Anyámnál névnapon Szilvivel

Mivel anyámnak szinte csak két hét van a születés- és névnapja között, a gyerekek már szülinapján egyúttal a névnapját is köszöntötték. Én viszont mondtam, hogy ha más nem is, de én mindenképp elmegyek a névnapján is, ne legyen egyedül azért. Így nem kell nagy készülődés, azt szokta mondani, hogy "hát főzni valamit úgyis kell"! Úgyhogy összepakoltam a maradék 7, már általam kiolvasott, de neki is megfelelő és direkt számára vett könyveket, meg még amiket vinni akartam: édesség helyett a kapott gyönyörű, zacskónyi szilva, egy hatalmas, kemény, vaskos felfújt hólyag zöldpaprika, egy kisdoboznyi tegnap főzött rizses-kolbászos-tojásos lecsó, kipróbálásképpen Panadol vagy 4 szem (megfeleztem az itthon lévőmet), valamint a maradék lóbalzsamom, mivel az övé miért is ne pont most fogyna el. Mondom, neki nagyobb szüksége van -- hát elvittem. Meg hát a göngyöleg, a száraz kenyér nagy csomója, aztán Szilvi küldött párnapos, de még frissnek látszó kenyeret, ha megszárítja, úgy is jó, de még tegnap ettük, csak azóta van újabb, mert 3 nap után nálunk a bármily puha kenyér is kiszámíthatatlan, hogy penészesedik-e vagy sem.
Ezenkívül a friss kenyerünkből Szilvi középről kiemelte a két legnagyobb puha szeletet, hogy azt egye a lecsóhoz. Mint kiderült, nagyon jó, hogy vittük, mert nem volt már, csak szikkadt kenyere...
Készülődés közben csak úgy megkérdeztem Szilvit, nincs-e kedve jönni (Bencét úgyis elvitték tegnap este) -- hát, csodák csodája, volt! Úgyhogy így egész más menni is, mert cipelni is könnyebb, és tudom, hogy anyám csak örülni fog kedvenc unokájának.:)
Így aztán felköszöntöttem névnapja alkalmából, a vitteken kívül még Szilvi is vitt egy zacskó gumicukrot, mert szereti anyám, s a szilvavitelt is jó ötletnek tartotta ő is. Anyám pedig azt mondta, hogy húúúú, ebből majd szilvásgombócot fog csinálni.
Miattunk nem kellett asztalt húzni sem, mi elfértünk a konyhában, és csodák csodája, nem jött senki ezen a napon kivételesen!
Volt rántott tarja és háziborsóval rizibizi, valamint rántott patisszon, ami isteni volt. Még meggyes piskóta is volt, valami mennyei...

 
Jól belaktunk, sört és kávét ittam, Szilvi meg üdítőt és kávét.
Bejártuk a kertet, különösebb újdonság az újfajta sárga virágon kívül nem volt, de az is jól nézett ki. Néhány málnát és faepret viszont magamévá tettem.

Jött az udvarra egy fekete cica, mondta anyám, hogy gyakorta megjelenik a háznál, de nagyon félős.
Ez most nem a szomszéd fekete, bozontos farkúja, aki már szinte rendszeresen járt ide enni, de sajnos, vagy 2 hete nyoma sincs...:(( Sajnos, fogalmunk sincs, mi lett vele, de ha valami rossz, inkább ne tudjam.
Ez a kis fekete valahonnan máshonnan jár, de még a szomszédénál is sokkal félősebb.
Fotóztam keresztespókot, nem lehet ám bántani (amúgy se tennénk, isten ments...), mert ő az újabbik Rezső.

Szilvi szedett magának egy kis csokor sárga virágot, és lefotózgattam vele. Szerencsére hagyta...

Este fél 7 körül készülődtünk hazafelé, és megállapítottuk, milyen jól éreztük magunkat.
Természetesen anyám pakolt vagy másfél szelet rántott húst (óriásiak voltak ezek a tarják, de nem csinált sokat, hiszen úgy volt, egyedül megyek. Szilvi ráadásul nem is evett, csak patisszont), rántott patisszont és borsós rizst, meggyes piskótát. Vittem haza egy cukrozott meggyet is, ami nincs befőzve, csak ugyanúgy üvegbe zártan lecukrozott állapotban.
Szilvi kapott egy frissen befejezett (utolsó sorát anyám meghorgolta épp), maradék fonalakból horgolt takarót, valamint egy kétszemélyes vadiúj ágyneműt.

Hazafelé fotóztam a Kisbotoson azokat a gyönyörűségeket, melyeket idefelé a "terhek" és a nagy meleg miatt nem volt ambícióm fotózni...
Ezek annyira szépek voltak gyönyörű pasztellszíneikkel, amint átsüt rajtuk a nap, hogy a végtelenségig tudtam volna fotózni, pedig át kellett nyúlnom a kerítésen...

Egyébként 30 fokon bőven felül volt a hő ma is, hazafelé mintha azért nem lett volna olyan gutaütéses meleg, de azért párás volt a levegő.
Mikor átértünk a Hatvan utcaiból a Tócósba, és mentünk befelé, egyre sűrűbben láttunk kisebb-nagyobb vizeket. Mélyedésekben, gödrökben tócsákat! Nahát, ezek tutira nem voltak itt, mikor jöttünk!
Mit következtethettünk ebből? Párszáz méter elválasztásával anyámnál egy csepp eső nem volt, míg a Tócósban igen. De egyébként a pacákon, tócsákon kívül szinte észrevehetetlen volt...
Szóval jól éreztük magunkat ma... jó, hogy Szilvi is jött.