CT-eredmény

Minden elmúlik egyszer, az ünnepek is. Át kell térni sokkal prózaibb dolgokra.
Így például egy ízem sem kívánta a mai programot, ám meg kellett tennem, mert nem hagyott volna békén a lelkiismeretem. Szóval nem keltem azért veszettül korán, de egyből induláshoz készültem.
Lerendeztem körülöttem mindent, magamat, macskákat, összepakoltam, és 10 előtt kimentem a 22-eshez. Nagy szerencsém volt, mert ez jött is, de utána a sofőrtől hallottam, mikor valaki reklamált neki, hogy két busz kimaradt, miszerint nem maradt ki, csak az emberek rossz menetrendet néznek... Na de mégis, honnan kéne tudni, hogy ma, egy hétköznapon ne a tanszünetet nézzék, hanem a munkaszünetet? Mivel nagy különbség azért, hogy ha tanszünet, akkor negyedóránként, ha munkaszünet, akkor félóránként járnak a buszok! Én véletlenül pont eltaláltam, mert jött nemsokára, ahogy kimentem.
Nemsokára landoltam a Pesti utcán, majd gyaloglás a kórházba. Mentem a CT-eredményeimért...
Mondanom sem kell, azért álmodtam én borzalmakat és féltem elég rendesen, ha kívülről senki nem látja, akkor is. Mert bármi lehetett a pakliban.
Hamar megkaptam a borítékot a CD-vel, és a folyosón leültem egy néptelenebb helyre, hogy áttanulmányozzam a leleteket. Két lelet volt, egy hasi és egy mellkasi.
Igen részletes, alapos.
A lényegük: metastasis (áttét) nem igazolt! Istennek legyen hála!
Tudom én azt, hogy ez nem jelenti azt, hogy mindörökre így is marad, de akkor is időnyerés ez, bizony. Ha nem így lenne, nem tudnám megmondani, hogyan is reagálnék, de szerintem elsüllyednék a posványba, mentálisan, idegileg, mindenhogy.
És most már nemcsak az van, hogy én tudom, hogy további kemók most nekem a végemet jelentenék, ahogy tönkre vagyok menve, ez holtbiztos, mert már az utolsó is majdnem elpusztított!, de értelme sem lenne még akkor sem, ha nem lennék --18 kilóval anorexiás. Ahogy hallottam, ilyen állapotban adni sem adnának; szóval orvosilag is nagyon kétséges lenne a rám erőszakolás kimenetele.
Tény, hogy ennek most így kellett lennie! Még nem lehet vége!
Természetesen a májamon az a kétcentis jóindulatú haemangioma ugyanúgy ott van, nem nőtt stb., de a többi, igen rendesen részletezett szervnél minden rendben van.
Az onkológiára benéztem, de a váróban szinte állóhely sem volt. Amúgy sem volt előjegyzésem, szóval mivel erre alkalom sem volt, hogy kérjek (munkanapokon 14--15.20-ig lehet!), ezért így natúr amúgy sem fogadnának, de ekkora tömegnyomor talán még a nyáron sem volt, mikor fél napokat senyvedtem itt rosszullétes várakozással. Csak felmerült bennem, hogy ha netán nagyon kevesen lennének, megkockáztatnám a kartonozóban, hogy szépen nézek:), és mondom, hogy a CT-leleteim készen vannak, és hogy személyesen nem lehetne-e időpontot kérni...? Természetesen nem kérném pofátlanul, hogy mégis sorra vegyenek, DE hátha. Na, ilyesmi ebben a tömegben fel sem merült.

Mivel most már tudtam, hogy munkaszünet van és nem tanszünet, láttam, hogy 25 perc múlva jön a 24-esem! Hát ez nonszensz, ahhoz a pár perces sétához, ami a Tescóig van, úgyhogy gyalog mentem, és ha már így lett, akkor igazán be is mehettem.
Voltak ilyen halvány terveim, hogy újra farmert kellene nézni, mert amit szeptemberre vettem a sugár előtt, már az is pőtyög rajtam... és hát most ugye, anyámtól is, Danitól is pénzt kaptam arra, ami kell.
Felpróbáltam azt az egyet, amit kinéztem és magammal vittem a próbafülkébe -- és hihetetlen, de jó is lett. Arra azért vigyáztam, hogy ne ugyanaz a szín legyen, mint a mostani. Ez most világosabb. Ha nem is tapad harisnyagatya-szerűen, de semmi lötyögés, nagyon kényelmes, ruganyos. Megvettem. Úgyhogy ez anyám és Dani karácsonyi ajándéka...
Bementem az ottani DM-be, és Haramiának vettem két kedvenc tálkásából 4-4-et. Már Szilvinek is felírtam otthon 5-5-öt, de ez nem zárja ki egymást. Hátha Szilvi nem fog boltba menni, ha rosszabbul van, szóval biztos, ami biztos. A konzerv meg eláll.

Telefonáltam az onkológiára az 1 óra 20 perces intervallumban, és most sikerült is.
Kaptam is időpontot január 12-re! Gondoltam én, hogy nem fogják azt mondani, hogy holnap menjek, nem kapkodják ezt el. Én már tudom az eredményt, ők is bármikor lehívhatják a gépben, ha netán valaki soron kívül kíváncsi lenne a leletemre, úgyhogy emiatt nem is izgatom magam.
Először 9-ére akartak adni ugyan, de mondtam, hogy az nem annyira jó, mert aznapra van mammográfiára beutalóm.
Szuper, ez is megvan.
Hatalmas kő esett le rólam. Ebben az évben már nem kell ilyen helyekre mennem.

Mikor elkezdtem ezt a telefonon való időpontkérést, richtig pont akkor szólt a másik telefon. István volt, pedig előtte cseteltünk rendesen. Direkt úgy hívtam az onkológiát, hogy ezt kizárjam, ámde ember tervez... Meglehetősen zavart, hogy nyögöm a TAJ-számot, mondom a mondókámat, a másik mobil meg zenél, mint állat...
Úgyhogy mikor végeztem, visszahívtam Istvánt. Nem volt olyan fontos, csak nem szeret írni...
Azt mindenesetre észleltem, hogy borzasztóan szipákol, harákol, köhög. Hát ez így nem lesz jó, mármint ahhoz, hogy szilveszterre menjek. Én emlékszem a tavalyi vírusos influenzámra, milyen szarul voltam, ráadásul nekem magas lázam szokott lenni és még a régi életem kondijához képest is nagyon padlóba döngöl -- ha meg ebben a szituban kapom el, hát, haza sem fogok tudni jönni.
Úgyhogy most levegőben lóg a lehetőség ezzel a Pestre utazással kapcsolatban...
Amúgy sem vagyok bizonyos az egészben, mert nagyon labilis és gyenge vagyok, ha eszembe jut, hogy ott fel kell mászni két magas emeletre, amit mindig is több részletben tettem meg a szívem miatt... háááát... meg hát akármi is lehet. De ha István beteg, akkor semmiképpen nem lenne buli ez egyikünknek sem. Mindenesetre abban maradtunk, hogy kúrálja magát és pihen. A pihenéssel nem is lenne gond, mi mást csinálna, amúgy sem állna neki lakásfestésnek.:))

Vártam ma a postást, már karácsony előtti pénteken is aktuális volt elvileg -- de nem jött. Mármint az fht. Viszont István utalt támogatást, melyet nagyon köszönök.

Éjjel megnéztem egy amerikai-német-kanadai thrillert, Karácsonyi rémálom címmel. Szuper volt a műfajban...