Igazándiból keddtől következő hét hétfőjéig voltak itt, de már kedd előtt, hétfőn megérkeztek, és az első délután már sikerült némi próbarepülést látni. Sajnos, nagyon magasan repültek, ráadásul a kisebb zoomú géppel fotóztam, amit mindig szoktam is magamnál hordozni. Mióta megvan a kis Canon, kicsit háttérbe szorult az idős Fuji, pedig lufifotózás esetén, meg minden esetben, ahol nagyon zoomra van szükség, ott pótolhatatlan lenne. De nem igazán fér bele minden az én tarisznyámba sem...
Ennél az első próbarepülésnél a házunkhoz képest "hátul" repültek, a kanyarbelső fölött. Mintha a Szoboszlói út felől jöttek volna a Tócóvölgy felé, de ezt csak akkor láttuk, amikor már a kanyarház útmenti sorfalát átlépték, ami azért 10 emelet. Szóval igen váratlan felbukkanásokban volt része az embernek, és sajnos, többnyire vagy rohadt magasan szálltak, vagy ha a 10 emeletes fölött nem sokkal volt látható, akkor meg igen távol volt. Plusz a kis zoom.
Ezért akkor ilyen képek készültek:
Bíztam benne, hogy 1 hét alatt azért lesz alkalmam közelebbről is látnom őket, ráadásul az idő is kedvezett nekik; hiszen a beállt kánikula egyúttal azt is jelentette, hogy lényegében bármikor szállhatnak.
De valahogy mégsem sikerült, csak egyszer, e pénteki estefelé, naplemente előtt látni őket (a következő képsor).
Most a konyhaablakból figyeltük, ahogy a belvároson valahol jóval túl (talán a Sámsonkert felől?) szállt fel az összes, és míg itt, a Tócóvölgy felé átrepültek, hát sajnos, a mi házunkhoz nem voltak így sem közel, meg legtöbbjük most is olyan magasan, hogy alig lehetett meglátni.
Viszont már előre feltöltöttem a Fuji összes akksikészletét, ki is próbáltam, úgyhogy most a konyhaablakból azzal fotóztam, így a távoliak is közelebbről látszhatnak.
Olyan látvány, olyan szenzációs élmény volt, hogy ez idő alatt még azt is elfeledtük, hogy rohadunk a hőségtől...:))
Vasárnap estefelé nagyon vártam egy utolsó búcsúrepülést. Nem csak én, mint kiderült, nagyon sokan! A Tócóvölgyből lett volna a felszállás, s én akkor anyámnál voltam, s direkt úgy igazítottam a hazajövetelt, hogy utcán legyek -- hátha nagyobb szerencsém lesz.
Dögmeleg volt akkor is, és szerintem, ha szél elő is fordult, napközben több volt, mint este. Rajtam legalábbis, bármilyen lassan vánszorogtam hazafelé, képződött egy nyirkos, új réteg rajtam, hőség volt és szél, felhő sehol. Viszont beijedhettek, mert ugye, napok óta azt lehetett hallani, hogy vasárnaptól viharok lehetnek. Az ország nyugatibb részén, középtájon is már voltak viharok.
Mindenesetre fél debrecennyi nép kint tolongott, várták, várták a felszállást a Tócóvölgyben -- de lefújták, állítólag a várható vihar miatt...
Most részünkről nem sikerült különösebben, de azért pénteken százon felüli számú fotót készítettem, és pluszban még Szilvi is (az ő kisgépe nagyobb zoomú, mint az én kisgépemé).
Az is itt a gond, hogy nincs egy terv, ami alapján lehetne valahova igazodni. A reggeli felszállásokat állítólag hajnali fél 5-kor tudják meg még maguk a versenyzők is, hogy hol, merre, mikor. Ha szálltak reggel véletlenül errefele is, azt átalhattuk, hiszen emlékszem, 7 körül szoktak szállni.
Hát ez elmaradt...
Mindenesetre a pénteki, egészen a naplementébe érkező lufik képével zárom e bejegyzést.
Zárásként a www.haon.hu-ról idézek - hogy ne csak fotóim, hanem a versenyeredmények is szerepeljenek:
"A svájci Stefan Zeberli nyerte a hétfőn véget ért 19. FAI Hőlégballon Európa-bajnokságot Debrecenben. A svájci hőlégballonos harmadik Eb-címét szerezte meg. A második a német Sven Göhler, míg a bronzérmes a szlovén Vito Rome lett.
A legjobb magyar, Garab Szabolcs 51. helyen zárta a debreceni kontinensviadalt, melynek kedden lett volna vége, de az időjárási körülmények miatt a zárónapi programot törölték.
Zámbori Péter, az Európa-bajnokság kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: az időjárás miatt hétfő reggel is elmaradt a felszállás, ahogy vasárnap este is hiába várták több ezren a ballonok magasba emelkedését." (www.haon.hu)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése