Szombat rendben

Szombat -- a hetem legjobb napja volt.
Azt nem szoktam kifejteni, de nemcsak a kemó óta, de a műtét óta szinte mindig alapvető dolog a fáradtság.
Ma nem törődtem a felkeléssel. Igaz, szokásosan későn aludtam el, de egyáltalán nem érdekelt, hány óra lesz, mire felkelek, lerendezem magam és felöltözöm.
Igaz, többször felkeltem, nemcsak a macskák miatt (1. adag gyógyszer, futó hasmars), de visszafeküdtem és Honestyvel békében aludtunk tovább.
Amint észleltem, Szilviék felől is csend volt úgy 9 óráig, de utána is. Ilyenkor még Bence otthon van, tehát Szilvi sem alszik délig, s a gyerek pláne nem. Úgyhogy Szilvi bevisz némi reggelit, és továbbra is csend van -- gondolom, tévé és/vagy tanulás, hiszen 1-kor viszik a gyereket.
Tök kényelmesen készültem el fél 11-kor, öltözéssel, magam rendbetételével, almozással, majd behoztam egy kekszes krémtúrót, egy pofa teát, kávét, magam mellé raktam a sajtos talléromat, s ezzel órákig el lehetett lenni.
Először is megnéztem a heti Szultánát, melyet tegnap szintén István küldött át.
Utána elolvastam A sárkányfa pdf-jét, ezzel befejeződött Ana Golan mesesorozata.
Közben elvitték Bencust, majd Szilvi mosássorozatai kezdődtek.
Kádat, mosdót és vécét súroltam. Rendesen.
Később kimentem főzni. Végtelenül örültem neki, hogy végre megkívántam valami normális kaját.
Még a kemó napján, hazafelé vettem egy kis rántanivaló (bontott) házicsirkét a piacon, amit beraktam a fagyóba. Most jött el az ideje. Már előzőleg kivettem, és isteni finom paprikást csináltam belőle, ami mellé mi sem természetesebb -- ha már lúd, legyen kövér --, nokedlit csináltam. A legtökéletesebbet akartam most enni, és ez az egyik kedvencem.
Be is pakoltam belőle rendesen, azt hiszem, húsvét óta, az anyámnál történt evés óta nem ettem ilyen jól, a kemó óta meg egy heti kajám sem igen volt ennyi, főleg, hogy csak nasi, rágcsa, tea, alma, banán, keksz, max. krémtúró, amiből áll. Na persze részletekben, nem minden van mindennap egyszerre.
Természetesen Haramia is jött, neki is kijárt a csirkemellrész (negyedeltem a kicsi csirke mellét, egy negyedet simán megevett a deg, plusz a bőrét is, apróra vágva. Ez is sikerélmény, mikor Haramiát is sikerült megtömni -- hasonlóképpen vagyunk mi most...
Pont befejeztem az evést, mikor anyukám hívott. Elbeszélgettünk vagy egy órát, újból megbeszéltük, hogy majd jövő hétköznap elmegyünk -- most ő is náthás rendesen, de azért gazolt a kertben! --, beszámoltam ill. válaszoltam a kérdéseire, ő is az enyéimre, aztán elbúcsúztunk.
Utána kint ülve befejeztem a 4. DS-könyvet, amit anyámnak szánok anyák napjára (listám van, és olyanokat veszek coopos olcsóként, amiket még nem olvastunk, de hogy duplán részesüljünk, ezért előtte én is elolvasom. Ebből a negyedikből már nem sok volt hátra amúgy sem.:)
Szilvi érdekes módon mostanában nem megy be netezni, mióta okosuk van. Pedig adva a lehetőség.
A könyv elolvasása után újra neteztem, játszottam, csetelgettem, majd a 4 szavasoknál bepótoltam 5-6 lemaradást, örömömre szóljon, hogy nekem ez kb. 10-15 perc volt.
Volt, hogy a héten rájöttem: egy hetet kihagytam, azt is bepótoltam egy félóra alatt, ami 4 szavak az alatt voltak megadva...
Ennyi volt a nap. Most 1-2 percekre még azt is képes voltam elfelejteni, hogy mekkora sz@rban vagyok. Ami nagy szó...