2015. április 8., szerda

Húsvéti (és utáni) munka

Április 4-én, tehát nagyszombaton kaptam az anyagot, amiről volt kollégámmal  2 hónapja beszéltünk, február 5-én konkrétan, az Apró-cseprőkben jeleztem.
Mivel kb. 2-3 hét volt előreláthatólag a dolog sorra kerülése, megmondom őszintén, nekem ez már csak igen ritkán jutott eszembe. Ez nem az illető megbízhatatlanságára utal nálam, sőt, igen nagyra becsülöm az illetőt; hanem arra a rengeteg negatív tapasztalatra az utóbbi évek folyamán: vagyis hogy általában ígérnek, aztán semmi sem lesz belőle. A jobbak azért ezt szokták közölni egy idő után, de az a ritkább. Most is közölte egy jó ismerősöm, hogy amit gondolt, az nem úgy lett, és sztornó, nem tud pénzért dolgoztatni; de nem haragszom-e. (Nem akartam közölni vele, hogy dehogy; sőt, megtiszteltetés, hogy egyáltalán szólt! Mert nem ez az általános, főleg nem egy munkanélkülivel. Mert örüljek, hogy egyáltalán felvetődtem, nem hogy még exkuzáljanak velem... És bár tök más téma, de így van ez a munkakereséssel is: már azért is hálás vagyok, ha ezerből egyvalaki közli, ráadásul humánusan, hogy NEM.)
No, lényeg, hogy előbb cseten, aztán mélben is megbeszélve meg is kaptam az anyagot.
Nem bírtam megállni, belenéztem... Rengeteg dolgom volt, fel se sorolom, mi mindent csináltam aznap (az biztos, hogy a kissé kissé lecsillapodott több éves ekcémám újra fellángolt, annyit dógoztam...)!
De... bacca meg, ez a szakmám. És nem bírtam ellenállni. Úgyhogy minden kisebb szabadidőmben vonzott a gép, vonzottak az Ásványok, mert Isten az atyám, volt rajta mit csinálni! Pont azt a fajtát, amit én egyébként minden csúnya jellegű összefoglalása ellenére -- szarból aranyat csinálni -- úgy szeretek.
Egyik javítás hozta a másikat, lehetetlen volt egyetlen szót is kihagyni, miközben még száz dologra kell figyelnie az embernek. Izgalmas. Nekem... hogy jó legyen, szuper legyen, tökéletes lehessen tördelésre.
Bátran mondhatom, a Word nyomdai szempontból nem fog ki rajtam. Mindennemű és fajta alapjavítás első dolga: a szerkesztői (piszkozat) üzemmódra váltás, és a láthatatlan karakterek ikonjának bekapcsolása.
Innentől már nem csaphat be semmi -- bár, ha jobban belegondolok, ha valami amatőr annyira profinak akar látszani, hogy belekever valami stílust, akkor az bizony engem is messzemenőkig hátráltat! SŐT! Stílustól nyomdai dolgoknál (könyvnél) elzárnám a Wordot, letiltanám attól, aki leendő könyvet pötyögtet Wordben és stílusokat használ. A legnagyobb baromság. Aztán, amikor a gatyába rázó megpróbálja helyrehozni a földrengető marhaságokat, akkor legyen látnok, varázsló, hülyeségmegoldó, próféta meg minden egyben.
Mikor anno egyszer egyfajta abszolút felesleges és tökhülye, mindennek ellentmondó stílust próbáltam kiirtani valami készülő "műből", és napokig nem sikerült, akkor elkeseredésemben, amikor számonkértek, azt mondtam, hogy b@sszátok meg, én csak szedő-szöveg- és olvasószerkesztő-tördelő-korrektor-stilizáló vagyok, és távolról sem Isten. Itt hallgattak el, mert én ritkán szoktam így...
Szóval a stílustól, számozott behúzástól könyvkészítésnél a jóisten mentsen meg mindenkit!
Prüntyögje be mindenki simán, betűnként. És aki majd rendbeteszi, sokkal hamarabb rendbe fogja tudni, mintha itt játssza az agyát az illető és "stilizálni próbál".
Itt stílus szempontokból nem volt gond, csak rengeteg csinálnivaló. Pedig nem volt egy terjedelmes munka.
Mégis, mivel azért pl. húsvétkor nem annyira értem rá hozzáférni, legfeljebb éjszakánként; kedden egész nap, szerdán pedig délelőtt még dolgoztam rajta, átnézés, egységesítések újra és újra; variációt adtam, hogy ha az A4 széles táblázat problémát okoz (mert azt fog!) egy A5-nél is keskenyebbre szánt könyvben, akkor mit csináljon: tehát megcsináltam a végére úgy is az ominózus tablíciát, hogy felosztottam (megszüntettem) a tablicát, és felsorolásos szövegként újratermeltem az egészet. Aztán majd választanak valamit!
Szerencsére tördelni nem nekem kellett. Ez, amit én csinálok, nos, EZ a hosszú, piszlicsárés, bogarászós és relatíve hátrányos meló, mivel ez napokig is eltarthat egy 160 oldalas könyvnél pl. Míg ami pénzt hoz jobban, az a tördelés, feltéve, ha a szöveggondozás, Wordből felesleges dolgok kiirtása, korrektúra kiválóan megvolt. Ekkor a tördelés már garantáltan 1-2 óra. És mégis, a tördelés hozza általában a pénzt. Az a valami
De ha valakinek úgy adják oda tördelni, hogy csinálja is meg előtte, és mondjuk, nem tudja... hát az gáz. Mert egy ocsmányság lesz az eredmény, ami szerencsétlen írót -- és egyúttal a kiadót is valamennyire -- fogja elsősorban minősíteni.
Lényeg, hogy elment szerdán a korrektúrázott könyv, a válasz sem késlelkedett.
Sőt, már délután a találkozást is nyélbe ütöttük az illetővel, és csont nélkül ki is fizetett a megállapodott összeg szerint.
Közben jót beszélgettünk, túl sok jót a jövőre nem igazán várhat az ember -- kiadók mennek szét újra és újra, csődöt jelentenek olyanok, akikről nem is sejtette volna az ember...

No mindegy, ezután elmentem a gyógyszertárba megajándékozni magam a nagyjából szinte havi gyógyszeremmel, utána pedig a Lidlbe, hogy macskakaját meg még pár szükséges dolgot vegyek.
Eredményesnek éreztem a napot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése