2014. január 17., péntek

Dani segítségei

Szerdán úgy 1 óra körül bedugtam a hűtőt. Indult. Működött. 2-3 órán át ment, figyelgettem, melyik része mennyire hűt; mindezen közben a régi hűtőt áramtalanítottam, kipakoltam és elkezdtem olvasztani.
A hűtőrésszel nem volt semmi szokatlan, elvégre azt ezerszer használjuk, és ott eddig sem vettünk észre semmi különöset, hála a nagyon jó istennek.
Amikor mindent kipakoltam, addigra már az "új" hűtő eléggé hűvös volt ahhoz, hogy be lehessen pakolni a tartalmat. Így is lett.
Már magam sem emlékeztem, miket hagytunk anno október elején a fagyóban, hát nem csoda, végül is nem sok minden volt. Húsféle egyedül egy félkilónyi pulykaapróhús, amit már nem is tettem vissza fagyasztóba, hadd olvadjon. A zöldségfélék fele lejárt, azt kilöktük, valamint a dobozba berakott maradék ételeket is kidobtuk. A zöldségfélék másik felét, 3-4 félzacskót kellett végül is fagyasztóba rakni...
Így, hogy minden kaja ment a másik hűtőbe, így a két hűtővel ellátott konyhában legalább maradt némi helyem az olvasztásra is. Elmondhatom, hogy ennél hosszabb hűtőleolvasztásom még nemigen volt. Olyan jegek voltak a fagyóban, hogy órákig meg sem moccant a belső ajtó vagy rácsdobozok.
Aztán még a kimosogatás...
A fagyóajtó moccanatlanul állt kitárva, de a végén, amikor már fél nap után elvileg minden ki lett olvadva és kimosva, törölve, akkor becsuktam volna. No, akkor természetesen eleresztette magát. Úgy kellett megint visszamanipulálni a fagyóajtót a helyére, hogy meg is álljon és úgy nézhessen ki, mintha semmi baja nem lenne. Na nem mintha már bármi célunk is lehetne vele.
Hosszadalmas volt, az biztos...
Danival másnap estefelé beszéltük meg, hogy átjön, és megkíséreljük megcserélni a két hűtő helyét.

Dani csütörtökön este 6 körül át is jött, és vagy 3 óra hosszat elszórakoztunk úgy globalice minden javítanivaló dolgon.
Először is átvitte a konyhaasztalt az előszobába, előzőleg én már az előszobai asztalt onnan, meg a konyhai 3 széket átvittem a szobámba -- mindez azért, hogy ne legyen sehol akadály.
A leghosszadalmasabb a régi hűtő kivarázsolása volt a helyéről. Ez elég vészjósló volt, mert szinte egy az egyben benne volt a beépített szekrényhelyen, tehát csak balról-jobbról jövő milliméteres mozgatásokról lehetett szó, melynél időnként rettegve láttam, hogy majd' kitörik a beépített rész fala. Dani ötlete volt, hogy valamit próbáljunk alátenni a két elülső "lába" alá, hátha akkor hatásosabban moccan a szerkezet -- és tényleg! Egy-egy vékony, nyeles vágódeszkát nyomtam úgy alá, hogy Dani kissé ellenkező irányba feszítette a gépet. Érdekes módon ettől, hogy alatta volt az egy-egy deszka, sokkal határozottabban kezdett kifelé jönni a hűtő... Na és, hogy mi minden volt alatta és körülötte! Kosz, piszok, szemét, pókháló, centi vastag macskaszőr!... Ááááááááááá, szóval innentől 1 órát csak a hűtő helyét takarítottam. Ezt úgy kell érteni, hogy nemcsak az alját, a linóleumot, hanem a körülvevő oldalfalakat, a hátfalat, valamint a tetejét (ami a fölötte levő beépített szekrény alja). Mindenről vastagon jött a fekete létyó! Hihetetlen volt és végtelennek látszó. Aki csinált már hasonlót, biztos tudja, milyen.

No, míg én ezzel voltam elfoglalva, Dani megcsinálta a szobámbeli 60 centis neont. Ugyanis a kettővel ezelőtti neoncsere óta valami érintkezési probléma volt, minek következtében már nem is használtuk a neont, mert kiszámíthatatlan volt, hogy ég vagy sem. Most Dani lepakolta a környezetét (hatalmas mennyiségű cucc az alatta lévő íróasztalon), és úgy szerelte le, majd fel... végül is megcsinálta...
Aztán kiirtott a számítógépemről egy majd' 1 hete jelenlévő vírust, mely a legkülönbözőbb oldalakon apróbetűs "ads not by this site" feliratokkal gátol és kavar be. Tegnap tudtam meg, hogy azért nem múlik el és nem is tudok tőle megszabadulni, mert ez egy vírus... No, Dani találomra ugyan, de valamelyest az én felismerésemre is bízva magát sikerült talán AZT a dolgot kiirtani, mely ezt okozta a gépen. Nem győztem hálás lenni érte...

Közben megszáradt a régi hűtő helye, úgyhogy Danival kipakoltunk az előszobába rakott összecsukott konyhaasztalra az "új" hűtőből, hogy az könnyebb legyen.
Meglepetésszerűen érte Danit (de engem is!), hogy mennyivel könnyebb volt ez a hűtő, és ennek a betolása a régi hűtő helyére! Ott be is dugtuk, hálisten, be is indult, miután felkapcsoltam a biztosítékot. Mivel magas mindkét hűtő, a dugót soha nem tudtam kihúzni pl. olvasztáskor (mivel deréktájt mögöttük van), csak tudom, melyik a biztosítéka, és azt kapcsolom le.
Miután meggyőződtünk a működéséről, gyorsan belehordtuk az előszobából a kiszedett tartalmát...
Ezután jött még az, hogy az "újnak" eddigi helyére kell tenni a kihúzott régit, hogy annak, aki majdan elviszi, a lehetőségekhez képest legkönnyebb legyen. (Meg nekünk is, hisz ez a felállás már működött!)
Ekkor én elkezdtem a régi hűtőt kívülről lemosogatni... hát ez sem volt kispista... Egyelőre azokat az oldalakat tisztogattam, melyekhez hozzáfértem, de pl. egyik oldala másnapra maradt, és éjfél után jutott eszembe a teteje is, mégpedig leginkább Haramia miatt! Az éjféli nyomokból úgy ítéltem, hogy már kipróbálta erről is a magaslati levegőt, de a nagy kosz miatt hamar otthagyta... Ennek ellenére nem voltam nyugodt, hogy így feküdjek le, hogy gyakorlatilag fekete a hűtő teteje! Szóval jó kis idő volt, és jó néhány lé, míg látszott a fehér szín a hűtő tetején. Pedig lásd, felette volt alig vagy 5 cm hézaggal a felső beépített szekrény, mégis fekete volt a portól-piszoktól...
Míg én az oldalát mosogattam, Dani a vécé neonvilágítását szerelte lefele... ugyanis az sem fog megjavulni magától sosem! Dani ugyan nem ért hozzá, és pénze sincs, hogy bármiféle új alkatrészt tudjon venni hozzá, de megpróbál legalább utánajárni, hogy mi van, miért nem jó, milyen alkatrészt kell majd kicserélni ahhoz, hogy működjön. Merthogy nyilván vagy másfél hónapja már, hogy nincs világításunk a budiban...
A neonnak csak a két vége világít halványan, úgyhogy éppen nem vakláltunk a vécében; úgy hagyni a világítást viszont nem lehetett, mert félórán belül mindig végleg kialudt. Ja, és nem az a baja, hogy neont kell benne cserélni, mert ezt már próbáltuk akkor, amikor azt hittük, hogy csak arra szorul. De nem, mert MINDEN neoncső csak a két szélén világít a csere után! Szóval valami más baja van, de ki ért hozzá?
Szóval kizárásos alapon, rám nem épp jellemzően tök véletlenül azonnal ráhibáztam, melyik lehet a vécé-fürdőszoba biztosítéka, és sikerült elsőre pont azt kapcsolnom le a partvisnyéllel... Dani meg leszerelte a cuccost és elvitte. Szerencsére össze tudtam hozzá szedni a szerszámokat... mert abban sem bővelkedünk.
Közben én Daninak pakoltam egy üveg húslevest, 3-féle húsos kaját körettel (benne azt is, amit még Istvánnak szántam...), valamint elvitte a kimosott ruhát (és hozott a helyébe fél zsáknyi szennyest természetesen).
Igazság az, hogy meglepődtem azon, miszerint Dani többször is nyugtatott engem: csak lassan, nyugodtan... Akkor én elkezdtem kívülről nézni magamat; hogy mifene baja is van ennek a gyereknek. És rájöttem, hogy bizony, olyan aktívan kell tennem-vennem fizikailag és annyifelé kell figyelnem és eleget tennem, megfelelnem, hogy a terheléstől kapkodom a levegőt. Ezt Dani észrevette... azt gondolta, ideges vagyok, gyorsan csinálom a dolgokat és emiatt van... De nem. Ez a szívesek privilégiuma. (Attól függetlenül írom ezt, hogy másnap tényleg minden ízemben izomlázam lett... de már nagyon nem lepődtem meg, gyakorlatilag hétfő óta az van, hol itt, hol ott...) De tényleg, izomláztól függetlenül én mindig így kapkodom a levegőt, ha fizikailag kicsit túl vagyok terhelve. Ezért nem tudok futni, cipekedni vagy lépcsőt mászni sem... (ha mindezt, mondjuk, melegben/hőségben kell ráadásul, az a szívinfarktus rizikófaktorainak halmozása -- mindez nemcsak személyes észrevétel, de orvosi diagnózis is).
Dani elment, én még felmostam, és éjfél után lemostam a hűtő tetejét...

Nem igazán kellett ringatni, amikor jóval 1 után lenyugodtam...

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése