2015. április 12., vasárnap

Igazi világosság

A vasárnap az egy olyan nap volt, hogy... huh!
Még nem tudom, lehet, hogy nem egy bejegyzésbe teszem a két nagyszerű eseményt.

Szóval először is ma nem a mi templomunkban voltam misén, ennek következtében picit lehetett tovább aludni... aztán készülődés, és időben elindulni, mert egyféle busz jár hétvégén a mi részünktől, az sem viszi túlzásba -- és arról még át kell szállni. Ugyanis pont a "városba" menő buszunkat vették el. Ami maradt, az príma ahhoz, ha valaki a Nagyerdő felé akar menni, na de a belvárosba szerintem többen mennének.
Így menjen ki két megállót a Tescóig az ember, s ott jönnek egyéb buszok is, vagy majdnem ugyanennyit gyalogoljunk át visszafelé, a Derék útra.
Nekem a közelebbi volt a szimpatikus, várakozás, 22-es, Tescónál leszállás. Várakozás, várakozás. Végre egy 125-ös... amiről leszállhatok ott, ahol a mi elvett 45-ösünkről is leszállhattam egy járat által.
Épp időben értem, jó helyre (természetesen szélre) beülve a Szent Annába.

Szóval a fél 12-es misére érkeztem, azért, mert eleve zenés-gitáros-ifjúsági mise volt, másrészt a prédikáció időszaka alatt meghallgathattuk a Dalárda elnevezésű együttesük által előadott Húsvéti mise és az Igazi világosság c. oratóriumot. Az oratórium eredeti címe egyébként Király Péter: Kezetekbe tüzet kaptatok.


Lényegében Krisztus szenvedéstörténete és feltámadása volt ez így dióhéjban "megfogalmazva"; szenzációsan szép, tiszta hangzású, gyönyörűségesen hátborzongató számok egymásutánjában.
Nagyszerű, pazar élmény volt, amit végtelenül kár lett volna kihagyni. Imádtam és végigborzongtam az egészet. Jómagam elég vájtfülű vagyok egyébként, de ez most számomra kifejezetten maga volt a tökély. Közben a székesegyház két oldalán falra erősített sík képernyőkön témába illő képeket vetítettek.
Mostanában nagyon hamar elérzékenyedem... minden szépségen, minden apróságon, minden pozitív, minden JÓ dolgon. Legszívesebben végigbőgtem volna csendesen az egészet.
S a feltámadáshoz érve pedig ujjongott a lelkem, de a szinte csak szuperlatívuszokban elmondható szépségtől a gombóc a torokban azért megmaradt... Nem tudom, hányan érezhettek még így rajtam kívül...
Le a kalappal, őszinte elismerésem az előadás minden tagja felé. Ezt a közösségi oldalukon is megírtam nagyon hálás köszönettel és örömmel.

Ahogy észrevettem, kifelé egy csomóan vettük körbe egyébként a CD-jüket ezer Ft-ért árusító emberkét, hiszen őket öröm hallgatni...



 És még a kijáratnál, valószínűleg svetitses diákok többen osztogatták ezt a kis jelentkezési lapot:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése