2017. július 4., kedd

Poklos nap

Ma megcsináltam a még fel nem töltött képekkel, amit kell.
Anyám telefonált, Istvánnal cseteltünk.
Szilvi mától kaját hordhat a Vörösmartyból. Iskola szempontjából szerencsések vagyunk: a lakás egyik oldaláról a Kazinczyre, a másikról a Vörösmartyra látunk.
Szilvi egy látszólag még betanuló, de nagyon segítőkész férfiút kapott ki az aktív korú igénylésénél, és ő hívta fel rá a figyelmét, hogy nemcsak az évközi ingyenes iskolai étkeztetés jár neki, hanem rászorultsági alapon nyáron is hordhatna két hónapig kaját. Mint megtudtuk, évek óta járt volna neki, csak senki nem mondta, és ilyesminek utánanézni is nehéz, nem egyértelmű a neten sem semmi.
Hát ez príma, mert legalább az ő kajájuk rendezve van (elég nekik az egy adag, egyik sem olyan, hogy két-három fogást eszik egy ültő helyében, sőt Bence itthon sincs mindig). Én meg úgysem eszek.:(

Keserű pokol. Már sokszor nem tudom, mit csináljak magammal a szarullét miatt...
Megnéztem kínomban két dvd-t: "Magas szőke + két szőke", valamint a "Várva várt nagy kaland"-ot. Az elsőt már láttam száz éve, a másik inkább dráma volt.
Nivestim, Clexane.
Ízületi összecsuklások, néha láz, nem evés-nem ivás. Utóbbit erőltetem, kortyonként szinte, mert különben képes, és kijön.

Éjjel fél 3-kor valamitől rámjött a hányás. Még jó, hogy a kislavór mindig ott van ilyenkor az ágyam mellett... Persze erre felébredt Honesty, aki kivárta, míg befejezem és lerendezem magam meg a lavrot, utána meg kellett etetni. Fura dolgok hozzák meg a macskák étvágyát. De neki legalább van!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése