2014. december 21., vasárnap

Résen lenni

Ma estefelé fordult elő először, hogy kezdtem aggódni Honesty varratának sérthetetlensége okán.
Valahogy idáig nyugodt voltam efelől, hiszen a gallér alja is a macska álla elé ér bőven, örülök, hogy a kaját is valahogy, segítséggel, megdöntött pitliből tudja enni.
Örültem annak is, hogy mosdani azért tud, ha nem is mindenhol. Sokszor ellenőriztem és láttam, hogy a sebet NEM éri el!
Mégis, valami arra késztetett, hogy Honesty mosakodása közben odanézzek; háááát... nem hittem volna, hogy valamilyen módon így is elkezdte macerálni ott, ahol nem lenne szabad.
Azt láttam, hogy a díszpárnáknak dől, szinte ülve, és úgy mosakodik. Na nyilván, hogy a bal oldala van a feje felől! Ez még önmagában nem lett volna baj, csakhogy a varratát akarta nyalni, amit ugyan jól hittem, hogy nem éri el, de mindent elkövetett, hogy minél hátrább tudja húzni a fejét, és ahogy lendületből nyalt előrefele, ha a nyelve nem is, de a gallér nem éppen puha és nem éppen tompa széle "seperte" a varratot! A gallér széle így beleakadt a csomókba, s a lendülettől akár ki is szakíthatta volna azokat!
Azt hittem, frászt kapok, mert néhány öltésnél látszik a nyoma a manővernek. Nem, nem kezdte még ki az öltéseket, nem jöttek ki a csomók, csak éppen a bőrt cincálgatták kissé a gallérral húzott görcsök; hangyányit itt-ott bevérzett!
Jó lett volna egy, mondjuk, tacskóra való kutyaruha...
Vagy ha van varrógépem, netán varrni is tudnék, ha lenne. De nincs, és csak kézzel tudok varrni... az, mire készen lenne?!?!
Szétvágtunk egy régi vállpántos topot, és körbe akartuk rajta tekerni, hogy mégis, mekkora átmérőnyi kellene... meg egyáltalán, hogy? Patent, gomb gomblyukkal, vagy varrjunk rá megkötőket? Hát addig százszor kikezdi a varratot... Na persze, hogy nem hagyta a körbetekerést.
Így aztán nem tudok mit csinálni, egyszerűen ha fekszik vagy ül és nyalakodni kezd, ráterítem ezt a szétvágott, könnyű anyagot. Elkezdem simizni, nyugtatni, terelni -- s csodák csodája, abbahagyja a sebe zaklatását.
Szereti ezt az anyagot... és tök véletlenül megy a gallérjához! :DD
Mindenesetre már csak hármat kellene aludni... három nap, három éccaka...
Nem tudom, hogy bírjuk ki, de muszáj lenne. Éjjel-nappal résen leszek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése