2016. november 12., szombat

Esős szombat, kihagyott tali

Egész nap szakadó eső.
Bence itthon. Szilvi megőrül tőle, egész nap direkt gonosz vele, olyanokat csinál, amivel tudja, hogy idegesíti. Pl. fekve eszik, mert tudja, hogy az anyja azt nem engedi, ne morzsázzon körül mindent. Meg úgy egyáltalán. Szavakban, modorban, viselkedésben, mindenképpen nem ez lehetett a kedvenc napja az anyjának...:(

Daninak összeszedtem a megszáradt cuccait, kisimítgattam, összehajtogattam. Megvarrtam, ami szakadt vagy lyukas.

Ma volt a 6. nyomdásztali.
Én most erre nem is jelentkeztem eleve, de különben magamtól mondtam múlt héten egyik volt kolléganőmnek, Popika meg két napja kérdezte meg, hogy megyek-e. Akkorára már mondjuk, rég jelentkezni kellett volna, ha akarok menni. De őket is csak utolsó előtti napokon láttam "jelentkezve" a program oldalán.
Eddig úgy fest: az elsőn és az utolsón nem voltam idáig. A közbeeső 4-en igen.
Popika hál' istennek használta a névnapjára családtól kapott fényképezőgépét, és igen jó fotókat készített.
Olyan rendes volt, hogy kért nekem is az ilyenkor már hagyományszerűen ajándékba szétosztott nyomdásztalis újságból, mely mindig az előző nyomdásztalis fotókból készül lényegében.
Milyen meglepő, hogy a címlapról Ervinünk mosolyog ránk, szegény...
Vajon a készítőknek ez véletlen lehetett? Nem valószínű, hisz százával készültek ott fotók...
És pont Ervin...


Popikának javasoltam, rakja egy A4 borítékba és adja fel postán. Vagy nem erővel élre hajtva akár A5-ben is elfér. Ha simán, úgy ússza meg legolcsóbban. De az elsőbbségit azért szeretem, mert jobban figyelnek rá, illetve másnap már ott van. Míg a simán feladott sokszor egy hétig kering az űrben...
Vali sem volt, mint Popikától megtudtam. Remélem, nincs vele (vagy az anyukájával) semmi gond! Az ő anyukája 89 éves, és ő sem érzi soha biztonságban magát felőle.

Nem éreztem most magam erre alkalmasnak valahogy. Kicsit sok volt az a nyári találkozó és főleg az utána bekövetkező hangulat, hogy hetekig-hónapokig úgy éreztem, orrolnak rám, nem szólnak hozzám azért, mert nem mehettem el a munka miatt, ami nekem bizony akkor élet-halál kérdés volt. Ha nincs, akkor azért nem tudok menni, mert nem tudtam volna mit vinni, én meg rühellek üres kézzel menni, mint ahogy senki nem is ment. Punktum.
Nem is tudok flancoskodni, pénzem sincs, illetve fillérre be van osztva, így is még az UPC sem jött... a hőszolgáltató már jött, de még nincs befizetve.
Amúgy sem érzékeltem különösebb nagy ragaszkodást irányomban, hogy menjek.
De nem baj, én így készültem most, erre.
Cserébe megnéztem a Sztárakadémia döntőjét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése