2009. november 8., vasárnap

Mások kutyái, cicái körülöttem...


A két kuvasz februárban, nagyjából 2-2,5 hónaposan került a munkahelyemmel szemközt, s nem sokkal később melléjük hoztak egy barna-fehér kiskutyát is. Együtt nőttek fel, lassan 1 évesek. A kis növésű kutya pár hete elkerült a kuvaszoktól ismerősök udvarára, s úgy tűnik, mire 1 évesek lesznek a kuvaszok, talán az ősszel felújítani kezdett házba beköltözik a gazda és családja. Ez megnyugtató... Nagyon-nagyon sokat voltak egyedül, még ha etetni őket naponta jártak is hozzájuk.


Kuvaszbabák

Dupla fehér gyönyörűség...
árvácska-cicaképetekkel
s okos, fekete kutyaszemekkel
már ugráltok az égig
vigyorogva, lelkesen,
ahogy futok felétek
át az úttesten.
Még hóban, párhetesen jöttetek,
apró, fehér kuvaszgyerekek...
lakatlan a ház, csak etetni
látogatnak benneteket...
Hét napból ötször simítjátok el
a nap őrületei okozta redőket,
mázsás súlyok gördülnek
odébb nagyot dübbenve,
mikor a nap végén kutyafalatokat
osztva gyerekesen repesek,
s örülök, hogy - kicsit magamnak -
kényeztethetlek titeket.
Nemcsak ti, én is várom nap mint nap
e vigaszhozó jutalomperceket.


Mindig megismernek jártomban-keltemben, ismétlődő útjaim közben ugyanazok a többször látott kutyusok; s ahova rendszeresen járok, ott a cicák is előszeretettel ragaszkodnak.
A naponta többször is látott kutyusoknak szoktam vinni ezt-azt, ha tudom, hogy sajnos, gazdáik nem laknak a háznál, csak etetni járnak őket, azt is látom és észlelem, hogy elsősorban szeretetre vannak kiéhezve...
Azért szívesen elfogadják a jutifalatokat, vagy a számukra is megfelelő ételmaradékot. Hálás tekintetük megmelengeti szívemet.
Remek időérzékükkel előre észlelik a megszokott időpontot, s jönnek elém.
Annyiszor jártam már így, mindig is voltak pártfogoltjaim, olykor többen is.
Például mikor törött vállal nagyjából 2 hónapig jártam naponta gyalogosan gyógytornára és egyéb kezelésekre a kórházba, útközben volt egy roti barátom.:) Imádtam gyönyörű, értelmes szemét és azt, hogy mindennap abban az időpontban az udvar végéből is odajött a kerítéshez, ha meglátott. Oda- és visszafele egyaránt...



Kutyámnak nevezlek

Kórházba járva naponta
elmegyek melletted kétszer is
- lassan már két hónapja -,
szépséges, szénfényű kutya...
rottweiler vagy - sokat nem értek
a kutyafajtákhoz,
de gyönyörű barna szemedhez
hasonlót sehol sem látok.
Ülsz mindig ugyanott, köztünk a kerítés,
a múltkor havazott, mégis futva jöttél, és
nem lepődsz meg, ha hozzád szólok,
mert ha válaszolni tudnál,
sem lenne tán érthetőbb
nézésed, pillantásod.
Néha úgy érzem, tudod az időt,
s már előre vársz a kerítés mögött...
hányszor fogok rád gondolni,
ha egyszer már nem jövök...
ezekért az okos szemekért,
ezért a meleg tekintetért
- ha én volnék a gazdád -,
száz világot adnék.




A fekete cica lányomék szomszédjáé, egy idősebb nénié. Ha hetente megyek őket látogatni, a cica már jön elém, tudja, hogy viszem neki az aktuális konzervet...:) Purrogva-nyekegve, lábam körül nyolcasokat írva, alig bírok a kamrába tett tálkájához kicsoszogni a konzervvel, annyira örül a kis pici, vékony, 12 éves fekete cica, aki alapból egyébként nem volt túl szelíd.


Az írszetter a kisebbik unokahúgom kutyája, ő nem az én kosztosom - anyám és unokahúgom ellátják -, csak időnként találkozom vele.

2 megjegyzés:

  1. Jó olvasni, hogy még mások állatainak is jut a szeretetből.
    Tetszenek a versek is!

    VálaszTörlés
  2. Tudod Te is, azáltal, hogy adok, még több lesz belőle. Ez egyetlen dologra érvényes, a szeretetre.:)
    Köszönöm szépen!:)))

    VálaszTörlés