2014. január 16., csütörtök

Hiba a bejegyzéslistánál

Majd' 1 hétig nem fértem hozzá a blogom bejegyzéslistájához.
Ami ugye, azt is jelentette, hogy újat sem tudtam írni. Legnagyobb tehetőségem az volt, hogy a címig eljutottam, s oda legalább be tudtam írni, hogy írás nyista.
A jelzett időintervallum elején még meg tudtam nyitni ugyan egy új blogbejegyzést, de a beállításai már nem voltak hozzáférhetőek, s addig-addig küszködtem vele, hogy egy idő után már úgy tűnt, örökre bezáródott, és soha többet nem tudom az eddig megírtakat sem megnyitni, nemhogy a paramétereket megmondani a bejegyzésekhez vagy azokat közzétenni stb. Ezek után egy új bejegyzésnél pedig már csak a cím beírására volt lehetőség, továbbá semmi, ez is csak egy ideig -- mert kis idő múlva a bejegyzés funkcióm már mintha soha nem is lett volna.
Mivel ott van a Visszajelzés küldése lehetőség a jobb alsó sarokban, így ezt kihasználva számtalan jelzést küldtem, hogy mi nem működik a blogomban.
Természetesen írják, hogy nem tudnak minden visszajelzésre válaszolni, de csak teltek-múltak a napok és nem történt semmi... éppen ezért egyáltalán nem lehettem biztos abban sem, hogy egyáltalán akadt valaki tehetős személy, aki mondjuk, elolvasta a problémát, netán elgondolkodott rajta!
Idegesített persze ez is (és sok más ezzel egyidőben: a netes vírus, a hűtő, a médiabox, nátha, kapcsolt részeim betegségei stb.), mert csak gondoljon bele bárki: 888 bejegyzés, 4,5 év... úristen, mi munkám fekszik ebben a blogban? Mi van, ha ennyi volt és kalap-kabát?

Egyszer már elvesztettem egy közel kétéves blogot...
Mondjuk, mai fejjel ott és hasonló kaliberű helyeken nem nyitnék blogot. Akkoriban volt ez, amikor eltört a vállam és tápon voltam; bal kézzel pötyögve, de rettentő intenzitással írtam azt a blogot...
Egyszer csak fogták, és rendszerfelújítást határoztak el, minek következtében vagy egy hónapig egyáltalán nem volt semmilyen formában hozzáférhető a blog -- na, hát én abba némileg belebetegedtem.
Levelezéseket is folytattam az oldal üzemeltetőivel, de eltelt 1-2 hét, mire egyáltalán reagáltak; majd nyugtattak és biztattak, hogy nehogy abbahagyjam, mert nagyon jó a blogom...
De amikor hosszú hetek elteltével újra üzemelt a blogrendszer, sajnos, lehetetlennek éreztem újrarenoválni az egészet: ugyanis a változtatások áldozatául esett az egész. Minden, amit addig kiküszködtem, dőlt-borult, összevissza állt vagy épp sehogyse... Nyomdász létemre egyszerűen nem bírtam elviselni, hogy a látványnak köze nincs ahhoz a tipográfiához, amellyel én szerkesztettem azt a többszáz bejegyzést! És nem voltam hajlandó elölről kezdeni, mert HA helyileg legalább javíthatóak lettek volna a dolgok, akkor is, míg többszáz bejegyzésen áthaladok... De NEM voltak javíthatóak. Újra kellett volna indítani minden bejegyzést és átkopizni naponként az egészet szövegileg, majd újra behívogatni hozzá a képeket... Hát, nem. Aludtam rá pár hetet, míg rászántam magam a likvidálásra... de már minden kedvem, minden indíttatásom, minden ambícióm odalett. Nem és nem tudtam folytatni azt a blogot, és úgy hagyni az előző bejegyzéseket, ahogy az isten megadta... szanaszét rugdalva, amatőr összevisszaságban. És döntöttem: törlöm a blogot.
Ami nem volt egyszerű: egyben ugyanis (lehet, hogy szándékosan?) nem lehetett! Csak bejegyzésenként...
Mindegy, rászántam pár órát! Még úgy is sokkal kevesebb idő volt ez, mintha szívatom magam a többszáz bejegyzés újrakreálásával...

Itt most szintén igazságtalannak is éreztem a dolgot, mert nem én csesztem el. Ha ugyanis csinálok valamit, amit elbaltáztam, akkor legfeljebb amiatt vagyok ideges és főleg magamat hibáztatom. De így? Nem csináltam semmit, nem is merem különösebben kihasználni az esetleges lehetőségeimet, mert pl. a gportalomon jártam úgy, hogy szerkezetileg valamit esetleg "mertem" kreálni nagyon óvatosan, melynek következtében párhetes folyamatos munkám az oldalon a semmivel egyenlővé vált. Megtanultam, hogy nagyon óvatosan, csínján bánok mindennel, amiben nem vagyok biztos. Ez tudom, nem mindig jó, de sajnos, pont a saját bőrömön tapasztaltam a veszteséget meg a felesleges, kárbaveszett munkát...
Mindenesetre mindennap pontos, rövid, lényegretörő, érthető és értelmezhető problémaleírásokat adtam. Gondoltam, csinálom a végtelenségig, amíg nem látok valami változást vagy javulást; hátha észreveszik! Ezen túlmenőleg tényleg nem tudtam, mi mást tehetnék az ügy érdekében...
Szerencsére aznap, amikor este Dani megszüntette a netes vírust, fél nappal előtte vettem észre, hogy hoppá, bejött a bejegyzéslista! Pedig már szinte csak rutinból nyomtam rá, és lám, viszontláthatom! Tökre meglepődtem. Bár nem kaptam semmi reagálást a "leveleimre", de úgy gondolom, végül is mégiscsak azért javult meg a dolog, mert előbb-utóbb odafigyeltek a visszajelzésekre.
Úgyhogy mindenesetre gyorsan beállítottam a már napokkal előbb megírt bejegyzés paramétereit és közzétettem; mondok: hurrá. Ennyi legalább legyen meg. Ezután kitöröltem azt a legalább 10 felesleges "új bejegyzést", melyekben ugyan semmi nem volt, csak a próbálkozások révén keletkeztek... és az utolsót, melynél a címbe írtam be, hogy problémám van, nincs blog... Aztán persze elkezdtem folyamatosan írni az azóta történt dolgokról, változásokról...
Én nagyon fogok eztán is vigyázni, és nagyon remélem, hogy EZ a bloglehetőség ITT, MOST és MAJD megmarad problémák nélkül!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése