2017. április 13., csütörtök

Orvosi bizottság előtt

Hiába tolnánk kifelé az időt, mindig, minden elérkezik.
Alig tudtam aludni, mert idegesített a kórház óta még meg nem érkezett levél arról, hogy megvan a szövettan. Holott a varratszedésnél láttuk is, hogy megvan, a rendszerben ott volt!
Nem értettem, mi a probléma.
De mivel láttam a zárójelentésben, hogy a levél megkapása után mely telefonszámon lehet előjegyzést kérni a szövettan átvételére, felhívtam délelőtt ezt a számot. Úgy gondoltam, hogy ha tévedésből nem küldték ki vagy bármi más miatt, akkor még mindig van időm korábban elindulni és felvenni azt az átkozott iratot; hátha a mai, Jerikó utcai déli jelenéshez ez nélkülözhetetlen.
A telefon egyből elérhető volt, kapcsoltak, az is gyorsan ment, és a hölgy utánanézett. Mondta, hogy igen, megvan a szövettan a rendszerben, de nem tudják, miért, hogy ez még hozzájuk sem érkezett meg hivatalosan! Mindenesetre azért csak menjek nyugodtan a Jerikóra a bizottság elé, és szükség esetén mondjam meg, hogy nem kaptam levelet, érdeklődtem, és ott sem tudom még felvenni.
Ok. Így már valamelyest megnyugodtam.
Mindenesetre összekészültem, előkészültem, és hogy délre okvetlen odaérjek, már 11 után 10 perccel elindultam a 22-eshez. Most úgy, ahogy Szilvitől tanultam legutóbb, a Böszörményiről mentem be a Jerikóra. Valóban sokkal közelebb, és a 22-es is gyakrabban jár, mint a 12-es, valamint harmadannyit kell a buszmegállóig gyalogolni itt. Ott meg szintén a 22-es által kell kevesebbet gyalogolni, mintha a 12-essel mennék. Jó ezt tudni, mert míg megleszek, azt hiszem, gyakori vendég leszek itt.
Mindenesetre háromnegyed 12-kor már ott evett a fene.
A "bizonyos" párnázott ajtós végű folyosóhoz invitált a recepciós, és nem kérte a szövettani eredményről tudósító borítékot, csak a kórházi zárójelentést vette el.
Másfél óra telt el, és azon a bizonyos ajtón nem kezdődött el semmilyen behívogatás. Lassan viszont érkeztek az emberek, már nem mindenkinek jutott ülőhely.
Negyed kettő után kezdődött a hívogatás. Csak tudnám, miért kell akkor egyeseknek 12-re menni?
Harmadik voltam, akit szólítottak. A behívottak egyébként pár perc múlva már lökődtek is kifele. Úgy, mint én. Szólításom előtt találkoztam az egyik szobatársammal és annak kísérőjével is, akivel már ismertük egymást. Ők akkor jöttek.
Bementem. Szokásos széles, nagy asztal, körben orvosok. Egy doktornő (főorvosnő?) beszélt, összesűrítve a lényegemet, igyekeztem nagyon figyelni. Elmondta a tényeket, valamint azt is, hogy a műtétnél mindent megtettek, amit csak lehetett, de a minél nagyobb esély érdekében mindenképp szükség lesz utókezelésre. Ha itt vagyok, nekem végül is meg sem kell szólalnom. A papírok az utolsó karakterig készen vannak, semmi nem múlik rajtam már.
Visszakaptam a zárójelentést, és megkaptam a kórszövettani leleteket is, valamint az emlőszakbizottsági véleményt. Van ott minden... rettenetes.
Ami miatt nem kaptam kézhez levelet, annak oka valószínűleg az, hogy "Egy szövetblokkot FISH vizsgálat elvégzése céljából a DE KK Pathológiai Intézetébe küldünk, melynek eredményéről leletkiegészítés formájában nyilatkozunk."
A mellből kivett cucc nem kevesebb, mint 10x10x4 cm-es emlőállomány, ezért a quadrantectomia műtételnevezés, hiszen negyedét kivették. Marad a BNO C5090.
A másik BNO viszont C7730. A hónalj és a felső végtag nyirokcsomóinak rosszindulatú daganata. A 11 kivett nyirokcsomóból 4-ben carcinoma áttéte (mondom: ÁTTÉTE) látható, és a metastaticus depositum 2 nyirokcsomó esetében nagyobb, mint 2 mm.

Az orvosi vélemény/javaslat:
"Tekintettel a szövettani eredményre, Anthracyclin és Taxan tartalmú kemoterápia, HER2 pozitivitás esetén Herceptin, majd irradiatio és endocrinterápia javasolt."
Legközelebb 20-án kell mennem a Kenézy Onkológiai Ambulanciájára a kezelés megbeszélése céljából.
A kezelés nagyjából ősz közepére talán véget ér, ha nem lesz szükség egyébre.
Mindez történt nagycsütörtökön. Én már csak tudom, mikorra kell az ilyesmit...
Nem mintha nem tudtam volna mindezt már korábban is. De most mégis, kezemben a papírokkal... úgy, hogy senki nem mondta, hogy van esélyem, hogy ne féljek, ebből még kigyógyulhatok vagy BÁRMI... ez így nagyon nehéz.

Buszvárás közben fotóztam -- befelé, egy kertben:














Hazafelé bementem a Tecsóba.
Kivettem a régi limitnek majdnem megfelelő összeget, mivel kedden nem vettem le az egészet, és még a csekkjeim is hátravannak amúgy is.
A postán be is fizettem egy húszast csekkekre, konkrétan kettőre.
Mivel nem költöttem eddig taxizásra a segítségekből, viszont tudom, hogy nincs nyári klumpám vagy papucscipőm, így a segélypénzekből szántam egy masszív klumpára és egy vászon papucscipőre. Ha a Kenézybe fogok járni, meglehet, ez gyalogosan fog történni. A tavalyi, nagykervásáron vett klumpám kilyukadt a nagylábujjamnál, végül is két nyáron át hordtam, sok gyaloglással.
A kettő 8 ezerbe került, de muszáj lesz, mert 40 fokban nem járhatok sportcipőben.
Ezentúl, ha már ott voltam, most Haramia kosztoltatása volt a gond tárgya. Vettem egy grillcsirkét, abból én is jóllakok vagy kétszer, és Haramia pedig többször. A mellehúsa csak az övé, apróra vágva. Valamint mivel még tart a 4-es Félixek 3 csomag 2 árán akció, így vettem 3 csomag szószosat, kifejezetten Haramiának szánva, mert kedden Szilvi vett ugyanezen akción Honestynek 9 négyes csomagot, aszpikosat, ahogy ő szereti.
Ezentúl vettem magamnak egy adag kaját. Grillezett csirkemellet rizzsel és Stroganoff mártással.
Épp belefért a cipelt cucc a tűréshatáromba, a bal karommal nem vihettem az egészet, ezért szétosztottam valahogy -- pedig ez a régi módihoz képest egyáltalán nem sok. Amennyiket én cipeltem évtizedekig! Uramisten.
A fő probléma a hátbeszakadás volt, alig tudtam a buszig elvánszorogni, annyira fájt a hátam, hogy a műtéti sebem érzékenysége ehhez képest semmi nem volt.
Mindegy. Jött a busz, hazamentem, 10 perc ledőlés, helyrejövés, és végre valami zaba.
Elpakoltam, majd jöttek Szilviék is a vásárlásból -- azt hiszem, a Pennyben voltak. Ugyanis tavaszi szünet van tegnaptól. Ha nem lett volna, lehet, hogy Szilvi elkísért volna ma is. De végül is nem volt fontos.

Később megint beszéltem Istvánnal, anyukámmal, Danival cseteltem, majd Dani jött is, beszélgettünk. Elvitte a tiszta, behajtott ruhákat, hozott állandó-akciós sört az Aldiból, és hát átadhattam magam az önsajnálatnak.
Én belátom, és nem restellem, hogy nem vagyok rohadt kemény.
Sírtam. Nem is keveset, de nem látta senki. Szégyen, hogy sajnálom magam? Még nem így kéne véget érnie. Még annyi mindent akartam....

2 megjegyzés:

  1. DE, Magdi. Kemény vagy! Nagyon kemény. Csodállak. Azt, hogy együtt érzek veled, nem írhatom, mert nem járok a te cipődben, csak próbálom átérezni a helyzeted. Nincs nap (óra, hogy ne gondolnék rád) nem írok, mert nincsenek szavak, hogy miért történt ez veled? Kitartást és sok erőt kívánok!

    VálaszTörlés