kell jönni, de akkorára már úgyis anyámnak is íratni kell megint.
Gyógyszertár, receptkiváltás.
Bementem a 100-as boltba, ahol mindenféle szükséges dolgot vettem, száraztésztától kezdve tusfürdőig, valamint még kávét és csokikat pótajándékok gyanánt.
Ami kihagyhatatlan volt, ezek a hűtőmágnesek! (Megjegyzem, sokféle baglyos hűtőmágnes volt, igazán csekély áron -- de nyilván nem vásároltam fel az egészet.:) )

Mai nap egyébként nagy rádöbbenéssel emlékeztem vissza a ma 10 éve történt, számomra igen tragikus eseményre: 2007. december 22-én tört ripityára a vállam. Azóta is 50%-os a működése...
Örökre emlékezetes ez a nap. Lelkileg is trauma volt.

Este 8 körül hazaérkeztek Szilviék, az apja hazakísérte őket. Beszélgettünk egy kicsit, igazán rendes velem az utóbbi években, mindig érdeklődik a gyerekektől felőlem, tanácsokat ad és tényleg sajnál...

BK.