Adatott egy hűtő

Természetesen ki más, mint István által lett egy nagyon megkímélt, szép hűtőm, ingyen...
Ha én nem vagyok, neki is jó lett volna ennyiért:)), mert neki ugyan egy kicsi van, viszont az is olyan régi már, hogy ihaj, ha esetleg nem is lépett még 24. évébe... és még egyelőre működik.

Mert amúgy bele sem szerettem gondolni ebbe a témába, és fogalmam sem volt, hogyan lehet pénz nélkül megoldani ezt a problémát; valamint, hogy meddig fog működni a meglévő 23,5 éves hűtő, ha már a fagyasztórészét 3-4 hónapja kényszerből nem használjuk. Azazhogy elektronyosan működik, mivelhogy nem értek hozzá, hogy hogyan lehetne a működésből kiiktatni; de nem használjuk, mert nem merjük a már leszakadt ajtaját nyitogatni. Valami gyér felső pöcök tartja valahogy meg, alulról meg lényegében a vákuum, amit a világháborús gumírozás még egyáltalán tud produkálni... miután valahogy visszanyomtuk az októberi olvasztásos-leszakadásos akció után. Nem kicsit aggódtam, hogy épp itt az ideje elvileg az újraolvasztásnak, tehát hogy lesz, mint lesz... és reménykedtem, hogy mivel NEM használjuk, nem nyitogatjuk, ezért HÁTHA nem jegesedett annyira még el...
(Pedig de! Ennyi jeget még életemben nem láttam benne, mint amikor sor került a leolvasztására... nyilván hiába nem nyitogattuk, attól még a gumizás annyira rossz már, hogy ha netán használnánk, havonta se lenne sűrű olvasztani.)

Szóval elvileg december közepéig nem adtam fel a reményt, hogy olcsón találok valami használtat, ami nem elég, hogy működőképes, de még zár is! -- no, ez nem jött be. Olyan csotrogányokat kínáltak húszezer alatt, hogy elképesztő. Már az esztétikumról is rég lemondtam, tehát nem az én flancigényem volt az oka annak, hogy nem leltem megfelelőt. Valahogy mindenütt az ajtóval vannak a problémák! Rossz ajtajú meg nekem is van, sőt, ennek legalább motorikusan tutira nincs semmi baja, amellett külső kinézetre sem annyira negatívum, mint több, amit rám akartak sózni.
Aztán jött a karácsony, és nem maradt semmi pénz, még egy olcsó használtra sem... így maradtunk. Ergo már nem is néztem, nem is keresgéltem immár egy jó hónapja.

Aztán 11-én szombaton este István telefonált, hogy egy kollégája hűtőt cserélt, a régit bevitte a munkahely területére, hogy akinek szüksége van rá, viheti. Ez nem is újdonság, állítólag már november körül is mondta ő ezt nekem; csakhogy ha mondta is, nem maradt meg bennem nyoma sem, ugyanis szerintem azonnal elvetettük a gondolatot, mert Pestről Debrecenbe egy hűtőt lehozni... ááááá, csak a fuvar majd' annyi, mintha venne az ember egy kisebb új hűtőt! Ha tényleg volt szó róla, ezt nagyjából két perc alatt sutba is dobhattuk anno, ezért volt nekem mindez újdonság.
Most viszont az történt, hogy mivel ők kültéri munkákon is dolgoznak, most hétfőn speciel épp Debrecen a soros! És mivelhogy ide jönnek, így fuvardíj sztornós; a lényeg, hogy hoznák a hűtőt! Ha ideérnek, első dolguk lesz felhozni, és utána már mennek is a helyi munka helyszínére, túl sok időt nem is vesztegetnének. Mit szólok?
Hát, mi tagadás, se köpni, se nyelni nem tudtam hirtelen. Pláne, hogy István közölte, hogy ő holnap, azaz vasárnap -- tehát idehozatal előtti napon -- bemenne a céghez, hogy kimossa az egészet, és átgumizza (!!!) az ajtókat! (Na, ugye, hogy át lehet gumizni! A szervizek, a hűtőszerelők abszolút nem foglalkoznak ilyesmivel, a régi "sz@r" hűtőket a lötyögő, szakadt, még sz@rabb gumikkal akarnák a rászorult csóró vevőkre rásózni, ahogy azokat az isten megadta, és legkevésbé sem ingyír! Egyébként meg szervizekben eleve "kiröhögik" az embert 5 évnél régebbi gép esetén. Nekem itt a hozzánk közellévő szervizben mondták először az ominózus 5 évet javítás szempontjából, máskülönben az enyémre azt, hogy "kezicsókolom, AKSD!")
István sem csinált még ilyet soha, de márkaboltokban bizony lehet ajtógumikat kapni típus szerint a hűtőkhöz, és meg is vette a hozzávalókat.
Vasárnap délben már a munkahelyéről hívott, már túl volt az átgumizáson és nyakig volt a takarításában...
Úgy volt, hogy hétfőn indulás előtt segítséggel visszarakják az ajtóit, s ha stimmel a zárás, szól.
Hétfőn pedig 9 után szólt, hogy elindultak Debrecenbe, és jön a hűtő.

No hát akkor eltakarítottam az "előszobának" nevezett derékszögű közlekedőből mindent, be a szobába, majd kicsit átrendeztem a konyhát az összecsukott asztal keresztbe fordításával és külsejéhez raktam a székeket, hogy ne zárja el az érkező hűtő a használatukat.
Dél körül szólt is István, hogy itt vannak, menjek le és tartsam az ajtókat.
Mondanom sem kell, szombat óta azon imádkozom, hogy JÓ legyen a lift hétfőn, mert tudjuk, milyen sűrűn elromlik. Karácsonykor pl. végig 3 napig rossz volt, de azóta is volt már rá példa...
Viszonylag hamar feljött a hűtő; az a jóember volt az egyik cipelő, AKIÉ volt.
Túl sokat nem beszélgethettünk, mert dolgozni kellett nekik, ez csak tényleg beiktatott, szükséges program volt -- két legyet egy csapásra címszó alapján.
Nem kértek semmit, pedig szívesen kínáltam volna innivalót, kávét -- és talán ez a gyors eltávozás volt az oka, hogy elfelejtettem Istvánnak odaadni a vacsoráját, amit pedig már szépen előkészítettem elvitelre. Hogy örült volna este neki, mikor hazamegy! Totál kiment a fejemből...
Még az is hatalmas szó volt, hogy a Boci táblacsoki eszembe jutott és kezébe nyomtam, meg Szilvi is előugrott egy zacskóval, melyben csokik és nasik voltak... mondván, hogy egy kis útravaló.:)
Mikor eszembe jutott a paprikás csirke penne tésztával előkészítve, írtam egy négyes sms-t Istvánnak, hogy mi van, és hogy HA ESETLEG, mikor végeztek a munkával, hazafelé erre kanyarodnának, én levinném, nem lenne plusz idő... De sajnos, nem kapta meg, pedig nekem úgy jelezte a mobil. Viszont mikor este, már otthonról telefonált az e-mailemre, akkor mondta, hogy ha megkapja, akkor sem tudtak volna hazafelé menet "erre kanyarodni" érte, mert teljesen más irányba kellett nekik menniük.

Azért még lehetett kicsit izgulni a működésképesség miatt: hűtőt ui. nem lehet(ne) fektetve szállítani. Ők viszont nem tudták máshogy, de állítólag szakértői megkérdezések alapján ha máshogy nem lehet, nyilván szükség törvényt bont, viszont akkor 1 napig nem szabad beüzemelni, hogy a hűtőben lévő anyagok helyreálljanak.
Mi úgy gondoltuk, a biztonság kedvéért legyen ez 2 nap, merthogy igen hosszú volt azért az az út, melyen érkezett...
Szilvi másnap bevállalta a teljes le- és átmosását. Mert oké, hogy István kimosta, de akkor is -- ez nyilvánvaló. Úgyhogy kedden 3 óra hosszán keresztül mosta-tisztította a hűtőt... meg le is fotózgatta.

 

Nagyságra olyan, mint az enyém volt, tehát 300 literes; csak az enyém kombinált, 130 fagyasztó alul és 170 hűtő felül felosztásban -- BSK International.
Ez pedig Zanussi Lehel, nem kombinált, de felső két polcos, külön ajtós fagyasztórésszel, ebből kifolyólag alul nagyobb hűtőrésszel az enyémnél. Szélességre talán úgy 4 cm-rel keskenyebb a BSK-nál, amit nem is bántunk, sosem tetszett, hogy szinte be van legózva az a szerencsétlen hűtő a neki rendelt beépített részbe.

Haramiának borzasztóan tetszett a szituáció, ő amúgy is mindig imád a legmagasabb pontokon tanyázni, mert azokról mindent jóóóól be lehet látni. Ezt itt úgy vette, mintha direkt neki szereztük volna be; lényeg, hogy azonnal otthon érezte magát rajta.