Segített...

Nem igazán tudom szó nélkül hagyni, hogy egy drága jó lélek, tőlem 830 kilométernyire, segített rajtam. Önérzetem lázongását jó ideig nem sikerült legyűrnöm, ezért aztán sokáig leveleztünk és mai napig is tesszük, amennyiben van mondanivalónk.
Eddig mindig én voltam, aki segített másokon, szervezeteken, egyesületeken, magánszemélyeken, állatokon, koldusokon... Most már ezt nem tehetem. Pénzzel legalábbis...
De akkor is szokatlan, hogy Istvánon kívül (akit szintén az Isten áldjon meg!) segíteni akar rajtam valaki.
Tiltakoztam és ellenvetettem, de az illető azt mondta, hogy ha nekem nem kell az önzetlen segítsége, akkor is mindenképpen eladományozza olyan helyre, ahol szükség van rá.
Ugyanis ők is olyanok a párjával, akik sok nehéz helyzetnél ott vannak és segítenek...
Így kaptam a WU-on keresztül egy olyan összeget, amit feltétlenül a cicáim küszöbön lévő éves oltásaira fogok fordítani.
Ami nagyon megdöbbentett, az az, hogy azt mondja ez a jótét lélek, hogy az írásaim, a blogom nagyon sokat segített neki lelkiekben, és hogy sokat köszönhet nekem mentálisan, talpraállásában... Ez engem is meglepett, egyúttal meghatottan örülök neki, hogy valamit én is adhattam...
Nagyon köszönöm, és Isten áldjon meg, minden jót nektek, drága J.!