2015. november 14., szombat

Dugulás

Ott kezdődött, hogy egy csütörtökön felmentem szokás szerint félemeletet a szemétledobóba és ledobtam a szemetet. Valami már akkor sem stimmelt, de nem tudatosult: pár másodperc hiányzott a zörgés megszokott hosszához. (1 hét múlva derült ki: ez pont két emeletnyi hossz volt. A másodikon valaki eldugította a ledobót, és persze akik dugítanak, csesznek tenni ellene valamit -- de ez akkor még a hetedikről nem volt egyértelmű, csak utólag lett világos.)
Vasárnap megint felvittem ledobni a szemetet. 60 literes elvileg a szemetes zacskónk, még ezt is többnyire kétnaponként le kell dobni. Plusz még a használt macskaalom külön. Ez utóbbit szoktuk ráküldeni -- na, az a mienket tutira leviszi. Most is ezt tettem -- de hopp, még a több kiló súlyos macskaalmos szemetes is kb. félemeletet ment.
Múltkor már végigjátszottam ezt: nem értem ugyanis, miért van az, hogy az emberek, még az intézkedni imádó tüsténkedők is -- várnak. Hátha majd valaki intézkedik... Nem tagadom, én is, míg egész nap nem voltam itthon évtizedekig, egyrészt ritkábban is kellett szemetet kivinni, másrészt ha volt is dugulás, valaki mindig idejében szólt, és az erre megbízott jóember elvégezte a dolgot, mire én este hazamentem. Szerintem a dugulások nagyrészéről én nem is tudtam, annyira keveset voltam otthon.
Mostanában ez valahogy nem jön be. Én is hiába várok ugyanis. Senki nem szól.
De bennem legalább megvan a böcsület, hogy nem is hagyom ott a szeméttel tele cuccaimat a ledobóban, csak azért, mert dugulás van. Nekem, szabály szerint, semmi nincs a ledobóhelyiségben! Nem úgy a szomszédnak: teljes festőfelszerelés vegyszerekkel, festékekkel, létrákkal, lomtalanítandó dolgokkal, vett háztartási gépek dobozaival, néhány biciklivel teletömve. Isten bizony, volt olyan időszak, hogy a rengeteg lomtól csupán épp a ledobóhoz nem lehetett odaférni! Mindennek a teteje... Én meg nem vagyok veszekedős fajta, de azért több a soknál.
Minden alkalommal, amikor ledobótisztítás van vegyszeres, erős slaggal, előre kiírják és tűzrendészeti okokból figyelmeztetik is a lakókat, hogy ne találjanak ott cuccokat. De a mi szomszédaink vagy le vannak velük paktálva, vagy fogalmam sincs, mi van, de egy fogpiszkálót nem hoznak onnan ki! Mindkét kedves szomszéd lakásból ott tárolják a hagymát és a krumplit, nagy tételekben. A pofám leszakad! Nálunk jobban szerintem senki nincs belakva, én mégsem akarnék a pár szem krumplimért meg a hagymámért felrohangálni...
A kedves szomszédok ezt csinálják... Már azért is hálás vagyok, hogy a szemétledobóban odaférek, és le tudom dobni a qrva szemetemet!!
És az is feltűnt, hogy míg én ugye, elhordom az olyan szemeteimet a szelektáltba a Coop mögé, melyek odavalók (flakonok, üvegek pl.), a szomszédok azokat is felsorakoztatták a tárolóban. Naná, mindenkinek kocsija van, csak nem fogják berakni az ótóba és kitenni valahol, ha szelektált mellett mennek el? Áááá, nem! De Manóka olyan hülye, hogy sokszor csak ezért gyalogol el annyira nem keveset, hogy megszabaduljon a szelektálttól.
Ők -- kivitték a szemetet. A lakás nem bűzlik. El lehet felejteni. Majd csak lesz valaki barom, aki egyszer csak majd szól.
Legközelebb szerdán lett aktuális a saját szemétledobás. Valahogy bíztam benne, hogy addig tán csak elrendeződik, de azért szóltam Szilvinek, menjen már fel és nézze meg, hogy mi van, mert ha legutóbb már csak félemeletnyit zuhant le a szemetem, akkor itt már 3 nap óta bele se merek gondolni, mi van. Szilvi mondta, hogy hát bizony, a ledobó ajtaja félig nyitott állapotban, és tele minden... a kedves szomszédok szemetes szatyrai pedig glédában sorakoznak. Feltehetőleg azt gondolják, hogy éjjel majd lábuk kél és önként lelifteznek a konténerbe.
Egyébként már a múltkorinál is ott tartottam, hogy levittem volna már lifttel a hetedikről a szemeteket az utcáról nyíló szeméttárolóba, bele a konténerbe, HA_ nyitható lett volna a tároló ajtaja. Végigpróbáltam az összes kulcsot: nem nyitotta egy sem. Na, most mi a lószart csináljon a paraszt?
Én nem vagyok otthon ezekben a dolgokban, itt a mi lépcsőházunkban már nincs házfelügyelő, gondnok vagy ilyesmi. A közös képviselő a Tócós téren, akinek jó sok hasonló háza van, pláne nem ilyen dolgokban kompetens. Mi egy 340 lakásos tízemeletes kanyarház vagyunk, ahol három-négy lépcsőházanként vannak emberek megbízva takarítással, gondnoki feladatok ellátásával, liftkarbantartással, villanyszereléssel, vízszereléssel stb.
Csak kb. 1 éve van kint egy lista egy üveges szekrényben, amit még a gonosz, garázda, már bő 20 év körüli ikrek és társaik nem zúztak még össze (amin végtelenül csodálkozunk, mert egyéb szemétségek közel sem szűntek meg a lépcsőházban, hiába telnek az évek és hiába reménykedünk, hogy hátha egyszer csak felnőnek, mi meg megússzuk anélkül, hogy egyszer ránk gyújtanák az egész házat). No, ide mentem le a múltkori duguláskor megnézni, konkrétan csak ezért, házi ceherungban, hogy nincs-e ott valami gondnok neve kiírva. Mert jobb házakban úgy van általában, itt évtizedekig nem lehetett ilyen. Akkor én sem tudtam volna megoldani! Most, hálisten, volt, felhívtam, és még aznap kidugították a ledobót.
Mivel volt annyi eszem, hogy elmentsem a számot, most előkerestem, és nem volt mit tenni, úgy tűnik, itt senki mást nem zavar, hogy egy hete dugul a ledobó: szóltam.
Előre ki is nyitottam a tárolót, kitártam az ajtaját, hogy be tudjon menni, akit "nemsokára küld".
Így is történt. Szerencsétlen jött, működött vagy két óra hosszat, de nem járt eredménnyel. Nálunk hiába szedte ki a ledobóajtót, kihordta a kedves szomszédok szemeteit és flakonjait, hogy hozzáférhessen, és döfölhesse a dugulást -- nem járt eredménnyel. Naná, mert nem nálunk volt a dugulás. Viszont nem minden emeleten tudott bejutni...
Jelzem, már a tizedikig el volt dugulva, és tudta azt is, hogy lényegében már csak az elsőről tudják ledobni a szemetet. 32 lakás van a lépcsőházban! Ebből akkor 5 nem érintett, mivel a földszinten kettő van, elsőn három. 27 lakás lakói közül senkit nem zavart rajtam kívül, hogy egy hete el van dugulva a ledobó! Vajon ha én is ezt csinálom, vagy dolgozom, netán kórházban vagyok vagy valami, karácsonyig így maradt volna?
Aznap nem is tudta megcsinálni!
A nyitott szemétledobót viszont este 8-9 körül valamelyik kedves szomszéd érdekes módon mégiscsak bezárta, visszahordva a cuccaikat! Valószínűleg az, akinek cucca is van benn, a tilalmak ellenére.
Másnap már reggel háromnegyed 7-kor Szilvi kiment kinyitni a ledobó ajtaját, és találkozott is az ipsével, épp mosta fel a lépcsőházat. Beszéltek is, mondta, hogy épp azon volt, hogy elkezd becsengetgetni a lakásokba, hogy nyissák ki neki a tárolóajtókat...
Úgyhogy utána kezdődött is a hadd-el-hadd, püfölések, dübögések, volt ott minden. Segítség is kellett -- hallottuk a hangokból --, mert alulról is hiába mozgatták.
Drága kedves ifjúság, bedobják a pizzásdobozt úgy, hogy pontosan lefedi a ledobó átmérőjét. Nem, á, nem hajtják félbe, á, francokat; hiszen az még igényelne pár másodpercet, netán egy kis energiát! Ők meg laza csávók, csajok; majd biztos égetik magukat ilyesmivel saját maguk előtt is...
És könnyű, tehát nincs súly, ami  ha beakad, okvetlen levinné. Csupán jól beszorul. És ha sikerül alaposan beakadnia, a rázúdult szemetek bizony, nem fogják levinni egykönnyen... ugyanez vonatkozik a petpalackokra. Megakadnak keresztben, s a jóisten nem fogja levinni.
Szóval reggel 7-től 10 után lett vége a kalapálásnak, püfölésnek, dübögtetésnek, mikor végre a valószínűleg több helyen is eldugult utat sikerült kiüríteniük!
Felmentem, hogy bezárjam az ajtót, közben felcipeltem a közben összegyűlt szemeteseinket, és hála a jó istennek, végre megszabadultam tőlük. Kicsit azért nekünk jobban égő volt, hogy végig az előszobában már azok sorakoztak -- mint annyiszor említettem már, mi_ enélkül sem_ vagyunk fogadóképesek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése