2010. február 14., vasárnap

Valentin-nap




"Nyugatról átvett marhaság" és egyéb vélemények mellett engem speciel nem zavar a Valentin-nap.
Tök mindegy, hogy hívják azt a napot és hányszor ünneplünk olyan napot, ami valami jóról, a szeretetről, a kedvességről szól. Úgyis annyi rossz van a világon, az ember mást sem olvas újságokban, mint katasztrófákat, bűnözést, háborút, nyomort, állatkínzást, bajt és gondokat, és mást sem hall rádióban, tévében, mint ugyanezt - éppen ezért nem érdekel, nem befolyásol az sem, ha valakinek "hányingere van a cukormáztól", "kiütést kap a rózsaszín habostortás parádétól" és egyebek.

Különösebben az sem izgat fel, kinek mit jelent az a szó, hogy giccs. Annyi mindenre mondták, mondják - kezdve a nagyanyám horgolt terítőitől - pedig-pedig! mi minden fekszik azokban! - és 100 éves nippektől; de mondták már pl. olyan jelenkori fotóra, mely hóval borított lakótelepi teret ábrázol fával és alatta paddal. Kimegyek a lépcsőházból, ezt látom, lefotózom. Felrakom egy vers mellé, melyhez még illik is. Jön az állandóan mindenre és mindenkire epés megjegyzéseket köpő, örökké "sz.r is ízetlen" kedvű xy, és ha már a versbe nem tud belekötni - meg különben is aznap már 15 versbe kötött bele másoknál, az még neki is unalmas 16-jára -, hát nálam beleköt a fotóba. Giccses. Puszilom! Mit szólna erre a macipárra?:))))


Különben sem biztos, hogy amennyiben ünnepli valaki, feltétlenül szabványos rózsaszínben, reklámhadjáratok szerinti vattacukorfelhővel elárasztva éli meg. Bármi módon lehet ünnepelni! Mindenkinek szuverén joga eldönteni, ez is ugyanolyan nap legyen-e, mint a többi, vagy egy kicsit másabb. Én utóbbira szavazok. Legyen kicsit másabb - jobb, lágyabb, szelídebb, barátibb, kedvesebb, békésebb. Egy kicsit ünnepféle...


Egy ámulat fogadott ma reggel. Rengeteg hó esett tegnap este óta, a csodálatos szépségtől többször majd' hanyatt vágódtam, miközben lélegzeni is elfelejtettem a végtelen, vakító káprázattól.
Jó érzékkel természetesen vittem a fényképezőgépet, és - talán az idei télen utoljára - sűrűn kattogtattam a ritkán látott szépségekre, az időnként csaknem féllábszárközépig érő hóban.
Tudom, hogy szenvedek majd attól, ha előbb-utóbb jégpáncél lesz a most leesett hó nyomán, de ha már most ezen izgulok és ettől lesz rosszkedvem, annak semmi értelme. Most ennek a csodának kell örülni, ezt kell megélni. Örömmel, gyermek módra álmélkodva, bámészkodva, lelkesen adózva a fotózási lehetőségnek, és annak, hogy pont hétvégére alakult így.
Nekem például ezt is jelentette az idei Valentin-nap. Akinek speciel ez giccs, magára vessen.:)

2 megjegyzés:

  1. Szia Sárkányka!
    Éppenséggel én sem rajongok a nyugatról (most épp) átvett divatokért, de abban igazad van, hogy ha valami csak kicsit is szebbé teszi a napjainkat, annak az átvételén nincs mit szégyellni. Sőt! Bár azokat vennénk át a sok rossz helyett, ami beszivárog.

    Olyanok sajnos mindig lesznek akik kötözködnek, csak hogy a saját véleményüket fontosnak érezhessék! Itt most nem arra gondolok, hogy valaki azért szól, vagy figyelmeztet valamire, hogy azzal segítsen. Olyanok is vannak, sajnos kevesen, de te is biztos találkoztál ilyennel. Érzed a különbséget...

    Nagyon szép képeket hoztál ma is!
    Köszi, hogy ezzel is szebbé tetted a napot!
    (A macipár aranyos!)

    VálaszTörlés
  2. Persze, egyetértünk.:) És örülök, ha tényleg szebbé tettem.
    Szívesen, és én is köszönöm.:)

    VálaszTörlés