2015. augusztus 20., csütörtök

Augusztus 20.

Augusztus 20. számunkra többet jelent, mint ünnep; munkaszüneti nap, államalapítás, István király, új kenyér, alkotmány ünnepe, virágkarnevál és tűzijáték stb.
1981. aug. 20-án reggel 8.20-kor, úgy 12 órás vajúdás után a Klinikán megszületett 3,15 kg és 48 cm-rel, már akkor láthatóan mandulavágású szemekkel Szilvi. Mi nagyon lányt vártunk (akkor még nem volt megmondható UH-on a gyermek neme!), és az lett...
Míg kicsi volt, majd iskolás -- ráadásul utána 4 és negyedév után született Dani --, ez a nap nem a kirándulás, virágkarnevál-nézés és egyéb kikapcsolódási programok napja volt, hanem Szilvi ünneplése. Bevásárlás előtte, kajakészítés, rendrakás, előkészületek, hogy minden flottul és rendben menjen.
Vagy rendeltük a tortát, vagy anyukám sütötte és díszítette szerény tudása szerint, ám az ő tortái mindig isteniek voltak, még akkor is, ha nem volt olyan mérnöki-technikai cukrászzsenialitás. Az egész napot ennek jegyében készülődtük, hiszen nagyjából 20 éves koráig jöttek vendégek; anyukám, nagynéném, öcsémék négyen -- és hát mi is négyen voltunk, úgyhogy gyakorlatilag 10 emberre kellett gondolni. Bármennyit költöztünk, bárhol laktunk albérletben: mindig megtartottuk, s a megszokott rokoni közeg az aktuális helyre jött Szilvi-szülinapot ünnepelni. Ilyenkor ülőhelyet is kellett kölcsönkérnünk öcséméktől, már elsősorban akkor, amikor itthon, egy lépcsőházban laktunk még és már. A még és már között 8 év volt, 4 albérletben. A 4. ezek közül 63 nm-es, étkezős lakásban, 5 évig tartott, úgyhogy az idő alatt tutira nem volt székprobléma.:)

Aztán nagyjából 10 évig Szilvi nem lakott itthon. Ez idő alatt hozzászoktam, hogy újra látom a virágkarnevált, nem szakácskodok-mosogatok-cselédkedek egész nap, sőt; de legalábbis a délutáni, stadioni virágkocsi-kiállítást mindenesetre akár egyedül is elmentem megnézni és lefotózni; vagy elmentünk kirándulni, aztán később volt úgy, hogy én voltam Pesten, vagy István volt nálam.
Ezt követőleg pedig, közvetlenül, ahogy betöltötte Szilvi a 30-at, visszaköltözött gyerekestül. Innentől kezdve az augusztus 20.-ákon megint nem nagyon megyünk ilyenkor sehova, bár már nincsenek vendégek: mi hárman vagyunk, és Dani jön át a "szomszédból". Ő lakik elhunyt nagynéném közeli garzonjában, úgyhogy ha ráér, nem nagy fáradság neki átjönni. Meg egyébként máskor se...
És hát ilyenkor üljük a Bence-napot is, egyrészt, mert az 23-án van, másrészt, hogy a gyermek ne érezze magát kirekesztve az ünneplésből, egyszerűbb, ha az anyja szülinapjával ő is ünnepelve van, egy felhajtással megvan a kettő.
No, ennyi előzetes után most megtudtuk, hogy Dani nem fog most részt venni a "bulin", mert így kapták a hosszú hétvégét és programot szerveztek haverilag: 20-án reggel elutaznak a Tisza mellé Gergelyiugornyára, ahol már máskor is voltak, és majd csak 23-án estefelé jönnek haza.
Úgyhogy 18-án késő este elhozta a zsák szennyesen kívül az "apanázst" is, amit a két ünnepre szánt, ez nem is volt baj, mert Szilvi könnyedebben meg tudta venni így mindenki nevében az ajándékaikat, mintha utólag adják oda a rávalót. És nyilván Szilvi tudja legjobban, mi kell nekik -- ez az ő dolga és szerinte is jól van így.

Szóval hárman voltunk, ahogy alapállapotban is szoktunk, de tényleg jól telt a nap.
Reggel ágyból néztük a DTV-n a virágkarnevált, ami most azért volt kuriózum, mert emberemlékezet óta ilyenkor mindig dögmeleg szokott lenni, a maival ellentétben. Ez volt a kivétel, ugyanis a többhetes döglesztő hőség után most tényleg lehűlt a levegő, és volt még nálunk is (ez nagy szó, mert Debrecen az ország összes esője alól legtöbb esetben kimarad!) 2-3 nap, amikor vagy kisebb megszakításokkal, vagy feszt esett. Ilyen volt ez a nap is.
Még ha akartunk volna, se igazán kívánkoztunk volna ki! Esett egész nap és mintegy 15 fok volt! (Gondoltam is Danira a Tisza-parton... Hát, sok értelme nem volt most annak a programnak, az biztos.)
Ettől függetlenül le a kalappal mindenki előtt, aki részt vett ezen a karneválon "egy szál semmiben", szakadó esőben -- szóval a mai nap győztesei a virágkocsik és tánccsoportok esetében is szerintem maguk a résztvevők, a szervezők, a "katasztrófahelyzet" ellenére is talpon levők és végigcsinálók.
Mondjuk, elmaradt néhány kísérő esemény (nem volt stadionig való karneválos vonulás, hanem a Kölcseynél befejezték azt; meg pl. az ilyenkor szokásos salakmotorverseny, törölték a nagyerdei szabadtéri programokat, és sok évtizedes szabályok és törvények bomlottak. Már előző nap elmaradt a Galiba, ami a gyerekek virágkocsija és felvonulása -- óvodák, iskolák, közösségek --, és átrakták volna 21-22-ére, de akkor sem lehetett megtartani).
Láttuk a tévében is időnként a szereplők reszketését, azt, hogy a trombitákon befolyt a víz, hogy nem működött a virágkocsi fő látványosságának számító technikai cucc; vagy hogy kimaradt egy virágkocsi (a bemondó is jelezte, hogy szerinte itt egy bizonyos számú kocsi kimaradt, de mindegy, biztos jön majd...) -- később jött is, vontatva. De megvolt, és így is azt mondom, hogy kompletten az egész, amit ki tudtak hozni mindenek ellenére az egész látványosságból, karneválból, hát az maga a győzelem mindenki részéről.


*



Utána Szilvi Bencével elkezdett szendvicset csinálni. Bence feszt ott volt, segíteni akart, úgyhogy nekem príma helyzetem volt, ki sem kellett menni segíteni. Egyúttal feldíszítették a natúran rendelt Sacher-tortát is, nagyon látványosan.















Ilyen volt:



Ilyen lett:


Aztán rendrakás, mosogatás, terítés, díszletek, és hát természetesen Bence köszöntése ment először.
Hála istennek, most teljesen normális hangulata volt, nem olyan, mint a saját szülinapján, hogy alig akart kijönni, és a legkisebb mosolyt sem nagyon váltotta ki belőle szinte semmi...






















































Most nagyon örült mindennek.
Nekiálltunk szendvicset falni, és természetesen itt-ott a fotózás is elmaradhatatlan volt.















Aztán tortázás következett, először csak a számgyertyák gyújtása, fotók, majd volt tűzijáték is.
Szilvi zohorált, hogy úúúúristen, máááár 34, de ciki meg minden... Mondtam neki, hogy ezek a számgyertyák állni fognak még fordítva is, és akkor mennyire visszavágynád ezt a 34-et! Mint én akár csak a 43-at is...










De hát ezt szerintem valahogy így éli meg mindenki, akár bevallja, akár nem. Emlékszem, nekem a 30 volt a legnagyobb (már amennyire egyáltalán foglalkoztam vele, de emlékszem, hogy az "úristen!" bennem is bennem volt...) "katasztrófa"; érdekes, hogy a többivel már nem foglalkoztam annyira.
Hiába mondják a idősebbek, hogy az még semmi, meg higgye el, még mennyire fiatal stb. -- ÚGYSE hiszi el akkor senki emberfia. Mindenkinek túl kell esni ezen, hogy ő "úristen, már ennyi!" Természetesen egyáltalán nem azt mondom, hogy az embernek ez a legnagyobb problémája, dehogy; de valahol magában benne van a tudatosodás, hogy igen, öregszünk.
No, legyenek akkor még tortás képek...





































Egyébként este 6-ig lehetett szavazni, azaz SMS-ben elküldeni a szerintünk legszebb virágkocsi számát.
Nehezen tudtam választani, mert sok szép kocsi volt, de dönteni kellett valami alapján. Úgyhogy mindkét mobilról küldtem egy-egy SMS-t. És mit ad Isten, egyébként meg... az a kocsi lett a győztes.:)

(Fotó: Czeglédi Zsolt)


 (Az utolsó fotót is a netről töltöttem le, sajnos, már nem tudom, milyen oldalról)

"A győztes virágkocsival a 300 éve alapított debreceni Szent Anna Főplébánia köszöntötte a virágkarnevál vendégeit – hangzott el az eredményhirdetésen. A kompozíció – a méltatás szerint – többféle történelmi utalásból épült fel: mindenekelőtt azt jelezte, hogy '1715-ben gróf Csáky Imre nagyváradi püspök visszavezette nyáját a kálvinistává lett Debrecenbe', vagyis 300 éve visszatérhettek a katolikusok a városba.
A virágkocsi az oltárképpel a templom védőszentjét, Szent Annát is megidézte, a két virágharang pedig a közelmúltra emlékeztet: az egyiket Csáky bíboros tiszteletére szentelték fel 2011-ben, a másik pedig Szent II. János Pál pápa emlékét idézi, aki 1991-ben Debrecenben is járt. A kocsit Tamus István grafikus tervezte, a virágdíszítés Antal István és felesége, valamint a főplébániai közösség tagjainak munkáját dicséri."
(4024.hu oldalról)

Este 10-től minden várakozás ellenére (elállt ui. az eső) megtartották a tűzijátékot.
Sajnos, nem a Nagytemplomtól, hanem az egyetemtől, így csak azokat láttuk, melyeket magasabbra lőttek, hiszen a kilátást pont egy ilyen tízemeletes kanyarház zavarja tőlünk 50 méterre az egyetem irányában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése