Rossz

Kedd.
No, holnap menni kell reggel.
A hasmarsot leszámítva hányásilag talán nem vagyok olyan aktív, mint a múltkor, de ez szerintem azért van, mert még annyit sem merek enni, tudok enni, mint akkor. Kevesebb esélye van minek megfordulnia a gyomromban. Végül is sokszor órák múlnak el azzal, hogy csak szorítom a számat belülről.
A gépnél telik legjobban az idő, végül is ott szerteágazó dolgokat tudok csinálni, egy csomó oldalam van, nem csak a FB-on nézegetem a hírfolyamot, nemcsak csetelek, nemcsak játszom -- de most mondhatjuk, ez a kapcsolatom a külvilággal --, elég sokfelé van valamiféle kötődésem.
Szeretném, ha kedves költőtársam gyakrabban adna szavakat az íráshoz, mert érdekes, ha többnaponta meglátom, már ugrok is neki. Így írni is tudok, egész normális versek kerülnek ki -- már gondoltam is rá, hogy megint kiteszem, hogy adjanak az emberek 6 szót. Olyankor 20-25 vers is össze szokott jönni. Egyrészt elfoglalom-elterelem a figyelmem, másrészt értelmeset csinálok.
A négyszavasoknál is azonnal írok a megadott négy szavakra, de oly ritkák, hogy a magaméira is írok, hogy kiélhessem magam.
A szívemet érzem néha helytelenkedni, meg hát ez a furcsa, ájulásközeli állapot is gyakran előjön. Nem tudom, ez a szívem, keringési dolgok, a kemó hatása, a nem-evés, kiszáradásközeli állapot hatása-e, vagy teljesen mindegy, mert minden közrejátszik. Egyébként emlékszem és tudom, hogy csupán a több napig tartó hasmenés is képes legyengíteni az embert ájulásig. Nekem még a többi hab a tortán.
Kicsit reméltem, hogy majd megint szól valaki, hogy segítsen-e elvinni, de ez nem történt meg, Danit leszámítva. De Dani meg már a múltkor is éjszakás műszak után kísért el és ült ott velem délutánig, aztán vett ki szabadságot, hogy aludni is tudjon... aztán meg táppénzen volt... hát nem akartam, hogy munkahelyileg ennek kárát lássa. Úgyhogy megpróbáltam meggyőzni, hogy nyugi, majd reggel eldöntöm. Ha el tudok menni busszal, elmegyek, ha gyenge vagy rosszul leszek hozzá, taxit hívok -- mert egyébként utolsó emberi időpontig gondoltam, hogy hátha eszükbe jut és hívnak; aztán végiggondoltam, hogy az, hogy elvisznek, egy dolog. Szólok, hazahoznak, másik dolog. De ott lenni végig úgy sem tud senki... amikor tojni rohangál az ember várakozás közben, labornál fogja a cuccaimat, az onkológiánál ha el kell rohannom a két és fél óra várakozás alatt, szól helyettem az épp behívó orvosnak, hogy rögtön jön, csak el kellett mennie; vagy ott lehetne hagyni vele a cuccaimat... vagy ha esetleg az infúziónál jönne rá a csikarás, akkor kiszaladna szólni, hogy csináljanak velem valamit (bár nem tudom, meg lehet-e szakítani) -- tehát ha ilyen úgy sincs, akkor az oda- és hazavitelt a taxi is megteszi, mivel a gyerekeimnek nincs kocsija. Ám ha KICSIT IS bírom, megyek busszal, kész. Még így is adjak hálát, hogy nem a klinikára kell járni.
Nivestim. Reménykedem, holnap megint azt mondják: abba lehet hagyni. Már nagyon rossz tőle.
Clexane. Mint cukrosnak az inzulin, el nem felejtendő.

Még volt egy aggodalomra okot adó dolog: már gyanús volt egy ideje, hogy anyukám telefonos dolgai körül nincsenek rendben a dolgok, mert a családi csomag alatt 1 órát beszélhet az ember folyamatosan, ő meg az utóbbi időkben folyamatosan "leáll" pár perc múlva. Akkor én visszahívom.
Summa summárum, kiderült, hogy annyi pénze nem volt az egyenlegén, hogy felhívja a szolgáltatót, megkérdezni, hogy mifene van.
Azt is tudtuk, hogy nemrégiben, mikor Dani a telefonokat intézte és mindegyikünkét a saját nevére íratta, akkor igen, tudatosan és többször is szó volt a családi csomagról, ennek ellenére anyámat valahogy kiiktatták belőle. Magyarul, az akkor rajta lévő 5140 Ft-ját hagyták, hogy lebeszélje, ami igen hamar sikerült -- holott csak velem, azaz szintén csomagtárssal beszélt! --, utána kész, elfogyott a pénze, ment a vakok javára!
Kevés gondolkodás után arra is rájöttem, hogy akkor, amikor a 10-20 perces megszakadt anyám-hívások után én őt visszahívtam, akkor természetesen én is pénzért beszéltem! És mivel anyám nincs benne a csomagban, elég magas tarifával. Tehát rágondolni sem szeretek a következő számlámra!
Anyám megkért, hogy töltsek már fel neki 3000 Ft-ot, hogy azért mégis legyen már valami rajta... miközben én Danival próbáltam megkonzultálni a dolgot. Dani megígérte, hogy másnap bemegy a szolgáltatóhoz tisztázni a dolgot, de nem tudja, hogy lehet ezt utólag kompenzálni. Mondom, ne így indulj neki, mert létezik jóváírás. Ha valakit tévedésből elírtak, kiírtak, átírtak (lásd, ami köröket futottam 2 éve a piros TAJ-szám miatt, az is mind fölösleges volt, pedig járt a TB, iratok igazolták garmadával, mégis le kellett futnom azt a 4-5 kört ide-oda, iratokat bemutatni, igazolásokat beszerezni, míg végre hivatalosan is jóváírták, hogy igen, TB-jogosult vagyok), nem szívathatják az ügyfeleket, mert jelen pillanatban kettőnket is érint ráadásul! Mi jóhiszeműen és nem véletlenül családi csomagozunk, tehát nem 5 perceket beszélünk (erre főleg most, hogy nem tudunk találkozni sűrűn, szükség is van!) -- erre seperc alatt elmegy 5000 Ft-ja, és nekem ki tudja, mennyi pénzem. Mondtam, hogy nehogy még meg is köszönje, hanem próbálja meg odatenni, hogy ez nekünk járna vissza. Egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy ablakon dobogatnánk ki többezreket, ráadásul fizetve a csomagot (én), ha anyámtól nem tudom, mikor is vonták utoljára pontosan. Ez, ha véletlen is, akkor is a mi megkárosításunk.

Másnap bement a céghez, mindent elismertek, és állítólag rendbe lesz téve az egyenlegünk.
Mondta Dani, hogy a számla, amit kapok, 7.-i határidős lesz, és ne fizessem ki, majd ő bemegy és lerendezi. Anyámnak meg remélem, ráutalják az egyenlegére a sok méltatlanul leszedett összeget.