2014. január 1., szerda

Cicás pihenősdi


Sokat macskáztunk ezekben a napokban.
Tulajdonképpen az ember, ha macskái vannak, és ha otthon van, akkor köztük, velük van, ergo onnantól kezdve mindent szimbiózisban csinál velük. Bármit csinál, a macskákat nem hagyhatja számításon kívül. Nem lepődhet meg, ha a számítógép előtt repül a nyakába egy macska, ha éjjel macska alkot kucsmát a fején, miközben az néha praclijával "fésüli" az ember haját, netán csámcsogva eszegeti, aminek persze nem örülünk tapsikolva, mégpedig a macska érdekében. De akkor sem, ha mindeközben a másik macska a padlóról felnyúlkálva tapogatja az ember képét, vagy néha átszaladgál annak "porhüvelyén".


Érdekes módon azt, hogy MI magunk vesszük fel őcicóságait, azt csak pár pillanatig tűrik el. Ők ebben is irányt szabnak. Nehogy már azt higgyük, nekünk mindent lehet!
Épp ezért az olyan fotók, ahol épp felvettük valamelyiket, azokon látszik, hogy pillanataink meg vannak számlálva - ez egy korábban felrakott murcosos fotómon, vagy jó néhány következőn is jól látható.:))
És ez nem csak azért pár másodperces szitu, mert ÉN fogom és nem a gazdája; de nem ám! Az imádott gazdinak sem jut több a jóból!


Mert egyébként pedig annyira jóóóó dolog cicát fogni.:) Csak épp... a cicák nem kutyák. A cicák maguk szabják meg, mennyit adnak magukból...


Aki nem macskás, azt gondolná, minden macska egyre megy. Pedig dehogy! Nem is gondolná, hogy ugyanannál a gazdinál, ugyanolyan tartásban sok-sok évig tartott két macska között akkora különbség lehet minden téren, mint Makótól Jeruzsálem. Ezt én tuti tapasztalatok alapján tudom és állítom.


Azt gondolhattam, hogy mivel az én két cicám annyira különbözik egymástól, mintha nem is ugyanahhoz a fajhoz tartoznának, ezt már überelni nem lehet. És ezt az együtt töltött 8 év sem tudta megváltoztatni, tehát, hogy egy kicsit valamelyest idomuljanak szokásilag, természetileg, jellemileg egymáshoz. Nem. Köztük csak annyi a hasonlóság, hogy állatorvosi diagnózis szerint mindkettő CICA. És kb. ugyanott helyezkedik el rajtuk minden, nagyjából egymáshoz hasonló konkrét testrészük.


Ha ez überelhető, akkor Istvánnál ez is megtörtént jelenlegi cicái felállásánál.
Az előző felállásnál is jellegzetes eltérések voltak szegény Pocak és Amazonka természete, jelleme, szokásai között, pedig lám, ők alomtestvérek is voltak; ugyanaz a külső, ugyanaz az alkat és ugyanaz a kor. Mégis külön egyéniség volt mindkettő!


Ez jelen felállásnál annyiban változott, hogy nincs a világon olyan dolog, mely egyezne a két macskánál (mondjuk, azt a tényt leszámítva, hogy mindkettő ivartalanított hölgymakka). Még a kor sem, vagy mint az enyémeknél, a 8 együtt töltött év...


Így aztán megvan az állandó változatosság, a kiszámíthatatlanság, az ember nem unatkozhat egy percre sem mellettük! Sosem tudható, mi következik, mire hogyan reagál, ha most önként jön hízelegni, az vajon meddig tart. Ha úgy tűnik, ki van ütve és csend van, az vajon 5 perc múlva nem lesz-e máshogy?


És hát ismételten: a macska az nem kutya. A macskát soha nem olyanokért szeretjük, mint egy kutyát szerethetnénk. Mert amúgy meg kell mondjam: a macskások zöme egyben kutyás is; ők egyáltalán nem zárkóznak el a kutyáktól, ugyanúgy szerethetik és kedvelik is őket, és nagyon sok macskás egyben kutyát is tart, aki teheti! Aki nem tart, az csupán azért, mert esetleg nem teheti. Egy kutyának sokkal nagyobb térre, rendszeres, napi többszöri sétáltatásra stb. van szüksége, az egy külön program, amit bérházi lakó nem feltétlen engedhet meg magának, sok-sok egyéb kísérő ok mellett is esetleg, de ebbe ne menjünk bele, ki mit miért nem tehet meg...


Lényeg, hogy a macskások nem igazán értik néha egyes "CSAK" kutyások ellenszenvét. A csak-kutyásak kitalálták a két különböző kasztot: kutyások és macskások. Pedig ez csak szerintük létezik és elég korlátolt gondolkodásnak tartom. A macskások nagy általánosságban nem kutyaellenesek. Fordítva viszont már nagyon sokszor megtapasztaltam: a csak-kutyások ki nem állhatják a macskákat, sőt, sajnos, uszítják is kutyáikat a macskákra... és innentől már nem tartom magunkat egy helyre sorolandóknak.

Nekem macskáim vannak, de imádom és segítem a kutyákat is. Sőt, voltak is kutyáim, saját is és családi is, míg olyan helyen laktunk. Mellettük macskáink is. Tanúsíthatom, hogy nagyon jó barátok tudnak lenni macskák és kutyák. Akkor a csak macska- vagy csak kutyatartók hogyhogy nem tudnak?


Az évek során át, míg tehettem, legalább annyi kutyát támogattam és fogadtam virtuálisan örökbe, mint macskát!
Fordítva ezt nem feltétlen látom annál, aki csak kutyás. Amikor egy kutyás megkérdezi, hogy macskás vagyok-e vagy kutyás, azt szoktam válaszolni: én állatszerető, állatsegítő, állatpártoló állatbarát vagyok, bár jelenleg csak macskáim vannak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése