2015. október 23., péntek

Maratoni készülődés

Október 23. most péntekre esett, és ugyan ünnepnap, de ez nem szól az ellen, hogy nem üzemelnének az éttermek és nem lehetne bármiféle találkozót tartani... Így történt most is, és ezt már szervezőnk jóvoltából augusztus utolsó harmadában tudni lehetett: ma lesz az idei nyomdásztalálkozó.
Valamiképpen mégis hatással lehetett a hosszú hétvége arra, hogy bár tényleg most is nagyon-nagyon sokan voltunk, de egy csomó olyan személy hiányzott, akik meg szoktak jelenni -- tehát elképzelhető, hogy több napos programot szerveztek, vagy családi fennforgások akadályozták meg őket abban, hogy részt vegyenek a programon. Többen olyanok sem jöttek el, akik pedig ígérték.
Ám ezzel együtt mindig vannak új arcok, ezt is észrevettem. Tehát úgy nagyjából kiegyenlítődött a létszám, nem kellett ráfizetni a kalkulált összegre.
Máskor is péntekre szokták ezt a rendezvényt tenni, és legtöbben olyankor munka után jönnek el, már persze azok, akik még dolgoznak, hiszen a résztvevők többsége nyugdíjas (vagy már annak kéne lennie). Most meg, ünnepnap lévén, ha akart, ki se kellett senkinek mozdulnia, elképzelhető, hogy volt olyan, aki egyébként dolgozna, de most egyszerűen örült, hogy nem kell készülődni, menni sehova.
Nálam ez nem nyom a latban, bár mindig vacillálok én is, főleg anyagiak miatt, de néha más, kellemetlenségi-kényelmetlenségi tényezők is beszólhatnak (tavaly pl. a márciusi ígéreteket (munkahelyi alkalmazás) biztosra tevő cég régi nyomdász vezetői jelenléte miatt aggódtam, hogy mennyire lesz kényelmetlen nekem a helyzet, meg nekik az esetleges kimagyarázkodás), aztán végül is nem történt semmi: ha az ember nem ül a másik közvetlen közelébe, elkerülhető a kommunikáció. Úgyis mindig egy csomó ember van, akivel váltani kell, muszáj legalább pár szót, hiszen azért jövünk! És végül is az ominózus cég más alkalmazottjától úgyis megtudtam, miért nem kellettem a végén. (Ettől függetlenül magamban, legbelül biztos vagyok benne, hogy nem így kéne intézni az ilyen ügyeket: emberek átverése, hitegetés, aztán meg sumákolás -- szóval nem vagyok irántuk szívből és ténylegesen, igazán elnéző; pláne, hogy nemhogy magyarázatot, de elnézést sem kért a kutya se.)

No de kezdem az elején. Lényegében az egész napom készülődéssel telt el: hajmosás (magától szárad mindig, nincs is hajszárítóm, tehát ez nekem nem szaporítja a gondom), összepakolás és a felveendő cuccok összeválogatása. Mivel soha nem is voltak nagy volumenű cuccaim még anno sem, amikor vehettem volna, hát el lehet képzelni, csak elvileg volt könnyű repertoárt összeállítani egy darab hordható gatya miatt, ugyanis egy csomó idő azzal telt el, hogy többször is, folyamatosan macskaszőrtelenítést alkalmaztam rajta vizes kézzel. De szinte tök mindegy, nem igazán nagy segítség. Valahogy benne van a levegőben, de úgyis mindig pihés lesz. Elektrosztatikus szerintem az ilyen cucc -- kár érte --, mert a farmeren pl. miért nem látszik?
Ez csak az egyik dolog, de ki kellett választani a felsőket, meg hát a cipő volt a nagy kérdés: nem vehet az ember sportcipőt -- bár legalább van egy olyan, amin nem látszik, hogy tízéves.:)) Van egy másik, ami szebb, de többéves kínai "teremcipő", ám már lyukas mindkettő külső lábfejfélen lévő varrásnál. Még hordom, mert ha fekete zoknit veszek alá, nem látszik.:)) De múltkor anyámhoz úgy mentem benne, hogy színes zokni volt rajtam, és hát igencsak kivirított lépéseknél... de oda mindegy. Na, lényegtelen: az ember nem megy sportcipőbe étterembe, ezen túltettük magunkat hamar.
Aztán jött egy kissarkú (azt hiszem, trottőrnek mondják) nagyon kényelmes és elegáns, bár szintén, asszem, kínai körömcipő-szerűség, amibe még bódogan jártam dógozni is: nos hát, az elején a fej mellett az is már pár éve elkezdett beszakadni. Igaz, néha még kénytelen kisegíteni a bajból, azt hiszem, tavaly is abban voltam a talin, meg elvétve néhány ilyen cipőre alkalmas eseményen; az a lényeg, hogy laza így az ember lábán, és félő, hogy kilép belőle...:)))) Amúgy kutya sem veszi észre nadrággal az emberen.
Ám mivel bár hűvös volt, de derűs, napos idő, szóba jött a nyári, iskolai vásáron vett és alig hordott fehér, relatíve zárt lapos papucscipő. Nincs elszakadva, nem viseltes, és kényelmes. Annyi baja van, amit ki nem állhatok cipőknél, hogy ha felveszem, számíthatok rá, hogy a talpbélése felgyűrődik. Emiatt kellemetlen érzése van az embernek végig, míg rajta van. De ez lett, kész.
Felül könnyebb, mert csak azt kell összehozni, hogy ha világos a blúz, sötét legyen a zakó vagy a kardigán, illetve fordítva. Ez esetben nálam a blúz rövidujjú, mert amúgy melegem van egy hosszúujjúval rajta.
Vagy szóba jöhet még hosszú ujjú blúz mellénnyel (színben ugyanazok a kritériumok, hogy ne üssön mondjuk, egy fekete egy sötétkéket stb., hanem világosabb a sötéthez -- kész.
Na és akkor mit kell vasalni, mit kell macskaszőrteleníteni... áááááááááááá... szóval nagy bajban lennék, ha sűrűn kéne menni ilyen alkalmakra.
Nekem régen is azzal volt a bajom, hogy nincs alkalmi öltözékem, pl. színházba, nívósabb koncertre vagy előadásra azért nem okvetlen mehet az ember akármibe. Télen pl. hatalmas bajban voltam, vagyok, illetve lennék, mert majd' 20 éve nincs is csizmám, de még az sem volt gond egy elegánsabb bokabakanccsal, fekete szövetnadrággal. Na de. Mióta elzúgtam és eltört a vállam, minek következményeit életem végéig fogom viselni, egyáltalán nem hordok sem szoknyát, sem magas sarkút -- ez kizárt.
(Még nyáron előfordul a szoknya, laposabb papuccsal, de ennyi.)
Aztán az összepakolás sem volt mindegy.
Mivel én nagytáskákkal járok alapból, mert a kicsik csak autós, színházas dámáknak valók, nos, a vászontarisznyám nem bírná el ezt a sok mindent, főleg, hogy a Fujit viszem pótakksikkal, melyeknek szintén van súlya rendesen; viszek könnyű, összecsukható ernyőt, szemüveg, mobilok, irattárca, pénztárca egy rahedli apróval (félkila minimum), pluszban készítettem Popikának egy kis egyszerű ajándékcsomagot tasakban, mivel most volt a névnapja; hát az sem retikülbe való. Reklámszatyorral meg már csak nem akartam égni!:DD
Hihetetlen, de a táskán, a cipőn, a macskaszőrtelenítésen órák múltak el, pedig nem unatkoztam és nem is neteztem, csak kora délelőtt egy kicsit, elsősorban a menetrendet akartam megnézni, de hát nyilván belefut az ember csetekbe, ebbe-abba.
Természetesen Popikával nem tudtunk, és rá is jöttünk, hogy lehetetlenség is lenne így összehozni találkozási időpontot, mivel ez ünnepnapnak számít, tehát el van véve a városba menő busz.
Sebaj, van a Nagyerdőre menő, ez pont kapóra jön, csak ezen a részen nem jár. Nem baj, majd leszállunk az egyetemnél, és átdzsalunk a Békás-tónál, át a "csónakázóig" (már nem az, de az ember már csak így mondja), onnan meg le az Oláh Gáboron a Viktória étteremig. Így lényegében egy buszjegyet meg is takarékoskodok -- 4 helyett 3-at használok majd, mivel visszafelé már nem fogok az erdőn átmászni az egyetem körüli megállót keresgetni egy félóránként járó buszhoz...
Szóval mondtam, hogy gyülekezési idő 4-6-ig van, hát majd odaérünk valamikor. Neki se olyan könnyű azért Pacról bejárni és ki a Nagyerdőre -- és most nem nyár van, hogy elvárogat az ember a városban egy padon akármeddig, meg tulajdonképpen miért is kéne találkozni előtte, ha ilyen húzós, nem? Ebben könnyen megegyeztünk.
Ennyit az előkészületekről, mert ha egy bejegyzésbe írnám a továbbiakkal, se vége, se hossza nem lenne...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése