1. kemó utáni 1. nap

Furcsa ez, amikor az embernek fogalma sincs, mire és mikor számíthat. Még ha megfázunk vagy elkapunk valami vírust, akkor is nagyjából tudjuk, mikor mi következik a betegségfázisokban -- na, erről itt most szó nincs. Ahányan vagyunk rákosak és kemósok, annyifélék. Mindenkinél más és más a betegség helye, állapota, más a beteg erőnléte, beállítottsága bármilyen szempontból (mint ahogy pl. a terhesség is más és más, ahogy bírjuk -- ezerféle stádiumban létezhetnek a páciensek); más mérgeket kapunk, nemcsak milyenségre, de mennyiségre is, más kiegészítéseket -- ez a semmitől a sokig terjedhet --, tehát nincs két egyforma reagálás.
Ezért utálom, mikor valaki pl. legyint a mellrákra, hogy hányan túlélik vagy hogy milyen jól kezelhető. Melyik mellrák? És hogy a nők második leggyakoribb halálozási aránya pont ez a kór?
Ma kellett szednem kétszer egy Medrolt (szteroid-prednisolon-féleség, iszonyat sok mellékhatással, olvasni is borzalom!), mellé ugyanennyi Quamatelt (gyomorsavlekötő), aztán be kellett adnom a véralvadásgátlót, valamint 1 órakor a Nivestim fehérvérsejtnövelőt (ez a másik, aminek szintén borzasztó még elolvasni is a velejáróit, mellék- és utóhatásait.
Tehát itthon sem állunk le.
Mindenesetre ma az ólmos fáradékonyságot, nehézkességet leszámítva egész jól voltam a várthoz képest. Nem hánytam, viszont egész nap semmi székelési inger nem jött rám. Na, mondom, jön a szorulás. Merthogy benne van a pakliban a hasmenés és a szorulás is, illetve ezek váltakozása! Nagy a szórás!
Sokat ittam, négyféle teám van: hárs, jázmin, fekete bodza és fekete tea. Édesítővel és kevés citrállal iszom, forrón. Alig van íze, de jót tesz. Érzem, hogy ha valami fájdalom van belül, akkor oldja.
Ugyanígy, ahogy évtizedekig semmi gondom nem volt a déli, délutáni "reggelizésből", most muszáj valamit tenni a gyomorba, a folyadékokon kívül.
Ráadásul akarom is, hogy addig, míg nem hányok esetleg, addig maradjanak meg bennem ezek a dolgok, a gyógyszerek is, mert nem szeretném, ha ezek miatt vissza kelljen menni egyrészt infúzióra a kiszáradás veszélye miatt, a gyógyszerek megsemmisülnének, vagy mondjuk, olyan probléma merülne fel, ami miatt a doktornőt fel kellene hívni. Mert ezer probléma, súlyos gondok is felmerülhetnek, ezt mondta előre, ami miatt fel kell, hogy hívjam.
A kemóval kapcsolatos gyógyszereken kívül persze a saját eddigi, nem kevés gyógyszeremet is be kell valahogy iktatni. Igyekszem egyszerre nem túl sokat, nehogy rám jöjjön a hányás, mert amúgy is eléggé öklendezve szoktam gyógyszerbevételeket abszolválni, hiába.

Dani eljött a gyógyszertári cuccokért, amit a Kenézy gyógyszertárában kellett kiváltani, ahol tartoztak a fele Nivestimmel. Egyúttal odaadtam neki két Nitromint retard receptet, ami nehogy már lejárjon (eddig nem váltottam ki, mert volt még elég belőle), valamint felírtam, hogy hozzon nekem Panadol Rapidot, ugyanis, ha nagy fájdalmaim lennének (izom, csont, has, derék, "szétszakadás-jellegű", akkor abból szabad bevenni napi 3-at.
Szerencsére a hányás elleniekre még nem volt szükségem! Nem győzök rajta csodálkozni, én, aki képes BÁRMIRE hányni.
Őszintén szólva, ha ki tudom számítani, hogy még ma nem megyek alul-felül, akkor elmentem volna pl. anyámhoz. Most, míg nem gyengülök le teljesen.
Ugyanis eléggé lent vagyok máris, és így is elmondták érthetően, hogy ha egy mód van rá, ne menjek közösségbe, tömegbe, mert veszélyes, ha most elkapok valamit. Igen legyengül az ember immunrendszere, és rohadtul vigyázni kell.
Feldolgoztam a képeket, amiket csináltam tegnap hazafelé jövet, így meg tudtam végre csinálni a többek által várt kemós nap leírását. Na nem mintha a természetfotók oly szorosan kapcsolódtak volna a témához, de mégiscsak (nekem) hozzátartoztak. Legalábbis enyhítették a súlyát a bejegyzésnek.