2014. augusztus 29., péntek

Reumás bonyodalmak

10.45-re volt időpontom a reumára.
Elkészülés, elindulás, busz, bőven időben érkezés, számkérés és ücsörgés a váróban -- eddig minden rendben ment. Még úgy nagyjából időben sikerült a behívatásom is.
Aztán kiírták a 3 havi csontritkulási gyógyszereimet, majd jött két beutaló: egy az éves DEXÁ-ra, egy másik a laborba. Kérdeztem az adjunktusnőt, hogy én asszem, november elején voltam tavaly DEXÁ-n, és hogy ez még nem lesz-e korán. Ő mondta, hogy természetesen, de úgyis november vége felé jövök legközelebb, mire letelik a gyógyszerem, és akkor már tudom hozni a fenti leleteket. A DEXÁ-n meg nyilván fogják tudni, mikor adhatnak időpontot.
A laborlelet meg legyen viszonylag friss. Mert míg ment a printelés, megjegyeztem, hogy májusban és júniusban volt két laborvizsgálatom epeműtét miatt... de hát az nyilván novemberre már kit érdekel. Mondta a hölgy, hogy ha itt csináltatom az "SZTK"-ban, akkor nem kell eredményért jönni külön, mert átküldik neki. De csináltathatom itt, a lakótelepi laborunkban is, csak akkor menjek vissza a leletért, mert el kell majd nyilván hoznom a számára. Azt is végiggondoltam, hogy ott az időpontkéréstől mennyi is?, kb. 2 hét volt az idő az akcióig. 1-2 nap, míg érte lehet menni, és hogy ne legyen régi, akkor november elején minimum!! időpontot kell kérnem a laborba...
No, jó. Átmentem a DEXÁ-ra, ücsörögtem egy kicsit, mire kijött a hölgy. Mondom, hogy most gyüvök a rejumáról, és kellene nekem egy időpont. Nagyon kedvesen, hogy igen, persze, máris megy és nézi. Erre el szoktunk várogatni azért egy darabig.
Aztán jön ki a hölgy, és mondja, hogy még nem tud adni novemberi időpontot, mert még nem telt le az 1 év, és tb-s dexálás évente csak egy jár. Mondom, én ezt tudom, beszéltem is a reumán erről, de ott aszonták, hogy majd itt azt úgyis látják, és akkorra adnak, amikorra már jogszerű. De hogy nem tud adni, mert a novemberi időpontokat még meg sem lehet nyitni. Erről nyilván ezek szerint a reumán nem tudnak.
Na, most akkor mi legyen?
Mondta, hogy lent (ehhez is kellett egy kis idő, míg felfogtam, mi az a lent) kérjek a reumára időpontot novemberre, hogy vissza tudjak ide jönni -- időpontot kérni? -- akkor. Na de mondom, itt is legalább 5-6 hét eltelik az időpontkérés és a vizsgálati időpont között! S az nekem akkor nem jó, mert kicsúszok a november 20-a körüli tényleges reumára menésről. Leletekkel együtt... (És akkor itt a hölgynek még nem is beszélem a másik beutalóról, hogy még addig azt is meg kell oldani.)
Lényeg, hogy nem nagyon értettük, mit beszél a másik.
Én mindenesetre lementem a parasztelosztóba, és megpróbáltam elmagyarázni, mi a helyzet. A DEXA-beli 5-6 hét várakozás miatt októberi időpontra gondoltam... De különben dunsztom sem volt, hogy ha egyszer ITT VAN egy beutaló, csak ők még nem tudnak időpontot adni novemberre, akkor MIÉRT kell egy másik időpont és MIÉRT PONT a reumára??? Nem lehetne kivárni ezzel a beutalóval, hogy októberben eljöjjek újra egy novemberi időpontért?
Nyilván nem tudom én sem jól elmagyarázni azt, amit én sem értek, de minden jószándék és próbálkozás megvolt. Ennek ellenére az ottani hölgy sem értette. Felhívta a DEXÁ-t. Egy-két kérdés, mondat volt, aztán sokáig hallgatott a telefonnal a kezében.
Én drukkoltam, hogy legalább ő értse már meg, mit csináljunk!
Aztán talán megértette, mindenesetre a végén úgy reagált bele a telefonba, hogy "jó, akkor értem, csak a hölgy itt mindenképpen októberre akart időpontot..." (na nyilván, azért, hogy minimálisan 1 hónap várakozás után időben bekerülhessek a DEXÁra, de mindegy... szóval ő nyilván nem tehet úgy, hogy értetlen; míg a beteg az nyugodtan definiálódhat béna értetlenként -- nem tagadhatom, az is voltam. Igazság szerint most sem értem konkrétan ezt az egészet, na.)
Amennyit a végén összegezni tudtam annak segítségével, amit az időpontosztó hölgy mondott, az az, hogy adott egy november 7-i időpontot a reumára. Hogy ez mér kell, sose fogom megérteni. Egy belekérdezésemre ráírta az időpontos cetlire külön a DEXA telefonszámát, hogy EZT hívjam fel október elején, és KÉRJEK DIREKT november 7-re időpontot. Ez legalább világos. De miért kellett a reumára...?
Ha ez így sikerül, meg fogom ünnepelni.
Közben úgy döntöttem, jó lesz nekem az itteni labor, inkább másnap elmegyek majd a leletért. Ami azt jelenti megint, hogy november elején, vagy talán még október legvége felé kérek egy időpontot az itteni laborba, ami tavaszi tapasztalatok szerint 2 hét. Hogy mindennel együtt kezembe legyen az a lelet is, a dexással együtt, amikor majd SZINTÉN október vége felé kérek egy időpontot a reumára IS, november 20-a utánra.
Csak győzzem megjegyezni meg követni ezt az egészet... Komolyan, még értelmezni is pont elég, nemhogy végigcsinálni.
Tehát, akkor ahogy legalábbis most konstatálom: október eleje: DEXA hívása, időpontkérés november 7-re. Ott azonnali lelet.
Október vége: időpontkérés a laborba (2 hét), időpontkérés a reumára (1 hónap).
Talán. Vagy mégsem értem...
Ezek mellett csak reménykednem és imádkoznom kellene a jobb DEXA-eredményekért! Mert ha megint romlott, akkor nekem már lényegében mindegy, milyen gyógyszert sóznak rám folyton... mindennel csak romlik és romlik. Szerintem ott IS lett elcseszve ez az egész, hogy az első, egy 12 évvel ezelőtti DEXA-vizsgálatkor az átlag -2 körüli csontritkulási értékeket nem nagyon vették komolyan, és csak D3-at szedettek velem. Ami, amint látjuk az eredményt, sz@rt se ért. Pedig már akkor is papírra írták: közepes fokú csontritkulás. 45-46 évesen.
És 55 évesen csak azért derült ki a súlyos, mert elbocsátottak, és van időm ezeket a cirkuszokat állandóan csinálni. Különben még mindig ott seggelnék a munkahelyen, és fogalmam sem lenne, mitől vagyok hullagyenge és erőtlen, amit már megszokhattam persze attól fogva, hogy 42 évesen már guggolásból is nehezemre esett felállni... pár év múlva meg már nem is tudtam, csak négykézlábról, gusztán.:))

2014. augusztus 28., csütörtök

Félsikeres gyógyszeríratás

Reménykedve, hogy már nincs helyettesítés, elmentem a háziorvos délutáni rendelésére.
Ugyanis két gyógyszerem már legalább egy hete elfogyott, azokat mindenképp újra kell íratni, és a szívgyógyszereket is aszerint szelektáltam, hogy miből mennyi van, mivel nem volt fontos mindet 3 hónapra íratni.
Természetesen jó sokan voltunk, és idegen asszisztensnő jött ki egy negyedórás várakozás után. Erre gondolván listára is írtam a gyóccereket, miből mennyi kell. Még ezt sose csináltam, mindig csak annyit mondtam, hogy a gyógyszereimet jöttem kiíratni. De most már annyi a gyógyszerem, hogy bárki megirigyelhetne... szóval (csak gyakorlatilag, elvileg nem) rokkant vínasszonyhoz méltóan besorolhatok a listával érkezők közé...
Megkönnyebbülés ez mindig, ha már túl vagyok az felíratásiigény-beadáson, mert legtöbbször nem fogy el addig a nép előlem, mire sor kerülne rám, hanem kihozzák a receptjeimet. Most is így történt, mindazonáltal majd' 1 órát elvoltam a váróban.
Átnéztem, aláírogattam stb., és az ottani, rendelő melletti gyógyszertárban ki is váltottam a gyógyszereket. Nem is tudom, volt valami halvány hiányérzetem, de hiába, nem tudtam, mi okozza.
Még intéztem ezt-azt, bementem százas boltba, DM-be alomért, ami nem volt...
Majd itthon, este, mikor újrapakoltam a szatyornyi gyógyszert, vettem észre, hogy nem volt véletlen ez a fura hiányérzet: egy gyógyszert nem írtak fel, egyszerűen kimaradhatott. Szerencsére van még belőle egy dobozzal, és ez csupán azért idegesítő, mert egyébként csak 3 hónap múlva kéne mennem íratni, de e miatt az egy gyógyszer miatt menjek megint hamarabb.
Ha még lista sem lett volna, lehet, több is elmarad? Hiába, ezzel jár már az, ha szatyornyi a 3 havi gyógyszerünk. Egy része persze, mert a reumások, szemcsepp, a recept nélkül vehetőek, valamint az ekcéma elleni kenőcsök benne sincsenek!!

Augusztusi 6 könyves kihívás

Olvassunk a nyár utolsó hónapjában is! -- Augusztus, 6 könyv
címmel indította kihívását lexa24, 173. jelentkező voltam rá.


Kedves Molyok! 
Eme csodás hónapban, azaz augusztus 27-én lesz az első molyszülinapom. 
Ennek tiszteletére rendezem ezt a kihívást, melynek lényege, hogy a nyár és vakáció utolsó hónapjában is olvassunk! De nem is akármennyit, egészen pontosan 6 könyvre gondoltam. :) Tehát mit is tegyél a plecsniért? 
– Katt a Részt veszek gombra!
– Olvass el 6 könyvet augusztusban. Ezeket az olvasásokat augusztus elsejétől kezdetlegesen egészen harmincegyedikéig elfogadom.
– Az olvasásaidat egy polcra gyűjtsd össze (a kihívás címével), ahol a megjegyzésbe linkeld az Én és a Könyv linket!
– Linkeld nekem a polcot, és csak írd le, melyik könyv tetszett a legjobban! :)
Köszönöm,hogy az én kihívásomat választottad! Megjegyzésbe ne felejtsd el kukacolni a nevem!

A következő 6 könyvvel neveztem:
      Danielle Steel: A csók
      Melissa Moretti: Gyógyító szeretet
      Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
      Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve
      Aurora White: A gyöngyhalász
      Melissa Moretti: Az élet hajnalán

Jött immáron a 197. plecsni.

2014. augusztus 27., szerda

Nyílnak az őszirózsák


Nagyon kellemes idő volt ma is; részemről ez úgy értendő, hogy nem volt dögmeleg, de azért napsütés volt, időnként némi felhősödéssel, de eső nélkül. Így megint eltöltöttem pár kellemes órát anyámnál.


Nyugis délután volt, nem jött senki, ahogy azt anyám előre gondolta is.
Málnáztam egy keveset, meg aztán ettem finomat -- a húst tegnap sütötte anyám és az uborkasalátát is előzőleg készítette, mer'hogy enni úgyis kell (ilyenkor ő rájár több alkalommal a sült csirkecombra), de a petrezselymes dinsztelt krumplit frissen csinálta nekem. Nem mondhatnám, hogy nem vetettem rá magam.:) A fasírt, úgymond, sós aprósütemény helyett kínálódott, csak úgy, ennyi maradt a hétvégéről. (Az üveg csak díszlet, benne némi hp található.:))


A szomszéd bá'tól viszont, akit eszmélésem óta ismerek, megtudtuk, hogy a sréhen velünk szemben lakó gyerekkori osztálytársnőm férje, úgy vagy 38 évi házasság után (két lányuk felnőtt, már nem otthon élnek) egyszer csak öngyilkos lett...
Ez egy kissé letaglózott, hisz még a múltkor, pár hete, mikor itt voltam, láttam őt tenni-venni a házuk előtt; mindig nagyon barátságosan üdvözölt. Kedves ember volt, szerették is az utcában...
Nem nagyon akarom elhinni, bár amennyit és amit tudtam róluk, annyira nem csodálkozom ezen a döntésen. Csak elszomorít, és eléggé meghatározza a következő időszakom hangulatát...:( Kár érte... kár, hogy környezete nem fogta a jelzéseit. Az emberek általában nem vesznek tudomást a hasonló jelzésekről, pedig vannak. Azt gondolják, úgysem meri... meg mit szóljon ő bele mások életébe... meg van önmagának is elég baja, mit foglalkozzon ő más bajával... stb.

Szülinapra

Istvánomnak kívánok
nagyon boldog születésnapot;
Isten éltesse erőben, egészségben
sokáig!


* * *

Visszanézve

Elsuhanó évek
nem mindig fényes
szele csapong
fejed felett,
vissza-visszanézve
tán egyik-másik
tékozlottnak
tűnhet, lehet...
Az egészhez mérve
oly parány idő,
mely igazgyöngyként
születhet meg,
mégis csupán csak e
néhány igazgyöngy
őrzi tisztán,
mi érték lehet.

* * *

Már reggeltől igyekeztem minden létező közös netes helyen és módon köszönteni, képeslappal, sms-sel, fórumokon stb. A vers is mostanra készült, hadd legyen valamelyest más ez a napja. Magamról tudom, milyen jólesik az embernek, ha lépten-nyomon jön valami kis megemlékezés, köszöntés, apró örömcseppek permetezgetnek innen-onnan...

2014. augusztus 26., kedd

Nyári olvasások kihívása

2014 nyár
PimPo kihívása, 198.-ként vettem részt.


Imádom a nyarat, kedvenc évszakom; és egyik nap azon gondolkoztam, hogy tavaly mennyi könyvet olvastam el. Elég sok könyvvel sikerült megismerkednem, és úgy véltem, hogy az idén is tarthatnám ezt a mennyiséget. Így eszembe jutott ez a kihívás.:D Muszáj voltam ilyen korán megcsinálni, mert félek hogy elfelejtem..:P Na mindegy… 
Tehát a feladat: 
> Kattints a Részt veszek gombra;
> olvass el min. 20 könyvet;
> készíts egy polcot, ahova felpakolod majd az olvasási linkeket. 
> Az olvasásokat június 1-jétől fogadom el;
> újraolvasások érnek;
> a könyvek min. 100 oldalasak legyenek. 
> Nyár végén hozd a polcot, természetesen lehet előbb is, ha megvan a 20 könyv. 
> Egy értékelést is kérek ahhoz a könyvhöz, amelyik a legjobban tetszett ez idő alatt.
Remélem, minden érthető.:) Jó olvasást!:D

Meglett a 20.

Kerstin Gier: Rubinvörös
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Kerstin Gier: Zafírkék
Fazekas Miklós: Három kisregény és számos novella
Danielle Steel: Csoda
Tara Scott: Melyik élet?
Tara Scott: Kinek a szíve?
Tara Scott: Arcmás
Tara Scott: Pusztító szerelem
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Jószay Magdolna: Igaz cicaságok
Jószay Magdolna: A csend hintája
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Danielle Steel: A csók
Melissa Moretti: Gyógyító szeretet
Nancy Price: Egy ágyban az ellenséggel
Sidney Lawrence: Egymásnak teremtve
Aurora White: A gyöngyhalász
Melissa Moretti: Az élet hajnalán
Melissa Moretti: Jó éjszakát, kapitány

Kaptam érte a 196. plecsnit.

2014. augusztus 23., szombat

Anyámnál Szilvivel


Anyámnak kedve volt.:)) Meghívni minket töltött paprikára és csőrögére. És aki ismeri anyám főztjét, annak ez nem semmi indok!!
Bencust délben elvitte a "másik ágazat", hiszen ők valamiért mindig nagyon ragaszkodnak valamilyen személyes ünnepnek a kizárólagos NAPJÁN történő köszöntéséhez. Mi nem csinálunk gondot, ha pár nap csúszik ide-oda, lényeg, hogy ünneplés, köszöntés nem marad ki. Mi megünnepeltük Bencust az anyja születésnapján (illetve annak pontos napja utáni 1 nappal -- nem dőlt össze a világ!), úgyhogy ugyan miért ne vihetnék el, ha már ennyire ragaszkodnak valaminek a pontos napjához. Ebből csak akkor van probléma, ha valaminek a kizárólagos napján épp mondjuk, bárányhimlős a gyerek. Vagy egyéb, komolyabb indok van.
Mert volt már ilyen, pl. tavaly gyermeknapkor! Egyszerűen NEM mehetett SEHOVA a gyerek, még a saját óvodai évzárójára se! -- beteg volt, kész! És bizony, sírtak-ríttak, de NEM értették meg! Hiába mondtuk, hogy ugyanúgy fog pár nap múlva is örülni a gyerek -- nem és nem! Na mindegy.

Útközbeni képek:


Ez óriási, ez a trombitaszerű virág. A fotókon néha csalóka a méret, hisz' egy bogár is többszöröse lehet néha az eredetinek; de ez a virág NEM petúnia. Nagy! Ugyanúgy, mint a blogkezdő virág: óriási és csodás.



Ő viszont petúnia! Egy olyan petúnia, aki a betonfal és a betonjárda közti résből nőtt ki! És itt volt már egy hónapja is! Imádom ezeket a túlélőket... És értékelem, hogy nem cibálják ki gazként...



Mire anyámhoz értünk, úgy egy óra körül, már volt néhány látogatója előttünk. Csak úgy. Unokahúgom Mollyval, de ő ment délutánra dolgozni. Aztán egy erdélyi asszony, aki mindig beugrik hozzá, ha erre jár -- olcsón szokott hozni szükséges dolgokat, és egyúttal elbeszélget. Mamu úgy tudta, hogy ma neki "szabadnapja" lesz, előtte már telefonon a segítőjét is lebeszélte a mai látogatásról, hogy majd pár nap múlva jobb lesz.:)) Bajban is volt, hogy mi lesz a töltött paprikával?
A szokásos göngyölegeken kívül vittünk is valamit: valahogy alapból nem szeretünk sehova üres kézzel menni ilyen esetekben, még akkor sem, ha nincs köszöntési alkalom. Kekszet, nápolyit, egy elolvasott, nekivaló könyvet.
És persze elkerültünk a mennyek országába is a töltött paprikájával és a friss, porcukros, még langyos csőrögével!
Az első külön nekem készült, mert én lé nélkül szeretem, ebből kettőt le is toltam hirtelen; Szilvi pedig bőséges paradicsomos lében, és ő megeszi a paprikáját is! Biztos úgy helyes, nyilván.:)


Aztán az egész délután csak a mienk volt. Olyan jót beszélgettünk, emlékezgettünk, hogy csuda!
Meg persze fotóztunk egy csomót, most a rovarfélék voltak előtérben; etettünk kiskutyát is, meg a két házzal odábbi tető galambjait próbáltuk valahogy befókuszálni úgy, hogy látni is lehessen valamit.
Egy fakopáncs is sűrűn adott hangot véleményének a kertben, hol egyik, hol másik fán -- Szilvi, bár ellenfényben és nagyon spontán, de próbálkozott minél aktívabban kihasználni a ritka alkalmat.


Ezen háromféle "jószág" is látható... Szilvi ezt rakta fel fb-os fejképnek, vagy minek nevezik.



A csúcs az egy almafa ágáról fonálon villámgyorsan leereszkedő valódi, vérbeli keresztespók volt, mely az almán landolt, és ott meglehetősen optimálisan működött modellként!


Szilvi, aki egyébként pici kora óta pókiszonyos -- jó, én se szeretném testközelben, de én a hernyótól, férgektől még jobban reszketek --, rettegve mesélte el, hogy akár a nyakába is ereszkedhetett volna, mikor ott fotózta az almákat... de azért lám, a fotózás szenvedélye győzött, mert legalább 20 fotót csinált a pókról, "akin" jól látható, miről kapta a nevét.


Anyámnál még egy kis csendélet:


Vérbeli hokedli



Barackmagok -- elfelejtettem megkérdezni,
és ez itt a kérdés: mér' vannak gyűjtve?



...és elérkezett a napja, hogy a málna másodérésekor végre tudtam pár szem málnát enni. Legalábbis megpróbáltam... de nem okozott bajt.




Egy adag befőzéseredmény...



Üres üvegek, nem akármilyen módon várakozva...



A tűzijátékvirág, ahogy én hívom




Ezt az alig használt dinnyehéjat a "komposztdombon" érdemes rákattintva kinagyítani... tök jó szerintem, bár kapcsolt részeim az ég felé néztek, hogy ezt is lefotózom...:))


Eljövetelkor Szilvi lefotózta a régi házat utcafrontról. Így még eddig nem is volt fotó róla...