2011. január 1., szombat

Szilveszter


Nem vagyok szilveszteri ember, nem szégyellem, hogy nem tudok kötelezően dínomdánomozni, mulatni, hajnalig ropni és ereszd-el-a-hajamat játszani. Sosem voltam. Már tinédzser koromban is ki nem állhattam, ha már novemberben szervezték, milyen buliba kellett mennem, és azon törtem a fejem, hogy hogyan szabadulhatnék meg a meghívástól. Tudok nagyon jókedvű lenni, de nem időzítve. A jókedv, a jó hangulat mindig spontán adatik - s nálam semmi köze a szilveszterhez meg a lagzik csűrdöngöléséhez.
Emlékszem, apukám nagyon koránfekvő volt. Szilveszterkor ugyanúgy lefeküdt 8-9 órakor, mint máskor, esetleg mondta, hogy szóljunk éjfélkor...:))
Kisgyermekes családanyaként már a saját lakásomban meghívtuk anyámat és nagynénémet, mint egyedülállókat, hogy ne legyenek egyedül, ugyanúgy, mint szentestén. De már ők is idősek, nem kívánkoznak el otthonról, s egy idő után már inkább azt mondták, saját fészkükben akarnak lenni, s ha úgy adódik, akár aludni vagy fekve nézni a tévét, s meggyőztek, hogy nekem sem hiányzik az egész éjjeli kötelező vendég körüli ugrándozás. Majd eljött az idő, amikor a gyerekeim önállóan döntötték el, hol fognak szilveszterezni, s volt olyan is, hogy tökéletes gondtalanságban egyedül voltam, minden felhajtás nélkül. Simán elvoltam és soha nem is gondoltam, hogy ez máshogy is lehet.
Már 5 szilvesztert értünk barátommal, s ebből csak azt az egyet töltöttük külön, amikor 2007 karácsonya előtt eltört a vállam. Egyébként mindig felutaztam Pestre 3 napra. Mindegyiknek külön is megvolt a saját varázsuk, különleges hangulatuk. Olyankor ténylegesen kiszabadulok a hétköznapokból, csak és kizárólag béke, gondtalanság, öröm és jóérzés vesz körül. Nem kell "megfelelnem" percenként vendéglátóként, és nem kell valahol vendégként feszengeni hajnalig, szépen felöltözve és viselkedve, enni és inni akkor is, ha nem akarok, pláne nem szórakozóhelyen. S amilyen szerencsém van, ebben mindketten egyetértünk és nincs vita belőle sosem. Kettesben szeretünk szilveszterezni, sajátos hangulatban ünnepelni. Ilyenkor szoktuk egymást karácsonyi ajándékokkal is meglepni, és volt már olyan is, hogy Spongyabobot néztünk éjfél után dvd-ről.:))
Nem probléma, ha valaki ezt nevetségesnek találja - csak nyugodtan! Szerintem az a fontos, hogy mindenki azt és úgy csinálja, ahogy a legjobban érzi magát.
Kimehettünk volna szabadtérre tömegesen buékolni, de soha nem vágyik egyikőnk sem. Nincs duda, konfetti és eufória. Egyszerűen "átkelünk" egy éjszakán egy új évbe. Amely előttünk van, lehet jobb vagy rosszabb, mi optimisták vagyunk és bízunk benne, hogy hátha jobb lesz. Vagy... csak maradjon ilyen, és tudjunk még eltölteni együtt, sokszor ilyen óévbúcsú-újévkezdetet. Az ünnep attól ünnep, ha annak érezzük; s nem akkor, ha úgy teszünk, ahogy illene...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése