2017. október 17., kedd

Kulturális igények

Reggel ágyneműáthúzással kezdtem, majd miután mindent elrendeztem -- almok, macskák, rendrakások --, készülődéssel folytattam.
Eszembe jutott -- és úgysem hagy nyugodni a dolog, míg el nem intézem --, hogy november 1. az éves fordulópontja a lakásfenntartási támogatásnak, s nekem nincs űrlapom. Úgyhogy nincs mese, fel kell menni a városházára kérni egyet.
Pont nem jókor mentem ki a buszhoz, a 45-ös lett volna jó, de nemrég ment el...
Így aztán érdekes manőverezést hajtottam végre. 22-es, két megálló. Ott szintén nem jött olyan busz, ami a centrumba megy éppen, így egy 46Y-nal fel az állomásra, onnan pedig villamost vártam, hogy a Kálvin térre jussak. Még szerencse, hogy van bérletem.
A városházán kicsit elfelejtettem, melyik oldal fele is menjek, így természetesen rossz helyen próbálkoztam papírt kérni, elirányítottak a másik oldalra. Ott összejött végül is, tehát az utam hivatalos része így le is zárult.
Na nyilván, hogy előre megfontolt szándékkal hoztam a fényképezőt, és nagyon pályáztam a nemrég átadott, főtéri Szabó Magda-szobrot megrohamozni.:) Nekem nagyon tetszett, ötletesnek tartottam a cicás karfás padot, hiszen Szabó Magda nagy állatbarát volt. Volt időszak, amikor keresztfiával együtt nyolc cicával és nyolc kutyával éltek együtt...
Nem volt egyszerű a szobrot fotózni, mert elég sokan fotódzkodtak, bámészkodtak körülötte, így nehéz volt normálisan hozzáférni, és azt is gyorsan kellett, mert már voltak, akik rám vártak...
Azért sikerült! Meg közben néhány őszi falomb is lencsevégre akadt...

 


Ezután, ha már feljöttem úgy, hogy tudom, este még lesz egy menetem, hát ne menjen kárba az utam (bár már így is megérte!), felkerestem két közeli kiállítást.
Az egyik a Kossuth utcán volt a Belvárosi Galériában, ahol Vincze László grafikus kiállítását néztem meg. Itt volt még több kiállítás is, de épp egy nagy fennforgás közepébe csöppentem: az emeleten riport és forgatás volt, a többi kiállítás nem is volt megtekinthető. Még jó, hogy ide beengedtek. Teljesen egyedül néztem végig, ami nekem tök jó volt. Nyugodtan végignézhettem és végigfotózhattam az egész anyagot. Felénél járhattam, mikor bejött egy teremőr és felkapcsolta a villanyokat, ami nem volt haszontalan. Innentől elfoglalta a helyét, míg én ott voltam.
Az ide felrakott alkotások csak a kiállítás egy részét teszik ki.

   


   







Ez még mind nem volt elég. Tudtam, hogy nemrég nyílt Turcsányi Bélának egy Szabó Magda-portrékiállítása a Benedek Elek könyvtárban. Hát azt is meg kell, hogy nézzem!
Úgy alakítottam az utat, hogy a Gambrinus átjáróbeli antikvárium kirakatát megnézhessem. És íme, most is ott ült a cica!:) Mikor odamentem, a klasszikus macska-ülőpózban volt és az utcát nézte a kirakaton át, de mivel ott ült a gazdája is, így nem mertem fotózni. Aztán láttam a cicát jönni-menni is a könyvek között, majd, ha jól látom, egy laptopon foglalt helyet. Ekkor a gazda is kicsit arrébb ment, megkockáztattam egy fotót. Egy pillanattal előbb még telibe tudtam volna kapni az arcát!


A Benedek Elek könyvtárban megint szerencsére szorultam, ugyanis most zárva tart 1-2 hétig, festés stb. miatt. Nem is volt nyitva az ajtó, ki is volt írva. Ennek ellenére láttam, hogy bent az alkalmazottak is dolgoznak, nemcsak a festők... így megkérdeztem egy engem meglátó és ajtót kinyitó hölgyet, hogy én csak a kiállítást szeretném megnézni, nem könyvet kölcsönözni, és hát hogy izé...
Beengedtek. Nem volt nagy kiállítás, tekintettel a tematikára, azért így is szép teljesítmény egyetlen festőtől ennyi portré az írónőről!
Bár biztos voltam benne, de azért udvariasan rákérdeztem, fotózhatok-é; szerencsére nem mondták, hogy nem.



 




Minekutána kulturális és fotósigényeim kicsit lecsillapodtak, jól el is fáradtam. Bementem a Mekibe és vettem két sajtburgert elvitelre. Egyet valahogy restelltem kérni, pedig tudtam, hogy bőven elég lenne... de sebaj, Szilvi biztos örülni fog a másiknak.
Valahogy nem volt kedvem a Széchenyire vagy a Kossuthra menni buszt várni, mert ki tudja, mennyit kellett volna ácsorogni a tűző napon. Mert azért napon most meleg volt, és ezek a buszmegállók életveszélyesek ilyenkor, pont odatűz a nap, se egy fa, semmi... Így aztán a 19-esre vártam 20 percet a Kistemplomnál, pedig a Derék útról kell hazagyalogolni... De ennél itt le lehetett ülni, amire most nagy szükségem volt.

Otthon megvolt a reggeli és ebéd úgy, hogy 1 sajtburgernek kétharmadát sikerült magamba imádkoznom. Katasztrófa...:( Az egyharmad és a másik Szilvié lett.

Este 22Y-oshoz mentem, az Augusztánál leszállva a Klinika hátsó bejáratától mentem be a Radiológiára. Már 18.20-kor ott evett a fene, és bő egy óra múlva hívtak be.
Megvolt a 17. sugár.
A 8 óra pár perces 24-esre kellett egy negyedórát várni, kicsit kivoltam már.

Miki a borítókhoz kért anyagot, küldtem neki, amit gondoltam.
Még megnéztem a tegnapi Elif, azaz a sorozat 31. részét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése