2017. április 29., szombat

Szombat kemósan

Normálisan aludtam, bár több szakaszban, de nagyon jólesett. Nem is fájt addig semmi.
Keltem, végeztem a dolgom, aztán realizáltam, hogy ma nem kell plusz erős gyógyszer, ma csak a Nivestim lesz az, ami "közérzetet" okoz, azokon felül, amelyek már bennem vannak.
Mindenesetre délelőtt is és délután is voltak csikarós, rohangálós szakaszaim. Sokszor be se rakhattam magam után a vécé ajtaját, már fordultam is vissza.
Ügyeltem a gyomromra, 1-kor a Nivestim injekció, 6 körül a véralvadásgátló Clexane beadása, hozzám képest több folyadék, gyümölcs, magok, leves, forró tea.
A Nivestim után pár órával kezdődött és késő éjjelig betartottak a csont-, ízület-, izomfájdalmak. Szerencse, hogy nem egyszerre mindenhol fáj, különben azt szerintem lehetetlen lenne kibírni. Idemegy, odamegy a fájdalom. Oké, fáj egyszerre 6-8 helyen, de mire átmennek máshova, ezek mintha abbahagynák a fájást. Így valamennyire kibírható.
Szóval ma is le tudtam mondani a fájdalomcsillapítóról.
Hányingergóc ott van a torkomon, de nem hánytam. Igazándiból szavam sem lehet, hiszen a hányinger az igazán legyengítő dolog, amitől tényleg nagyon szarul tud az ember lenni.
Nem mintha a csikarásos hasmenések nem lennének nagyon leépítők, de még mindig jobb, mintha hánynék.
Jó lenne bízni benne, hogy már nem lesz nagyobb változás a következő kemóig! Kellene egy kis szabadság, mert sok dolog lenne, elintézendők...

Ma cseteltem sok emberrel, akik érdeklődtek felőlem, telefon Istvánnal, anyámmal.
Bencust elvitték 1 óra környékén, aztán ki kellett nyújtanom a fájdalomtól lüktető végtagjaimat, olvastam pár órát, macskáztam, dolgozgattam ezt-azt a háztartásban.
Különösebb dolgok nem történtek velem.
Némi izgalom a hajam miatt (mindig benne van az álmodásaimban, hogy éppen hogy kezdenek kezemben maradni a tincsek), meg amiatt, hogy meg ne fázzak vagy el ne kapjak a legyengült immun miatt valami kergebirkakórt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése