2016. december 6., kedd

Popika látogatása

Mára Popikával beszéltük meg, hogy eljön.
Egyrészt a nyomdásztalis újságot, amit részemre is kért, el akarta hozni, meg valamilyen meglepetést.
Délelőtt felmostam a linókat, rendezkedtem kissé mindenütt, mindig figyeltem a macskaalmozást, hogy egyből rendezzem és seperjek.
A neki szánt ajándékokat átnéztem, lefotóztam. Az az igazság, hogy emellé még ment egy antológia, a Sodrásban. Csak mivel már itt volt Popika, mikor 4 órakor csengetett a postás!!, és akkor hozott nekem 3 csomagot, melyekben többek között benne volt a Sodrásban című könyv 4 tiszteletpéldánya -- majd erről külön. Úgyhogy ezek mellé még bekerült egy Sodrásban is -- ez azért is fontos, mert bele szoktam már zavarodni, ki milyen antológiát kapott már tőlem, és nem árt, ha valahol fel van jegyezve. Ezért annak a fotóját külön mellérakom.













Kipakoltam a kissé szerény -- sajnos, csak bolti -- sós és édes rágcsákat, volt hűtött és nem hűtött bodzaüdítőm, milyen szerencse, mert utóbbira volt igény, szegény Popika most mászik kifele egy megfázásból.


Kicsit csúszás következett be, mert 2-3 óra között írta, hogy jön, ehelyett majdnem 4 volt, hogy ideért -- teljesen érthető, sokat kell otthon melózni, mióta nyögdíjas, még többet, még jobban le van foglalva; tényleg nagyon sokat dolgozik és dolgoztak egész nyáron. Egy kertes háznál mindig sokkal több teendő van, ez tény (ezért is nem bír már pl. anyám se vele, de ráadásul az meg ócska is és depó-lomtár-raktár-ezeréves, és ő már 33 éve tökegyedül van...); meg hát unokák... mindennap főznie kell stb.
Volt telefon is a két busz között, amikor is fél órát kellett várakoznia -- ilyen a mi buszközlekedésünk...
Ráadásul még innen továbbment az unokáihoz a mikulással... Nemigen volt unalmas napja.
Közben Szilvi elment a gyerekért, majd mikor visszajöttek, szerencsére Bencus hangosan és érthetően köszönt (mert ez még mindig nem az erőssége), de onnantól kezdve elhúzott iskola utáni "bújásra" (cumi, egér, tévé...). Viszont később értékelte a Popika által neki hozott Kinder-tojást.:)


Megkaptam az újságot, és meglepetésként még egy fekete-fehér melléklet is volt benne, a régi Nyomdászújságokban található, több évtizedes fotók alapján készült! Nagyon örültem neki.
Kicseréltük ajándékainkat is, ami nagy meglepi volt: egyrészt Popika hozott nekem egy általa nem használt, állítása szerint "elfekvő" bűrtarisznyát, mert olvasta, hogy tarisznyahiányom van, hiába, a táska nem igazán pótolja vagy segíti ki az embert, ha több kézre lenne szükség. Ez a tarisznya nagyon jó kis stabil, több rekesz, zseb is segíti az embert, hogy megtalálja azt, amit akar.
Ez önmagában is nagy jótett volt, de még pluszban valami szép, sötétzöld vászonból csinált nekem sk. egy tarisznyát. Jó nagy, abban aztán elég lesz bármit is megtalálni! (mindig is ügyesen varrt, emlékszem, amikor ifjú nyomdász lánykorunkban nyári szoknyákat varrt nekem; persze gépe is van). Emellett kaptam egy Mikulás-csomagot, benne Tibi táblacsoki és 4 körömlakk. Előre mondta, hogy NE izgassam magam, ezek mind olyan meglepetések, amelyek nem kerültek pénzbe. Ő kapott régebben egy csomó ruhaanyagot, abból lett a tarisznya. A bőrtarisznya övé, de nem hordja. A lakkokat a férje kapta (aki pont ma ünnepli a névnapját, de. felköszöntöttem Popika felé a cseten) valahonnan, bár az az igazság, egyikünk sem használ körömlakkokat. Én régebben néha használtam, főleg még gyerekek előtti időszakban. Utána már a gyes, sok mosogatás, pampuc... minek. Később munkahelyen néha azért használtam, mert nagyon gyengék a körmeim és rendszeresen beszakadtak, gondoltam, hátha erősíti őket. Csak aki mindent maga végez otthon, nem túl tartós ez a dolog. De mióta itthon vagyok? Hát magamnak, vagy ahova járok, pont elég "gyönyörű" vagyok így is.:))))) De biztos nem fognak kárba veszni.
Mi meg cseverésztünk vagy jó másfél órát, aztán csak készülődni kellett, megnéztem a neten a buszmenetrendet, mert jól kellett kalkulálni, hiszen nem hazafelé ment.
Kikísértem a 45-öshöz, jóóóó korán kimentünk a biztonság kedvéért, vártunk vagy egy negyedórát, de biztos, ami biztos... ott is tudtunk beszélgetni, és azalatt még nem lehet átfagyni. Odafelé láttunk egy kivilágított kisvonatot! Pár percig nem tudtuk, mit látunk, majd ügyesen kikalkuláltuk, hogy ez a főutcán nyáron álló, 3 részes városnéző fehér kisvonat, és van neki menetideje is, amivel a turistákat hordozza. Na, most ez lett a Mikulás-vonat! Megfigyeltem, hogy kb. 15-20 perc a menetideje, és mindig tele van kisgyerekekkel, szülőkkel! Feltehetőleg csap egy kört itt a környéken valahol és megfordul, mert ugyanarról jön, mint amerről kimegy a lakótelepről.
Mikor Popikától elbúcsúztunk és visszafelé jöttem, pont akkor érkezett be megint a Coop mellé. Utólag kiderítettem, hogy ez a Coop biznisze, és aki ott vásárolt a napokban 500 Ft felett, annak felkínáltak csuklópántot erre a kisvonatra mintegy jegyként! Szilvi utólag dühöngött is, hogy kétszer is volt Coopban, két különbözőben, adták volna és ő meg nem kérte. Miért? Pont tudtak volna menni egy kört, mert addig járt a kisvonat, amíg a Coop nyitvatartása volt, tehát 7-ig. Szilvi azt mondta, hogy azt hitte, hogy a gyereknek egyedül kéne utaznia... pedig ha belegondol, hát nyilván nem egyedül vitték a gyerekeket, az a minimum, hogy egy szülő is legyen velük, mindenesetre egy felnőtt. Én nem is tudtam erről, mert ha igen, akkor rábeszéltem volna, legfeljebb elvittem volna Bencét én.
Szóval hazafelé menve a buszmegállótól épp beállt a kisvonat, és pár percig utazóközönség-csere zajlott! Na természetesen, hogy erre a kikísérésre is, hogyhogy nem, vittem magammal a gépet... nem is tudom, mit reméltem már tök sötétben! És hát ugye, ugye, ugye???? Sosem lehet tudni!








Tehát legalább annyi örömmel, mint amennyivel a kölkök szálltak befelé a kisvonatba, ahol Mikulás volt a mozdonyvezető, a kalauz, aki ellenőrizte a csuklópántokat, és csodás Mikulás arckép volt coopos reklám gyanánt a mozdony elején és a vonat hátulján... s ki volt az egész világítva, hááát, nagyszerű volt.:)

   
Otthon lefotóztam a Popika ajándékait.:)

 
Ja, a postás, már írtam, 4 órakor jött, meglepődtünk, mert azt hiszem, eddig ez volt a csúcs. Hiába, karácsony előtt vagyunk... és talán helyettesít is.
Én kaptam 3 db A5 borítékcsomagot a verslistától, viszont Szilvi is kapott ajánlott levelet, amit még visítva, a gyerekért való indulás előtt át tudott venni. Ez a Dienesből jött, hogy ugye, nem jár, ők finomabb fogalmazással: "túl sok a hiányzása", és akkor kész, vége.
De pár napja megkapta a gyerekét egyedül nevelő szülők részére járó 5600 Ft Erzsébet-utalványt is.
Van is a postásoknak dolga mostanában mifelénk, hol ajánlott levelek, hol küldemények...

1 megjegyzés:

  1. Még egyszer Köszi az ajándékokat itt is! A képet majd elmentem,jó lesz emléknek azért (bár elég "csodásan" nézek ki rajta, de hát a csúnyát azt ugye nem lehet szépíteni!. Sajnálom, hogy most nem tudtam egy kicsit több időt tölteni, lett volna még mit beszélgetni, de ez most így alakult! Majd tavasszal, vagy nyáron bepótoljuk! Puszi

    VálaszTörlés