2017. április 26., szerda

Kemó 1. -- a napja részletesen


Újra kezdem ezt a napot.
Tehát leghamarabb is fél 1-kor tudtam lefeküdni, fél 5-kor meg már eszméltem a fejemnél aktívan doromboló Honesty miatt, s akkor már a "szükség", az etetés mellett azonnal eszembe jutott a mai program. Nem feküdtem vissza...
A készülődés szándékolt nyugalommal történt.
Mosdás, pofakrém, fogmosás.
Előbb a macskák. Tálak mosogatása, mindegyik. Vízcsere, tejcsere Haramiának, Haramia-kaja, Honesty-kaja. A két almozó kitakarítása.
Gyógyszerek. Szünetekkel, hogy megmaradjanak. Már tegnaptól szedni kellett a Medrolt (valamilyen szteroid) és a Quamatelt (gyomorsavlekötő), illetve tegnap irtó keservesen sikerült a Kaldyum-akármi is, de azt még kora reggel amúgy sem kellett volna tegnap este 10 óra utántól...
Ezek után reggelizni kellett volna, de a gyomrom kb. egy diónyi volt, és keserű a szám még sokáig a Medrol miatt. Hiába sikerül mindenképp lenyelnem azonnalra (mert szerencsére nem nagy!), az íze benne marad órákig a számban, a nyelvem végén tök keserű, mint gyerekkoromban az összerágott Germicid tabletta... áááá...
Ágyazás, öltözés, az arcom-szemem nagyon kevés kivarázsolása a hullaképből, majd a papírok és kellékek összepakolása.
Már előzőleg kiöntöttem egy fél literes flakonba teát, valamint rágcsa nem volt, úgyhogy csináltam 4 db nagyobb szendvicskatonát, mondjuk, két falatnyikat; margarinos-parizerest, ezeket egyenként folpackba csomagoltam és zacskóba tettem. Mert hát mondták, hogy vigyünk...
Gondoltam, ennyi gyógyszer után csak le kéne gyömszölnöm (az időbe belefér) valamit. Anyámmal szoktuk beszélni, hogy talán a pirítós az, amit akkor is valahogy sikerül leküldeni, ha már semmi nem megy. Legalábbis valamennyi. Így a legkisebb szelet kenyeret megpirítottam, héját levágtam, megrámáztam vékonyan, ez a fele tenyeremet tette ki kb., és ettem háromnegyed óráig. De reggeliztem! Aztán ittam fél pohár teát, egy kávét tejszínnel. Kísz.
Volt még időm a buszig, kellett is, mert háromszor rohantam ki hasmarssal. Az ideg mindig előhozza. A szorulásokat is így kéne megoldani... na persze itt nem a kemóra gondolok.
Legalább ezzel nincs gond, hálistennek.
Megnéztem a buszindulást, beírtam az előző bejegyzést, még nézelődtem kicsit, aztán mentem is negyed 8-kor. Kicsit igyekeznem kellett a 22-eshez, mert sajnos, az ajtóból vissza kellett mennem még egyszer a vécére, így hiába volt alapból minden jól kiszámolva, a műtéthez meg magamhoz (eleséstől való félelmeimhez) képest "rohanni" kellett, hogy elérjem a buszt. Amúgy a következővel sem késtem volna, de jobban szeretek kicsit előbb menni.
Az onkológiára nem kell betegfelvételizni, annak külön kartonozója van, már szakértek ebből a szempontból. Elmondtam a hölgynek roppant izgatottan, még lihegve a szapora szívveréstől, hogy mi van, hiszen nem volt erről papírom, tegnap minden telefonon zajlott a kardiológia után, hiszen a doktornő elment, és kettőnket utólag írtak fel a listára.
Szerintem mázlim volt, mert 10 perc múlva már szólítottak is, ahol a főorvos ÚR foglalta össze két mondatban a tényállást, és felküldött egy új ambulánslappal az első emeleti onkológiára. Ahogy magyarázta, nem jött össze a balra és jobbra, úgyhogy én a megszokott lépcsőn mentem fel egy emeletet, ahol tudom, hogy a labor van és vécék, meg vele szemben a jelentkező ablak, illetve a folyosó a röntgenekkel és UH-kkal. Hol lehet az onkológia? Itt az ablak, megkérdem. Jól tettem. Igen, az első emelet nemcsak ennyi. Menjek el a folyosó végéig, ott menjek át az átjáróajtón, ahol egy nagy üres közlekedő tér volt különböző folyosókkal. A hölgy azt is mondta, hogy menjek balra, ott lesz a lift, kerüljem meg balról, és ott leszek egy ezzel párhuzamos folyosónál, az az onkológia. Pont arra a helyre esik egyébként, mint utólag konstatáltam, mint a 4.-en, ahol a műtéti kórtermem volt. Itt is voltak ám ajtók a folyosón, és hát a szobakiírások sem voltak számomra egyértelműek. Épp jött egy házaspár, ahol megkérdeztem őket, hogy járatosak-e itt, és hogy én ezt és ezt a doktornőt keresném, most járok itt először... summa summárum, tudták, kiről-miről van szó. Menjek át ugyanúgy egy folyosóajtón, és meglátom onnan a nővérpultot. Innen már minden simán ment.
A doktornő épp ott állt és beszélgetett, meglátott, köszöntünk, ő egyből a nevemen szólítva!
Nagyon kedvesen, egyben határozottan mondta, hogy igen, eljött a nap, és hogy ez így lesz meg úgy lesz, jobb, hogy minél hamarabb kezdjük. Leadtam a papírokat, kicsit vártam, majd behívott a saját szobájába. Helyet foglaltatott, és újból átbeszéltük az egészet. Mondta is, hogy túl sok lesz az infó, de ne aggódjak, a zárójelentésben MINDEN le lesz írva. Hála a jó istennek, mert ilyenkor az ember abban sem biztos utólag, amire elvileg jól emlékezhetne.
Megemlítettem neki, hogy a Kaldyum-klorid számomra lenyelhetetlen, hatalmas az a 600 mg, és hogy nem lehetne-e ugyanilyet kicsibe adni, inkább bevenném többször. Mondtam, hogy tegnap háromszor öklendeztem ki, mire végre nagy keservesen lement. Mondjuk, pedig a káliumra nagy szüksége lenne a parasztnak ilyenkor. De a doktornő megkönyörült, és azt mondta, hogy hagyjam akkor, majd meglátjuk úgyis a laborleleteken...
Meg kellett adni egy hozzátartozóm nevét, címét és számát. Daniét adtam meg, igaz, ő délelőttös volt, de mondta, hogy szóljak, ha bármi van. Most nem befeküdni kell, csak kemóra menni, nincs nagy cucc, amit cipelni kell, plusz autója egyik gyereknek sincs, minek jönnének velem. Mivel Dani nem kötött gyerek miatt, ezért az övét adom meg. Ő csak munkahely miatt kötött, de azt mondja, rendesek, a rákos anyja miatt bármikor elengedik -- majd ledógozza hétvégeken.
Persze a telefonból kellett a számát kinéznem, ami a doktornővel együtt sikerült, egy méterre eltartva magunktól a telefont. A sajátomén kívül képtelen vagyok mobilszámokat megjegyezni...
Ugyanis egy napra fel vagyok ide véve, a kórházba...
Megnézte a sebemet is.
Ezután egy nővérre bízott, aki bekísért az 1031-es terembe (innen, hogy pont a kórtermem alatti szobában voltam három emelettel lejjebb, hiszen az 4031-es volt, ugyanilyen irányban).
Úgyhogy negyed 9-kor én már helyet választhattam, ugyanis a 10 személyes -- úgy értve, hogy ennyi, fogorvosi székhez hasonló ülőhely volt, állítható hát- és lábtámlával -- teremben még csak egy férfi volt infúzióra kapcsolva. Kiválasztottam egyet, az ajtóhoz közel, a másodikat. Talán azért, mert emlékeztem rá, hogy az ablak melletti helyre besüt a nap délelőtt, nem akartam, hogy még melegem is legyen. Az első székre akartam ülni, de oda már elő voltak készítve a flakonok, mondták, hogy oda majd már jön valaki. Oké, így lett a második. A székek között éjjeliszekrények voltak, ugyanaz a kórtermi fajta, mint a kórtermekben. Néztem, hogy 5 szék, 4 éjjeliszekrény, tehát egyvalakinek nem jut szekrény. De végül is nem kellett bepakolnunk, csak rátenni a létyókat, a táska és szatyor állhatott a padlón is. Később kiókumláltam, hogy itt volt a hiányzó két szekrény, csak az ablak sorában voltak, egy-egy sima székkel! Ugyanis annyian szoktak lenni, hogy azokra is jut beteg!
Mint megtudtam, két ilyen terem van.
Nagyon kedvesek voltak a nővérek, tényleg! És egész idő alatt sertepertéltek körülöttünk. Ha véletlenül mégsem volt bent közülük valaki, akkor kezünk ügyébe rakták a nővérhívót, és azonnal jött valaki. Be is sorakoztatta egy kedves szőke nővér az én "táplálékaimat", majd berakta a jobb kézfejembe a branült. Szerencsére felnőtt koromra ez jobban megy, emlékszem rá, hogy gyerekkoromban mindig probléma volt, még vért se nagyon tudtak tőlem venni, olyan rossz vénám volt.
Jöttek a flakonok. Kezdtük két kicsivel, jött egy nagy, utána megint egy kicsi, utána egy korallpiros színű nagy, aztán még egy kicsi, és két nagy.
A kicsik mellé még fecskendők is voltak rakva, és ilyenkor a branülbe szúrták be pl. rögtön az elején az erős hányás ellenit (előtte megbeszéltük a doktornővel, mennyire vagyok hányós -- nagyon --, így mondta, hogy akkor én eleve az erőset kapom -- hurrá!, ez megnyugtatott azért).
Időnkénti fecskendőkben gyomorsavlekötők, Sincumar és nyugtatók voltak, de voltak ott mások is, csak nem tudtam megjegyezni.
A piros nagy flakonos létyónál mondta a nővér, hogy ez a vizeleten is látszani fog, ne lepődjek meg. Szerencse, hogy mondta, mert meglepődtem volna! Tökre úgy nézett ki a pisim a kúra után, mintha véres lenne a vizeletem!
Szóval ültem szépen a székben, a lábamnál szerencsére megigazította a nővér úgy, hogy ferde szögben legyen, ugyanis egyenesen ülve nem ért le a lábam a földre, mondom, így több órát nem bír ki az ember.
Kb. egy óra múlva vettem észre, hogy működik kissé az ajtó felett, attól balra egy nagy laptévé, igen halkan. Lehetett rajta csatornát váltani, egyszer a nővérek át is állították egy török sorozatra. Egyből felismertem benne "Bali béget"... Hallani ugyan semmit nem hallottam, meg nem is ismerem ezt a sorozatot, de azért Bali béget jól fel lehetett fedezni.:)
Hátrahajtva a fejét az ember akár aludni is tudott volna közben, mert magasított volt a háttámla -- de hát én az a fajta vagyok, aki vonaton sem tud aludni. Pedig most eleve 4 órát aludtam, valamint olyan álmosító cuccok voltak -- egynél külön mondta is, hogy ettől el fogok álmosodni; és valóban úgy volt, alig bírtam nem elaludni, aztán elmúlt --, hogy tényleg bealudtak páran amúgy is.
Különösen a férfiak.
Egyébként nem volt tanácsos aludni, mert figyelni kellett néha -- főleg a kisebb flakonoknál -- a lecsepegést, mert nekünk kellett lehúznunk a kapcsolón a pöcköt. Mikor már a fenti flakonból megszűnt a csepegés, el kellett zárni, hogy az alatta lévő kis kémcsőszerűségből ne csepegjen ki a létyó, mert utána a nővéreknek légteleníteni kell, ez nem rövid művelet, és nem mehet folyamatosan a kúra. Szóval én az ilyenek miatt amúgy sem tudnék bealudni, olyan ez, mint hogy a vonaton sem tudok aludni, nehogy túlmenjek az állomáson. Egyébként hihetetlen, de nekem egy kézzel nem ment a pöcök lehúzása. Mindkét kezemmel is beleadtam mindent, míg le tudtam húzni. Mondták is a nővérek, hogy nagyon le vagyok gyengülve!
Akinél mégis lefutott a szer anélkül, hogy észrevette volna a páciens, hogy el kellene zárnia, az "fekete pontot kapott".:) Volt, akinek három is összegyűlt...
Egész idő alatt kb. két decinyi teát ittam, és kétszer ettem egy-egy parizeres katonát -- elég volt.
Volt, akinek közben pisilnie kellett, hát csak lestem, hogy állványostul vonul a vécébe (melyek itt is, ezen a szinten is csak ugyanakkorák -- kicsik --, mint fent a kórtermekben voltak). Na most belegondoltam, hogy jó lenne kibírni a pisilést, mert nekem a bal részem műtött, az a karom nem éppen állványcipelésre szolgál. Másik kézfejemben a branül, ahova folyik a létyó. Közben valahogy le is kell vetkőzni és megtörölközni a budiban -- tehát ez nekem nem jöhet szóba, de szerencsére csak az utolsó flakonnál kezdtem érezni, hogy most már lassan tudnék pisilni...
Én 1 óra utánig kaptam a szereket, tehát 5 órás volt a terápia. Ezalatt természetesen begyűltünk rendesen, már az első másfél-két órában tele lett a terem, aztán még jöttek olyanok, akik csak 1 flakon valamiket kaptak, na, ők ültek a rendes székeken, amelyek mellett szintén volt éjjeliszekrény és infúziósállvány. Összesen 9 nő és 7 férfi fordult meg az én ott töltött időm alatt a szobában. A másik ilyen szobában is ugyanez volt a helyzet egyébként.
Jóó sokan vagyunk... és ez csak egy város egy kórháza, pár óra alatt.
Nem volt semmi probléma a kemó alatt.
Egy darabig egy erdélyi, igen vallásos asszony feküdt mellettem, ő tényleg beszélgetős volt, szóval vittem én könyvet, de nem nagyon lehetett volna belemerülni bármibe is.
Aztán meg figyelgettem a beszélgetéseket, hiszen sok ismerős összejött, akik már régebben járnak. Azt hiszem, rajtam kívül egy "elsőáldozó" volt, az a korombeli hölgy, akivel tegnap vártunk órákig a kardiológiára, és ezek szerint valószínű, hogy ő volt a másik listára utólag feltett nevű hölgy, mert azt hallottam (a szemben lévő sorban ült), hogy tegnap már elment a doktornő, mire a kardiológiáról szabadult. Ő már reggel ott ült, mikor én mentem; bólintottunk is egymásnak, aztán én igen hamar sorra kerültem és kaptam a dózist, miközben ő, volt már vagy 10 óra, mikor bejött ide szegény! Mint megtudtam, neki is mellműtétje volt. Azt mondta a szomszédjának, hogy valamiért elfelejtkeztek róla, már 10 óra előtt ő szólt be a kartonozóba, hogy vele mi van, már legalább 20-an elmentek azok közül, akik utána jöttek, mióta ő ott vár... szegény.
A végén kiszedték a branült, és lényegében pár perc ücsörgés után megigazítottam a lábtámlát, elköszöntem, kimentem a cuccaimmal és a fogasról, legalulról kioperált dzsekimmel. Elbúcsúztam a társaktól... lehet, némelyikükkel még találkozom.
Odakint kimentem pisilni, jó rózsaszín volt a cucc, de már nem ijedtem meg.
A doktornő is kint volt a nővérpultnál, úgyhogy kérdezte, hogy végzett, Magdi? Nem volt semmi probléma? -- Aztán jöttek hozzá, de azért odaszólt egy nővérnek, hogy adja már oda a Magdi záróját, és úgy magyarázzon el mindent, hogy elsőkörös volt.:)
A nővér nagyon kedvesen és prímán elmagyarázott mindent!
Kaptam négy beutalót: egyet a laborba 1 hét múlva, amit meg kell várni, és levinni az onkológiára -- ide is beutaló. Aztán kaptam május 16-ra is egy laborbeutalót, amit nem kellett megvárni; valamint május 17-re a 2. kemóra szóló beutalót.
Aztán kaptam pár receptet. Egy hányás elleni tablettát, melyből 2x1-et lehet naponta. Ha kihánynám, akkor hányás elleni kúpot, amiből egyet lehet naponta. Ha mégis folyamatosan hánynék és semmi nem maradna meg bennem, akkor viszont sürgősen be kell vitetni magam a kórházba, mert akkor már csak az infúzió segít. A Medrolt és a Quamatelt most a kúra után is szednem kell még ma a hiányzókat, holnap ugyanúgy 2x1 mindkettőből, holnapután meg 1-1 -- aztán kész egyelőre.
A következő kemó előtti napon is már el kell kezdeni a 2x1-ezést.
Kaptam kétféle injekcióra is recepteket. Az egyik véralvadásgátló, de most nem a Fraxiparine-t kaptam, mint a műtét után és az epeműtét után, hanem Clexane-t, 30!!! db-ot. 1 havi ellátmány, napi szúrással. A másik a Nivestim, fehérvérsejtszám-növelő, ebből 10-et írtak fel, szintén naponta kell szúrni magam vele; hát ez bizony rengeteg mellékhatással jár. Ráadásul minden olyan meglévő betegségemre súlyosbító hatással lehet. Szerintem pl. azt a csontizotópiát is ezzel kapcsolatban rendelték el, mert pl. a csontritkulás, aztán a rheuma arthrosis, a koszorúér-rendellenességek, köszvény meg még egy csomó minden miatt megszívhatom. Májra, lépre is veszélyes... na mindegy, valószínűleg ilyenek miatt van többek között a sűrű laborvizsgálat is. Elképzelhető, hogy tartósan nem használható számomra. Majd meglátjuk. Leghamarabb a kemó után 24 órával kell beszúrni, és utána naponta mindig ugyanabban az időpontban.
A rosszullétek tehát nem csupán a kemók miatt jöhetnek, hanem a Medrol és ez a Nivestim is hozzárakhatja a magáét. Szó volt fájdalmakról is (csont, izom, lép, baloldalt hastájékon és a bal váll felé -- ez pl. a lép bajára utal), de nyálkahártyától, kiütéstől kezdve minden nyavalya előjöhet. Fájdalomkor napi 3x1 Panadol Rapid vehető be. Jöhet hasmenés, szorulás a hányást megtetézve.
Eszembe jutott, hogy egész nap ülök a vécén, előttem egy lavórral.
No, de ne fessük az ördögöt a falra.
Ja igen, még kaptam egy receptet: egy parókára járót. Állítólag igen olcsón lehet recepttel parókát beszerezni -- lehet, majd körülnézek, hátha találok valami frufrus Kleopátra-szerűt, amin nem látszik 10 méterről, hogy paróka. De nem fontos, mert én inkább a turbánkendőkre hajtok, csak sose lehet tudni. Van, akinek már a másodiknál elmegy a haja. A doktornő határozottan kijelentette: el_ fog_ menni_ a_ haja. Tehát nincs mese. Úgy látszik, ő tudja, hogy nekem annyi és olyan szereim vannak, hogy nem úszhatom meg úgysem. Mondta, hogy turbánra nem tudnak receptet adni, csak parókára.
Mondta, hogy itt a kórházban is van ilyen bolt, de van a Kistemplom mögött is pl.
Eljövet kiváltottam a recepteket, megint otthagytam 4300 Ft körül. A Nivestim ötös csomagolásban van, hűtőben tárolandó nagy doboz, de ebből csak egy volt már. Úgyhogy ki van fizetve, de a másik ötösért valakinek vissza kell menni ide a gyógyszertárba. Mindenképp ide, mert itt van kifizetve. Hozzátűztek egy kis papírt a blokkhoz, majd ezzel kell visszajönni. A többit kiváltottam.




Most nem volt kedvem buszozgatni és tecsózni, jó idő volt, úgyhogy szép lassan sétáltam hazafelé a Dorottyán, mint a "régi szép" 2008-as év elején, amikor a válltörésem miatt naponta idejártam gyógytornára és a traumára. Azért is döntöttem így, mert ha semmi mást nem is, de fokozott gyengeséget és fáradtságot éreztem, és úgy éreztem, csigalassan megyek, valamint sose lehet tudni, hányhatok is. Gondoskodtam színes nejlonzacskókról hányás esetére, s gondoltam, hogy a Dorottyán mégiscsak kevesebb feltűnéssel hányok, mint egy buszon vagy a Segner téren, netán a Tecsóban...
De nem volt semmi!
Sőt, fotóztam. Olyan szép volt minden...














Otthon a piacon vettem házikolbászt, nem csípőset, de apránként szívesen eszek pár falatot azért. Nem mondták, hogy bármit is ne ehetnék vagy ihatnék.
Nekem 5 cm kolbász is elég egy zsemléhez, kompletten, nem ebbe fogok belepusztulni. Ettem is tehát valamennyit, sok teát ittam, és nemsokára benyomtam a Fraxiparone helyett a Clexane-t.

Közben Szilvi nem töltötte haszontalanul a napot, kiporszívózott nekem otthon, aminek nagyon örültem, és mivel ma van lomtalanítás, ezért egy csomót pakolászott és összeszedett maguknál néhány leviendő dolgot, együtt leszedtük a fürdőszobában a kezdettől használhatatlan, porfogóként fent tartott amatőr fregolit -- utána én a kádban állva lemostam a fölötte lévő penészpöttyöket és pókhálókat a csempéről... Az alacsonyabbakat, amiket elértem, szivaccsal; a magasabb helyeken levőket a felmosóval. Aztán este a cuccokat Bencével levitték. Míg ettem, elmeséltem Szilvinek a napot, hogy mi volt, hogy volt...
Egyébként délelőtt volt a Tecsóban is megint, és mivel most 12 tasakos dobozos Félix-akció van, és én akkor se bírnám most, ha odamentem volna, így meg is beszéltük, adtam rá pénzt, s ő hazacipelt 6 dobozzal (kettesével érvényes az akció, úgy doboza 1299-be kerül). Plusz a Coopból még cipelt teákat is, egyéb háztartási cuccokat.

Este bevettem a Medrolt és a Quamatelt. Hogy ne egyszerre kelljen a többi gyógyszeremmel, amit úgyis csak éjfél körül szoktam bevenni. Most, mivel a doktornő is beleegyezett, a Kaldyumot kihagytam, mert féltem, hogy a sok öklendezéssel nem tudom úgysem bevenni, ráadásul a már bevetteket is kihánynám emiatt.

Viszont ezek után egyrészt a fokozott hátfájás miatt, másrészt a fáradtság és álmosság miatt úgy döntöttem, úgy natúr ledőlök kissé. Hát, nem sok mese kellett, nagyon éberen ugyan és nagyon sok szakaszban, de alukáltam is kicsinyég, Honesty dorombolásával a fejemnél.
Nyugodtabban is lehetett volna, de nyilván nem egyedül lakom, a macskák miatt kissé nyitva az ajtó, Szilvi elment az iskolába, majd hazajött a gyerekkel, aztán konyháztak stb., szóval amúgy is felületes volt ez az alvás mindenképp, de attól még jólesett.
Aztán 6 körül végleg befejeztem, mert Dani hívott telefonon. Mire neki is mindent elmeséltem, teljesen magamnál voltam. Megkértem rá, hogy mivel ő most délelőttös, a holnapi műszak után ugorjon be a gyógyszertári blokkért a hozzátűzött papírral, és váltsa ki a Nivestim másik felét. Akkor már odaadtam, nehogy lejárjon, két háziorvosos csekkemet is Nitromint retardról, valamint mivel utánaszámoltam, mennyi Panadol Rapidom van itthon (4 szem), hát vegyen már olyat is. Pakoltam hozzá pénzt is. Jó sok elmegy patikára, az biztos, mostanában pláne. Mondjuk, a Nivestim már ki van fizetve. Mondta Dani, hogy oké, bejön, és majd hozza. Mondtam, hogy viheti cserébe a tiszta ruhákat.:)

Nem észleltem savat vagy hányást, egész tűrhetően voltam.
Aztán felhívtam anyámat, aki nem hallotta, kint volt a kertben. Utána felhívtam Istvánt, jól elbeszélgettünk, közben háromszor is hallottam, hogy anyám hív.
Mindegy, utána visszahívtam anyámat, neki is elmeséltem. Szóval ebből állt ki az este többi része.
Be volt kapcsolva a gép is, de nem sok időm volt másra, nemsokára kezdődött a BK, majd az est megkoronázásaként a Szulejmán, s ez, mint tudjuk, jóóóó sokáig, majd' éjfélig eltart.
Fürdés, és szerencsére még nem éreztem semmit, a fáradtságot is sikerült kihevernem, de azért fél 2 körül simán el tudtam megint aludni.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése