2014. január 3., péntek

Turkálósdi barát módra

Már elsején felhívott Popika, hogy ha otthon lennék, hozna egy nagy halom ruhaneműt, természetesen "ha meg nem sért".:) Mondtam, hogy nagyon aranyos -- és ismer ő engem annyira egyébként, hogy tudja: engem jó szándékkal meg nem lehet sérteni! --, de egyelőre még Pesten vagyok és másnap megyek haza, akkor is csak későn... No, akkor majd hív...
Így aztán 3-án, ahogy magamhoz tértem (hiszen elmúlt már hajnali 2 óra szerintem, mikor ágyba kerültem) és a telefont is bekapcsoltam, nemsokára jelentkezett is, hogy ő már meg is főzött, és elindulna, ha gondolom...
Én éppen a takonykórom csúcspontját ünnepelhettem aznap, mely még 1-jén estefelé kezdődött Pesten, sima orrdugulással, de akkor még azt hittem, allergiatünet és mindjárt elmúlik... Hát nem múlt el, hanem 2-ára rendesen kifejlődött. Úgy, hogy hazafelé a vonaton már folyamatosan fújtam az orrom és spriccelt még a szememből is a könny az állandó facsarástól. Gyakorlatilag el sem tudtam venni az orromtól a pzs-t; szörnyű volt még akkor is, ha hálisten, csak ennyi volt, és nem influenza lázzal meg minden mással, ami azzal jár. Még csak nem is torokfájással kezdődött, mint az effajta kórok 99%-a...
Ez a mezei takonykór. Mindegy, ismerem a különbséget, az influenzához képest ez önmagában semmiség -- ettől függetlenül rendesen padlóra tudja vágni az embert az az állandó orrfacsarás, a "tele-fejség", amikor kilóval súlyosabbnak érzed a fejed, de nem ám az észtől, hanem a takonytól.
Lehet, hogy még Szilvitől vittem magammal és akkor tört ki rajtam, ők ugyanis itt előbb Bence, majd ő végigjátszották indulásomig itthon ezt a fajtát; de az is lehet, hogy Pamcsikától kaptam el, aki egyébként figyelmeztetett is bennünket, igaz, mire kimondta, már túlvoltunk az üdvözlő puszin.:) Na meg elkaphattam az odafele úton is azon a túlzsúfolt IC-n...
Gondoltam is rá, mikor hazafelé utaztam egy "lazán lakott" IC-n, milyen szerencse, hogy azon a részen egyedül ülök; sem szemben, sem mellettem nem szorongok senkitől, miközben folyamatosan ontom a kiadós orrfúvásokat, és a szemetesizé is az én sz@rrá ázott pzs-immel telt meg.
Mondtam Popikának, hogy ez van, egyetlen góc vagyok, ha ez nem tartja vissza és nincs jobb dóga, akkor jöjjön nyugodtan. Még azt is felajánlottam, hogy találkozzunk félúton, az állomásnál... gondoltam, ahogy tegnap hazajöttem, most is valahogy fel bírok menni...
De nem, ő eljött, de mondta, hogy siet, mert unokát fürdetni jár amúgy is, és nem jönne fel. Úgyhogy én mentem le a bejárati ajtó utáni kicsi előtérbe, de annyi eszem nem volt, hogy kabátot vegyek. A pólóra csak egy melegítőfelsőt vettem... így végig rázott a hideg, nyilvánvalóan, de az én hibám volt; tudhattam, hogy fél órát minimum el fogunk beszélgetni...
Két nagy szatyorba jó sok holmi elfért, alig győztem utána hova tenni. Mondta, hogy ha bármi is nem jó vagy nem kell, nyugodtan vigyem el a Máltaihoz, ő is oda vinné.
Azért én is átadtam egy kis ajándéktasakot, a megrovást megelőzendően mondtam, hogy én is csak úgy összeszedtem pár olyan dolgot, amin szívesen túladnék -- szóval nehogy azt higgye, hogy anyagilag emiatt fogok a hónapban csődbe menni... Így pl. beleraktam két olyan könyvet, amiből nekem kettőt sikerült valahogy begyűjteni -- egy Danielle Steel és egy Martha Tailor -- (bár jelenleg Popika biztos nem olvas, de nyomdász volt ő is, volt idő, amikor szeretett és tudott is olvasni, és elvégre 2 év múlva nyugdíjas lesz!:)); beleraktam egy vadiúj állapotú Artúr cicás mesekönyvet (mert ebből is anno direkt többet vettem!), egy kis puzzlét, amit Bencusnak vettem volna még régebben, de kiderült, hogy olyan már van neki (gondoltam, ezekbe majd belenő valamelyik unokája, vagy van, akinek már bele sem kell nőnie...), meg egy kis újévi szerencsepatkós bigyót. Így nekem is jobb, hogy nem csak én kapok.:)
A cuccokból egész biztosan fogok tudni használni, ha egyáltalán lesz hova felvennem bármit. Mert akadtak kétrészes ruhák, két zakó, elegánsabb blúzok, két kabát, három gatyó (ezek, sajnos, tutira nagyobbak), három nyári szoknya, egy könnyű retikül... Mindenesetre Szilvinek is szóltam, és át is vitt két szoknyát (bár ő sem szoknyás, max. 40 fok felett!) és egy zakót. Jó dolgok, mindenesetre. Hát majd meglátom, amit nem tudok hordani, majd elviszem ide a Forráshoz, ahova szoktunk cuccokat hordani. Nekünk legalább közel van.
Mindenképpen köszönet értük, elsősorban a gesztusért.:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése