2017. május 14., vasárnap

Kapcsolatok

Ma sokat kommunikáltunk Tibbémmel, egyrészt cseten, másrészt Messengeren.
Most először sikerült valahogy ez a messengeres beszélgetés, pedig én mindenáron meg voltam győződve, hogy én azt nem tudok.
Többször is jelzett a M., hogy hívásom van. Na és, mondom, most mit kell csinálni? Így el is maradt a dolog, de aztán megerőltettem az agyam, és Tibbe is írt néhány dolgot, hogy kb. mit kell tennem -- mondta, hogy ő sem rég tanulta ezeket meg, ő sem tudta, mit kell csinálni, hiszen úgy tudom, neki is nemrég lett okosa.
Hihetetlen, de egérrel vettem fel a képernyőn a telefonkagylót... aztán pedig az okostelót a fülemhez tartva beszéltünk. Közben nyilván kihangosítottam valamennyire a hangszórót, hogy halljam is, amit mond. Szóval én a gép hangszórójából hallottam, amit mond, én pedig a telefonba beszéltem, hogy ő hallja... Hát ezt nem gondoltam volna... egy újszülöttnek minden vicc új.
Végül is jó sokáig elbeszélgettünk, nem jegyeztem meg, de szerintem óránál többet. Plusz a sok csetelés előtte-utána.
Jó kis társasági élet volt, tisztáztunk is pár régebbi dolgot, meg hát sok új, életünkkel kapcsolatos infók is elhangzottak oda-vissza.

Aztán kint voltam főzni sajtszószos-kapros-tárkonyos-oregánós tejfölös csirkét rizzsel (már csak Haramia miatt is muszáj csirkét főzni feszt, de egyébként hihetetlen, hogy kemó után 2 hétig nem kívánom a húst (SEM), utána is csak a csirkéből tudok enni, nem sokat, persze. Mindenből hihetetlen, hogy pár falat elég, még akkor is, ha már tudok enni, pedig én amúgy is hagytam még a gyerekadagból is).
Eközben sógornőm hívott váratlanul a régi mobilon, hogy ráérek-e, mert akkor hív vonalason. Mondtam, hogy épp főzök, meg még ennem kéne, mert délután van és még semmit nem nagyon tuszkoltam magamba -- szóval megbeszéltük, hogy egy óra múlva hív vonalason.
Sikerült is mindent befejezni, enni, Haramiát is megtömni -- aztán sógornőmmel beszélgettünk egy 20 percnyit, felajánlotta, hogy elvisz a szerdai kemóra! Ő már jól van, már magát is "elvitte" (át tudja a műtéti vágáson kötni a biztonsági övet stb.) kontrollra, amúgy is nyugdíjas, szívesen elvisz.
Nem is gondoltam rá, mert relatíve jól voltam, nekem ami igazán gond odamenés szempontjából, az a kemó utáni 1 hetes labor- és onkológiai kontroll, akkorára készülök ki és leszek rosszul, de végül is az mindenképpen jó, ha az embernek ebben az állapotában segítenek. Úgyhogy természetesen elfogadtam, örültem is neki, hogy kicsit közeledünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése