2017. január 7., szombat

Nyűgös szombat

Ma anyám érdeklődött, hogy mi van már velem.
Szerencsére ő nem beteg, de azért nem vagyok nyugodt felőle. Bár sokan járnak oda, de azért mégsincs ott mindig valaki. Ezért rendszerint a napi fűtenivaló kuglit felaprózni ő szokta. Meg behordani is... ebben a rohadt hidegben.
Megbeszéltük, hogy jövő héten már tutira leszek olyan állapotban, hogy tudom én magamtól is már, hogy az én gyógyszerkiíratásomhoz képest egy hónappal előtte meg az övét kell kiíratni, tehát majd megyek és kiíratom. Meg is beszéltük, hogy mely gyógyszereket és hány hónapra írassam ki, ha megyek. Most egyelőre nem mennék még akkor sem, ha nem hétvége lenne, mert az orvosnő jól letolna, ha meglátna, hogy eddig nem mentem. Most meg már mindegy. Bő hete benne vagyok, és most még jobban látszik, mint az elején.
Ha nem beszélek az első telefonig, akkor ha ez bekövetkezik, fertelmesen hallik a hangomon, de valósággal kiabálni kell, hogy kiadjak valami hangot. Hiába köhögök reggel egy órát, akkor is állandóan képződik a lefedés...
A főzést emiatt is utálom, mert bár gyors vagyok a konyhában, de ilyenkor dupla annyi ideig tart, mert állandó fúvás és kézmosás, percenként. Ha véletlen nem, akkor meg tüszkölési sorozat, melyek szintén csak úgy egészek, ha orrfúvás is van mindegyik között. És kézmosás. Ki nem állhatok így főzni, egy 16 fokos konyhában.


Amúgy Bencét kora délután elvitték, miután tegnap Szilvi bement az iskolába a kétnapi leckéért és órai anyagért, valamint hazahozta, amiket haza kellett. Tegnap du. egyébként elmentek az orvoshoz is, aki megvizsgálta, Normaflore-t, B6-ot meg ilyeneket kapott. Mivel láza nem volt, és nagynéni annyira ragaszkodott hozzá, hát elvitte másnap estig. Kapni szoktak persze házi feladatokból is... különben nem tudná a gyereket odaadni, annyi a pótolnivaló és a lecke.

Ezentúl csak a szokásos Dexter-nézés volt, meg Istvánnal telefonoztam nagynehezen. Mert ha sokat beszélek vagy nagyot sóhajtok, akkor meg rámjön a végeláthatatlan csaholás... már a délelőtti anyám telefonjánál is így jártam. Először nem hallott, aztán teljesen másnak a hangját vélte hallani, utána meg csak csaholtam. Jó kommunikációalany vagyok egyébként.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése