Búcsúztatás a Kossuth-szobornál

Szinte azt lehet mondani, stílszerűen október 6-án elhunyt egykori köztársasági elnökünk, Göncz Árpád.
Apámtól 3 hónappal volt idősebb, ugyanúgy '22-es volt... csak apám '83-ban elhunyt. (Igazából most is belegondoltam, hogy ennyi erővel akár apám is élhetett volna még, akár eddig is. Nem is volt "normális" dolog 61 évesen meghalni... lényegében magamban ezt soha nem tudtam tisztességgel elfogadni. De hát a rák nem válogat, nem nézi a kort...)
A legtöbb ember jó véleménnyel volt róla, szerették őt. Őt tartották az egyetlen, kimagaslóan jó és humánus elnöknek.

Engem nem érdekel a politika, megvan a véleményem, de nem tartok érdemesnek bármiféle vitatkozást semmilyen hasonló témával kapcsolatban. Oly felesleges bárkivel vitatkozni. Bármi a véleményed, nincs kizárva a lehurrogás, bármilyen téren. Érzékeny dolog a politika, mert egyes emberek egyfajta kielégültséget éreznek azonnal, hogy jól oda tudjanak mondani, ellenkezni és felhatalmazva érzik magukat mások emberi méltóságát földbe tiporni, véleményét semmibe venni, akár trágár megnyilvánulásokkal is. Azonnali provokáció: most ez a trendi...
Ha az ember nem politizál, megkímélheti magát mindezektől, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nincs véleménye...
Mindenesetre elnöksége 10 évében szerintem csak jót adott magából, valahogy elég volt ránézni, emberséget sugárzott. Számomra ez a legfontosabb, az embersége...
És hát nem mellékes számomra az a dolog sem, hogy József Attila-díjas író, műfordító volt; hogy ő fordította egy csomó minden más mellett a Tövismadarakat és a Gyűrűk ura második felét, Updike-műveket és még rengeteg egyebet.
Általános kedvelés, szeretet övezte, amit szerintem meg is érdemelt.
Halála után 1 hónappal rendezték a temetését, egy nappal előtte este 5-7-ig pedig nálunk, Debrecenben tartottak vele kapcsolatban csendes megemlékezést, búcsúztatást. (Egyébként nagyon sok városban is, országszerte, a temetés napján legtöbb helyen.)
Itt egy kép Kovács László fotója által, melyen látszom, még mécsessel a kezemben.
Egyébként rengetegen fotóztak, baromi komoly gépekkel vagy éppen okostelefonnal, és kint volt a -- gondolom, helyi -- tv is.

Ott voltam, tényleg csendes volt, nem volt beszéd, nem volt zene vagy hasonlók. Sokan voltunk. Én az elejére mentem oda, kb. fél órát lehettem ott. Biztos sokan mentek még utánam, ezek, amiket fotóztam, az első fél óra "tárgyai"...