2017. április 8., szombat

Vegyes szombat

Vegyes nap, saját súlyaimmal megbirkózva beszedtem egy csomó száraz ruhát, összehajtogattam, megvarrtam párat, elrakodtam, a Daniét zsákba, szárítót összecsukva, magaméit szekrénybe.
Ezután úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább nézni az erkélyünkön a sok ledobált cuccot, mikor mi konkrétan nem is használjuk az erkélyt, de mindent legórálnak. Rengeteg gyufa, gyufásdoboz, csikk, papírdarabok, sőt, kétmaréknyi vékony fehér drótdarab volt az összeseperni való. Nem mondom, hogy még egy felmosás nem fért volna rá az erkélyre, de már nagyon kivoltam, és hát a darazsaktól is meglehetősen féltem, melyeket ősszel fedeztem fel, hogy a kisasztal alján pakoltak össze egy kast vagy mit, és azóta sem mertünk vele mit kezdeni.
Azért megnéztem, és hát a jövendölések ellenére nem növekedett, hanem valami, valahogy levitte több mint felét, úgy vettem észre, nincs alja. Látszanak a kis hatszögletű részek, és gondolhatná bár az ember, hogy lakatlan ez a csonk, de nem, mert a kellő távban való tüsténkedés ellenére is kerülgettem vagy 2 szállongó darazsat vagy méhet (sosem tudom, mi).
Mindenesetre csak a sepregetés után is sokkal jobban mutatott az erkély.
Ezután főztem egy kis csirkeaprólékból pörköltöt, mellé némi főtt tésztát, Haramiával belaktunk. Némi olvasás, majd egy vígjátékszerűség nézése következett a tévében, Sandra Bullockkal és Hugh Granttel a Két hét múlva örökké. Ez már csak a pihenés miatt is kellett, nem bírtam tovább a konyhában ülve olvasni, festeni vagy varrni.
A Fraxiparone megvolt, egyébként meg a karom fájdalmasabb izomzatilag és bőrileg is, mint a sebem... ezt elég nehéz felfogni, hogy miért.
A bőröm itt-ott érzéketlen, vagy éppen hogy túlérzékeny még egy simításra is.
De nemcsak a belső oldala, hanem a külső is, olyan érzésem van az izomfájdalmak miatt, mintha jól összezúztam volna valahol...
A műtét helyét csak fürdések idején látom, hát, ugyanolyan gircses-görcsös-göcsörtös, fodrokba gyűrődött, mint eddig. Szerencsére levedzés vagy hasonlók nyomát nem látom, így remélem, nem véletlen, hogy nem érzem azt a bizonyos feszítő érzést.
Ilyenkor szerencsének tartom, hogy 4 napig 2 drén, majd további 4 napig a másik drén még bennem volt. A többi mellműtött 1 drénje még egy napig sem volt bent, tehát elképzelhető, hogy az olyanoknak kell járni folyadékleszívatásra, és nekem tényleg nem kell, nem csak én nem érzem úgy.
Amúgy szokásosan negyed 2 körül elvitték Bencust, de Szilvi most nem jött át gépezni, holott megvolt a lehetőség, de inkább tévézett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése