Szilviék elmentek fél 8 után, még kezdtem volna egy kicsit visszanyugodni, mikor háromnegyedkor kezdődött a szomszédék egész napos nyílászárócserés akciója -- bejárati ajtó, ablakok globális cseréje, először hangos zsinat az ajtajaink előtt, majd csett-csatt, piff-puff, dirr-durr... alapos kalapálás, kopácsolás, ordító beszédekkel kísérve, majd fúrás-faragás... Eh, feladtam a dolgot már az elején, felfogva, hogy itt nem öt percről van szó.
Mondjuk, ilyenkor jobb helyeken kiírják, ha zajjal járó szerelés várható, már napokkal előtte. Ha tudom, én sem fél háromkor feküdtem volna le... úgy, hogy már 5-kor fent voltam macskaetetés, almozás, egyéb kísérő dolgok miatt, Haramia is járt egy vitustáncot vagy negyedóráig rajtam, aztán Szilviék mentek...
Mindegy, szűken megvolt az a 3-4 óra alvás. Alhatunk még eleget...
Elkészültem a reggeli ceremóniákkal, magam, szoba lerendezése, szívgyógyszerek, némi lé, egy kis rágcsa, kávé.
Gondoltam, már csak a postást kell várnom.
Érdekes volt, mert fél 1-kor csenget a postás. Mondom, hurrá, érkezik a csomag. Erre látom, hogy o-ó, nem csomag. Jött a júniusi fht.-m (31-én!, mi történt?) -- közben a szomszéd pasi a tárt ajtón kilépve elnézést kért a zakatolásért, én már csak mosolyogva legyintettem, mondtam, nyilván jobb, mintha hétvégén történne; és közben jó ismerősként haverkodott a postással. Ő a megszokott postásunk volt egyébként. Közülük már senki nem akadt ki a tökfedőmön, nem először láttak így már.
Tudomásul vettem, hogy akkor a csomag az még ezután jön és más hozza.
Közben írtam unokatesómnak egy mélt, hogy az aktív korú felülvizsgálat ideje elérkezett, és hogy ha el tudná hozni az igazolásokat, nagyon megköszönném.
Rövid időn belül fel is hívott, kérdezte, hogy nekem mikor lenne jó, én mondtam, hogy nyugodtan döntse el ő, nehogy már ő alkalmazkodjon, mikor ő tesz szívességet. Nekem az a lényeg, hogy szerda-csütörtök az ügyintézés napja, és jövő csütörtökön még le tudom rendezni, mert beleesik a három hét intervallumba intézés szempontjából. Tehát úgy jöjjön, ahogy neki kényelmes. Mondta, hogy természetesen; akár ma is, úgy fél 4 körül, vagy ha nem sikerül, estefelé. Mondtam, hogy nekem príma, egyben eszembe jutott, hogy akkor elméletileg akár a holnapi csütörtökön is lerendezhetném! Most úgyis biztos, hogy jól vagyok, jövő csütörtökön meg már 1 nappal leszek kemó után, elvileg akkor is jól leszek még, de sosem lehet tudni, és az már az utolsó alkalom lenne -- jobb ezeken túlesni!
Közben le kellett tennem, elnézést is kértem, mert csengettek (utána visszahívtam -- ő kinyomott, visszahívott és folytattuk a beszélgetést).
No, és akkor jött a csomagos postás. Aláírtam a szerkentyűben, a szomszéd pasi ővele is haverkodott egy sort, úgyhogy én hamar elköszöntem. Egyből láttam, hogy múltkor a 4 turbán fele ekkora csomagban volt, akkor most 2 turbán... kétszer akkorában? Gyanús volt, hogy Magdika nővére még megtoldotta ezzel-azzal a dolgot; meghatódva észleltem újra az emberi jóságot és segítőkészséget.
Magdika az anyagot vette, a varrónőjük már profin megvarrt két turbánkendőt megint, és mivel a nővére lakik ott, ezért az ő reszortja volt a csomagfeladás. Aki múltkor is a papucsot, köntöst, hálóinget, bambuszbugyikat küldte...
No, hát kibontva: két tök jó turbánkendő, valamint egy szép fűzöld fürdőlepedő, két újabb bambuszbugyi és egy barackvirágszín hálóing került elő a csomagból!
Volt meglepi, öröm meg minden. Le is fotóztam a cuccost:
Az első turbán anyagai már ismerősek. Van egy-egy teljes turbánkendőm mindkét anyagából. A másik anyagai eddig még nem szerepeltek.:)
Ezek után nemsokára telefonált unokatesóm, hogy indul.
Fél 4 körül érkezett meg, a konyhába mentünk, ahol kb. egy 15-20 percet beszélgettünk, miközben aláírtam az ő példányait -- az enyémeket ráérek majd aláírni. Mint kiderült, 3 példányt is hozott nekem, hogy ne kelljen másoltatnom, ha beveszik.
Mivel az fht. is megérkezett, az a szelvény még, amit be kell mutatnom a felülvizsgálatnál, plusz a kb. 6-8 oldalas űrlap, amit már kitöltöttem, úgyhogy tényleg előkészülhettem arra, hogy másnap megyek és rendezem ezt az ügyet is. Milyen jó érzés lesz úgy nekimenni a hétvégének, jövő hétnek, hogy ez is meglesz!
Utána Évikém elment, elbúcsúztunk; miközben felajánlotta már sokadjára, hogy bármikor fuvarra van szükségem, szóljak neki! Ő nagyon-nagyon megértő és empatikus, hiszen az ő férjét temettük 5 éve... aki akkor volt 58 éves. Szintén rák.
Mikor előszedtem a példányaimat, hogy írogassam alá, nagyra meresztettem a szemem. Egy rendes kisboríték is volt a nagy A4-esben, benne egy tízes. Istenem... gyógyszerekre, költségekre, taxira, akármire... És október-november-decemberre a szabályosan bejelentett 3x15 nap adminisztrátori munka. Így a kötelező 30 nap alkalmi/egyszerűsített foglalkoztatás helyett 13-at Tóthéktól, 45-öt e számítógépes cégtől = 58 nap -- tudok igazolni. Itt ugyan elég lenne 30 nap, viszont az öregségibe -- már nyilván, amennyiben elérném -- beleszámít, hogy majdnem duplaannyi.
Ezek után írtam Magdikának, a nővérének, leveleztem velük, igazán őszintén hálámat és köszönetemet kifejtve.
Aztán még a BK után a Szulejmán volt a méltó lezárása a napnak, utána viszont nem igazán tudtam fent lenni, mert a kevés alvás az éjjel úgy jött ki rajtam, hogy bármennyire is várva várt esemény a Szulimán, ülve bírtam ki. Ráadásul István is táv-vírusirtózott a gépemen közben, ez mostanában gyakori jelenség -- valami nem stimmel a W10 óta, állandóan rosszindulatú fájlok stb. jutnak be hozzám, István nem győz tisztogatni, hosszadalmas (hajnalig tartó) vírusirtást végeztetni a géppel távránézésben.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése