2009. november 17., kedd

Zorán

Nagyon szeretem Zoránt. Megvettem minden bakelitjét, kazettáját, beszereztem CD-it. Nemcsak profi zenész, de számomra nagyon pozitív egyéniség; kinek zenei egyedisége és a zenéhez való alázata és szerénysége nem zárják ki egymást. Persze meg kell említenem testvérét, a szintén végtelenségig szerény Dusánt, aki remek szövegeivel mindezt lehetővé teszi - úgymond garantálja a sikert. És le a kalappal a zenekara előtt, akik hosszú évek óta szívvel-lélekkel játszanak mellette.
Nem mondom, hogy nem múlhatott el helyi koncertje nélkülem, mert azért nem mindig jött össze - kisgyermekes időszakomban pl. tutira nem. De sok volt, amin ott voltam, ha esett, ha fújt. Ennyi évtized alatt lehetett is... Baráttal, barátnőkkel, régi kollégákkal, új kollégákkal is több variációban, családtagokkal, fiammal; de képes voltam akár egyedül is elmenni koncertjére, pedig annyira nem imádok ilyen koncertre egyedül menni, mert hiányzik az élmény megoszthatósága...
Majdnem minden számához emlékek fűznek, van, amelyikhez több ágról is. Jelenleg is van az mp3-amon elég sok szám tőle, melyeket szerintem kizárt, hogy egyszer megunjak. Így aztán szinte néhány naponként rákerül a sor, hogy hallgassam.
Éljen és zenéljen még sokáig!
Ez csak két kedvenc a sokból:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése