Öltöztem, készültem, vécé minimum 3-4-szer még így is, hogy eddig nem volt házikemó és Nivestim. A hasmenés bizonyos szintig megmarad egész hónapban. De legalább más gond ilyenkor nincs.
Egyébként ma már be kell venni kétszer egy Medrolt és mellé ugyanennyi Quamatelt. Ez már megint házikemó.
Fél 8-ra kimentem a buszmegállóhoz, vártam egy 22-est, és 8-ra már a Kenézyben voltam.
(Milyen érdekes, a buszon találkoztam egy kb. 40 éve ismert, szomszéd lépcsőházbeli nővel, akivel anno együtt toszogáltuk napi szinten én Danit, ő a ő fiát; egy időben költöztünk be ebbe a panelba. Mikor vaksin hosszabban ránéztem, mivel nem ismertem meg konkrétan, akkor rám köszönt, de ismert beszédessége és közlékenysége (ebből állt az élete, azt hiszem, egyike azoknak, akik a legtöbb embert legbensőségesebben ismeri minden téren az egész kanyarházban... és az övét is ismeri bárki, akivel csak találkozik; szóval neki a legnagyobb szórakozás a beszélgetés, úgy a piacosokkal, boltosokkal, mint az egész környék lakóival), lényeg, hogy most -- szerintem látva a fejkendőmet... -- egészen kivételesen NEM jött oda hozzám pletyózni. Ez meglepett. Én úgy gondoltam, jól ismerem, és hogy semmi szín alatt nem hagyott volna ki ilyesmit, hogy mi bajom lehet... Vannak még meglepetések!
De annyira végül is nem hiányzott.
8 óra 2 perc volt a számomon, amit húztam a labornál. Ehhez képest 10 után vagy 10 perccel került rám a sor. Már majd pípet kaptam. Rengetegen voltak, gondolom, a pünkösdhétfőnek köszönhetően. Aki hétfőn jött volna, az mind ma jött.
A vénámat relatíve ügyesen eltalálták, pedig bevallom, ettől féltem, sőt, egyre jobban félek. Mivel hogy egy karom van, amelyen mindenféle szurkálást gyakorolnak, a műtött oldalból nem.
Ezután már csak pislantottam egyet, és mehettem is haza.
A kórház előtt, a buszmegállóhoz menet fotóztam ezeket:
A Pesti utcán megvártam egy 24-est, melyen a szomszédasszonyommal találkoztam, nagy szemekkel nézett rám, köszöntünk, de én továbbmentem lerogyni, amúgy meg leszálltam a Tecsónál.
Konstatáltam, hogy egyre többen látnak szomszédok, a házbeliek, utcán az ismerősök slityakban, és lassan egyre több emberben tudatosul, hogy mi van. És rájöttem, hogy kicsit sem érdekel. Nem derogál, nem zavar, bár büszke sem vagyok és cseppet sem örülök, ez tény. De hidegen hagy, bár minden alkalommal tudatosul, talán pont azért, mert mindig érdekelt a pszichológia, és hogy milyen változatosan reagálnak az emberek.
Lám, van, aki úgy tesz, mint aki észre sem vesz. Van, aki csak köszön és odébbmegy; van, aki látványosan csodálkozik; van, aki intelligens "mi sem történt" arccal tudomásul vesz és nem kérdez; van, aki pedig rákérdez. Bár utcán ez kevésbé fordul elő, inkább, aki direkt engem keres valamiért.
Oké, előbb-utóbb túl lesz mindenki a megrázkódtatáson.:))))
A Tecsónál tehát leszálltam, és végigmentem kendőben, tök természetes volt már. Kicsit ugyan melegem volt néha benne, de mit lehet tenni, és lesz ez még ilyen szempontból sokkal rosszabb is. Meg milyen kényelmetlen lenne a meleg paróka.
Vettem egy zacskó tepertős pogácsát, egy fél grillcsirkét Haramiának a hétre... aztán megnéztem a turmixokat. Először majdnem otthagytam, mert ötjegyű számú árakat láttam, majd megfordulván: voltak emberibb árak és méretek is.
Végül a legolcsóbbat választottam, amely le volt akciózva. Volt 6000-valamennyiért is, de az én Hausmeisterem paraméterei sem voltak rosszabbak, ráadásul 5950-ről 5450-re volt akciózva. Úgyhogy nagykeservesen a felső sor hátuljáról kiemeltem egy dobozost, mondom, akkor ő lesz az.
Vettem még előre összeállított gyömbér-lime-fahéj-barnacukor cuccot, mely állítólag 4-5 adag italra elegendő. A gyömbér köztudottan jó erre a kórra, és van, akinek ez állította el a hányást.
Vettem ezenkívül egy kétoldali ragasztót, többféle volt, egy közepes árfekvésűt vettem. A Magdika által ajándékba küldött három dekupázs még nincs felragasztva, és nehéz így nekik stabil helyet találni, nincs semmi akasztójuk. Magdi javasolta a kétoldalú ragasztót.
Kívül vettem egy adag kaját -- grillezett csirkemellet és rizst --, valamint mák-áfonya fagyit. Elvánszorogtam egy padig, és kényelmesen betűrtem, nagyon jólesett, már nagyon szomjas és éhes is voltam. Bűnözés az édesség miatt ide vagy oda.
Otthon Szilvivel átörvendeztük magunkat a turmixon, elpakoltam a cuccokat, etettem a macskákat, majd felragasztottuk az előszobába, a gyerekszobával szemközti oldalra a dekupázsokat. Ott sima fatapéta van az összecsukott kis asztal felett, mert a macskák miatt muszáj volt felrakni, ui. a rücskös tapétát előszeretettel használták volna kaparófának. A rücskös tapétára nem biztos, hogy olyan jól tapadt volna egyébként is ez a kétoldali ragasztós dekupázs, így pedig igen.
Nem szoktam említeni, mert elfelejtem, de Clexane, a véralvadásgátló szuri mindig van, akármikor jut is eszembe...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése