2012. december 29., szombat

Utazás és egyéb örömök

Kissé lemaradtam, de ha bepótolok minden napot, aki utólag olvassa, nem fog feltűnni.
(Jelen pillanatban január 5-e van, és a mai naplómat visszadatálom dec. 29-re... és így tovább.)
Nem tudtam korábban blogolni, hiszen 5 napig odavoltam "üdülni", azaz Pesten voltam, ahol nem volt okom rá, hogy ne érezzem problémamentesnek az életemet -- igazándiból itt mindig tudatosan is arra törekszem, hogy ne gondolkozzam olyan jelen állapotokon, melyek megoldása főként nem rajtam múlik. Az ember megteszi, amit tud, de nem mindent tud, és igazából kevés az, ami saját magától függ.




Lényeg, hogy már előző napokon is készültem, pakoltam, csomagoltam, felmentem vonatjegyeket venni, ajándékkiegészítőket, még ez, még az; közben Szilviát elláttam útmutatással, főleg az állatokkal kapcsolatban. Most még két teknősetetés is beleesett ennyi időbe, vizét rendszeresen nézni és feltöltögetni, valamint a hőmérőt is ellenőrizgetni, rendesen tapad-e, fűt-e.
A macskák meg voltak őrülve onnantól, mikortól már a hátizsák és egyéb táskák előkerültek, s köztük szaladgáltam ide-oda. Annyi borsot törtek az orrom alá, mintha azzal meg akarnák akadályozni, hogy elmenjek. Garantáltan direkt hátráltattak.:)


A 9 órás IC-n rengetegen voltak. Egész úton egy négyes rész legbelső helyébe voltam zsúfolva, lábamnál a nagy szatyor, fent a hátizsák, ölemben a táska. Szinte lehetetlen volt lehajolnom és mondjuk, kivennem a könyvem. És mindannyiszor, valahányszor viták hallatszottak, miszerint valaki más ül valaki helyén és patthelyzetek, torlaszok alakultak ki, hálát adtam az égnek, hogy felszállásnál, aki az én helyemen ült, amikor mutattam a helyjegyem, szó nélkül odébbállt...
Pesti szilveszterezésre többször utaztam már fel, általában 31-én. Érdekes módon azon a napon soha nem volt ekkora tumultus, mint most, itt, 29-én...



Érkezésem után egy kicsit örültünk, majd bementünk a Westendbe kajálni. Részemről egy marhapörkölt galuskával és némi serrel elég jó irányba terelgette komfortérzetemet, István meg maradt a jó kis rántott sajt-rizs-tartár kombinációnál kólával.:)
Mivel a délután 4 órai (!) fanyűvős macskástali igen korainak tűnt, ezért nem bóklásztunk órákig a Westendben -- melyet, hiába járok itt már nagyon-nagyon sokadjára, mindig újra fel kell fedeznem és tájékozódási képtelenségemnek hála, soha nem tudom, hol járok éppen benne --, de azért sikerült megnéznünk a moziszinten egy fotókiállítást "Lupus - ahogy én látom" címmel.


Aztán meg István ragaszkodott hozzá, hogy mióta Ephemernél megláttam a Mucha-gobelint és a kézimunkaláz is elkapott, ajándékozni szeretne nekem ilyet, de egyedül nem akarta megvenni. Miután úgy tűnt, valamelyest komolyan mondja, hogy azért nem állnak otthon garmadában az ajándékhegyek, hát hiába akartam lebeszélni, nem sikerült.
Tény, hogy nem gobelin lett, hanem keresztszemes, de az ott levő kész munkák határozottan ugyanolyan jellegűek-stílusúak voltak, mintha gobelinek lennének; így kiválasztottam egy kis 10x10-es, szépen árnyalt keresztszemes cicát. De István rákérdezett a Muchára. És pechére volt is még egyetlenegy, ami viszont 30x50-es lesz, miután egyszer kész lesz! Persze már a cicát sem rakhattam vissza, tény, hogy egy vagyont fizetett ki a két kézimunkáért, bennük a hozzájuk tartozó összeválogatott pamutrengeteggel és kis hímzőkerettel. Ahhoz képest, hogy rég megbeszéltük, hogy a gépem felújításával igazán komplett, nagy értékű karácsonyi ajándékot kaptam! Igazság szerint már nem kellene kapnom semmit! Garantáltan hibádzik valami a macinál... És ez még csak a kezdet...


Hazaérkeztünk, ahol a két cica azonnal felélénkült a tömeges bevonulásra.:))
Indulásig volt annyi idő, hogy lényegében átadjuk egymásnak az ajándékokat. Én nem apróztam: egyszerre adtam névnapit, karácsonyit, és szerény lehetőségeimhez képeste István leginkább praktikus holmikat kapott, olyan ruházati dolgokat, melyek vásárlását ő mindig elhanyagolja, pedig kell. Úgyhogy most ezeket remélem, egy ideig pótoltam. A férfipiperékkel, a kávékkal, csokikkal, csomag szaloncukorral csak kiegészítettem a praktikus ruhaneműket, valamint néhány macis jellegű apróság volt a hab a "tortán".


Ja, és hát részemről a két fő ajándék -- egyik névnapra, másik karácsonyra -- 2 fotókarton-rajz volt, lila keretes A4-es képtartóban, külön-külön órákig:)) csomagolva.
Ehhez képest István minden áldott nap engem ezek többszörösével lepett meg...
Fúú, fel sem tudom szinte sorolni a kihagyás veszélye nélkül, főleg így napokra lebontva.
De majd megpróbálom, előbb valahogy rendszereznem kéne...
Az összes ajándékot nőket megszégyenítő, gyönyörű csomagolásban kaptam. István szeret csomagolni, és kész csoda, hogy a cicák mellett tud is...:))


Kaptam tehát a két keresztszemest a hozzávaló fonalakkal, hímzőkerettel. Kaptam egy sárkányos figurashopos lányszobrot, 3 könyvet -- egy 11. kötetet a True Bloodból, a Fekete Tőr Testvériség 10. kötetét és Zima Szabolcs volt kollégám, elsőregényes író folyamatosan áhított, izgalmas, érdekes és értékes sikergyanús könyvét -- valamelyikben egy Moly-könyvjelzővel, amit szintén olyan régen szerettem volna, és mint kiderült, pont azért rendelte István valamelyik könyvet a Moly által, hogy meglehessen a könyvjelző -- nekem.:)), egy hajfestéket, egy akksit a kis Canon fényképezőmbe, valamint egy kis belga tejcsokis mogyorót. Ja és természetesen 2 doboz másolt dvd-t, melyben a True Blood talán 3-4. évadja tartózkodik 2-2 dvd-n. Sajnos, dvd-borítót utólag fogok nyomatni, mert mindkettőnk nyomtatójából kifogyott a festék -- így fotózás szempontjából nem olyan látványosak a dvd-k.
Mindezeket egy kávé mellett végiglelkendeztük, majd el is indultunk ma esti programunkra...


Az első nap ajándékai... nem kis húha!
A második egy csodálatos gondolat, melyet még a debreceni adventi vásár Figurashopjából kapott sárkányos tündér mellé adtak -- csak eddig nem volt nálam.:)
A harmadik: az áhított MOLY könyvjelző.:)

2 megjegyzés:

  1. MOLY könyvjelző! :D Tudtam, hogy örülni fogsz neki!
    És remélem a többi is sok kellemes órát szerez majd neked!

    VálaszTörlés