2017. január 12., csütörtök

Vízóracserék - két hét óta lent először

Már jó ideje megkaptam az értesítést, miszerint lejárt a vízórák ideje, és cserélni fogják. Azóta parázok ezen. Régebben, emlékszem, szabadságot vettem ki mindig erre a napra, máshogy nem lehetett megoldani.
Ráadásul most itt meg lezárták a vizet. Éjszakára egyébként elzártam a melegvizes főcsapot, mert ugye, hiába lett a 7-8 év alatt egyszer félúton kicserélve a melegvíz-óra, ugyanúgy folyik az, ha elzárják a vizet. Mindig akkor. Ezért állandó jelleggel be van állítva a melegvíz-óra alá egy kis műanyag, kifelé szélesedő műanyag tál, hogy ne ússzon a fürdőszoba, hiszen sosem lehet tudni, mikor zárják el a vizet.
Reggel, mikor a macskákat etetni kimentem, kinyitottam. Mondom, ha visszafekszem, az már nem lesz olyan hosszú idő, hogy megteljen a pitli a kifolyó vízzel.
Ráadásul egyáltalán nem tudtam visszaaludni, pedig még lett volna egy órám.
Mivel elég bő intervallumot adtak meg -- 8.00--15.00 --, ezért már ez az én felfogásomban azt jelenti, hogy arra kell készülni, hogy már 8-kor itt lesznek. Ergo legkésőbb 7-kor fel kell keljek.
De a macskák után, 6-kor már nem tudtam visszaaludni, mert ugye, azonnal beugrott ez a várható program.
A meleg víz egyébként gyér nyomással jött, és hol piszkos, hol nem, viszont még langyosnak sem igen volt mondható. A gondnok tegnap azt mondta, hogy reggelig nem lesz meleg víz. Nyilván ezt nem lehet előre tudni, de lényeg, hogy nem lett meleg víz, majd csak jó délután!
Gyorsan elkészültem minden fontossal, kitakarítottam a vécét, felmostam; a konyhát is amit csak lehetett, rendbe raktam, kihordtam két menetben a szemeteket, mert közben a használt macskaalom is az eredeti kiürült zsákjában felgyűlt -- mindegy, szabaduljunk meg ezektől.
Budit kisúroltam, bár nemrég csináltam amúgy is, körbe, elöl-hátul, kihordtam, amitől nem férnének el jól.
Fél 11-kor kaputelefonáltak a szerelők. Megmondtam előre a kódot, most már így szoktam, mert sokkal nagyobb arányban nem nyitja a kaput a kaputelefon nyitógombja, mint ahogy igen...
Két férfi jött, az idősebbik elkezdett szerelni, a fiatalabbikkal a konyhában az adminisztrációval foglalkoztunk.
Szerencsére MOM-mérőre nem került sor, mert az 1600-zal többe került volna, nekem eddig a melegvizes az volt.
Most két kisebb, szép új mérőt kaptam, 12100 Ft-ot fizettem érte...
Úgy gondoltam, az Éva karácsony előtti ajándékpénzéből veszek majd egy bakancsot a 15 éves helyett, mert bár azt hordom, de jól meg van repedezve szegény már. Ennyit erről a pásztorábrándról. Ment a vízórára némi kiegészítéssel.
Ellenőriznem kellett a levett órák számait, közben a szerelő pasinak előre elmondtam, hogy nem miattam ferde a hidegvizes csővezetéke, ezek hálisten, rendesek voltak, nem toltak le engem emiatt. Mert abból már nagyon elegem lett volna. Ezek tudták, hogy nyilván azt is szakember csinálta valamikor, csak trehányul. Ferde a cső, emiatt alig tudják még a kis órát is felszerelni az elzárócsapokkal egyetemben. Sokat küszködött a férfi most is, de nagyon rendes volt egyébként.
A fiatalabbik is. Jól elbeszélgettünk a cserékről, most már tudom, hogy 1 év a garancia, elmondta, melyik számokat kell majd mindig jegyezni (hát úgy, mint eddig), valamint kaptam egy példányt az irományból, meg számlát is. Legközelebb 8 év múlva jönnek... és remélhetőleg kitart addig!
Ja, és még ekkor nem állt helyre a melegvíz-szolgáltatás. Elmondtam még az elején, hogy mi történt: este szóltak és fél óra múlva elzárták, azóta ilyen. Az idősebbik, szerelő ember tudni vélte, hogy ő azt hallotta: valahol a Tócósban csőtörés volt és emiatt kellett egy csomó házban lezárni a vizet.
Az órák felszerelése után a fürdőszobában megnyitották a vízcsapokat, de a melegből akkor is csak kisnyomású barna létyó jött. Megbeszéltük, hogy ez nyilván rendbejön majd... és készen lettünk! Hurrá! Akkora kő esett le rólam, hogy ihaj. Nem tudom, miért f*sok én ettől ennyire.
Na, lényeg, hogy olyan 3-4 óra körül vettem észre, hogy tisztul a víz, és melegszik. Valamint nőtt a nyomás is. Estére minden rendbe jött -- és lehetett véééééégre ázni a meleg vízben!

 
Egyébként pont azért, mert kiürült az itthoni kassza, rászántam magam, hogy lényegében két hét után lemenjek az utcára... lesz ami lesz. Most nem volt annyira hideg, csak --2-3 fok körül; csak a szél miatt érződött annak. Vettem fel pénzt, és mivel két nagy csekk közben összejött, befizettem azokat a postán.
Bementem a DM-be 16 szószos tálkásért (db/99) Haramiának, valamint egy 8 darabos dobozosért.
Ezután még a piacon, ahol az új évben még nem árult, csak két árus (hentesek), vettem egy szál füstölt kolbászt, valamint olyat, hogy kis ételes műanyag dobozokban árult toroskáposztát és hagymás vért. Mondom, nekem ezzel többnapi kosztom meg van oldva... Szilviék meg legtöbbször nem igénylik különösebben a főtt kosztjaimat, ők köretesek inkább, de nem gond, mert ha csirke a feltét, akkor legalább Haramia is el van látva. De még az anyám által töltött káposzta, amit öcsém hozott nyersen és itthon én főztem meg, az is itt van, meg zöldségleves, főtt tészta, egyebek... meg mindig vesz maguknak valamilyen húsos süteményt, virslit esznek, zacskós levest stb., tehát őmiattuk már rászoktam, hogy ne okvetlen kelljen főznöm, mert nem kell. Vannak persze kedvenc dolgok, amiket csak miattuk csinálok meg, az persze kell.
Na mindegy, kialakul ez mindenhol, mindenképp.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése